Szörnyeteg (Draco Malfoy ff) - BEFEJEZETLEN

Párszaszájú

Greta már csak a párbajszakkörön találkozott Hermionéval, ott pedig már igazán nem volt értelme megkérdeznie, hogy jön-e.

- Sziasztok - lépett oda a hármas mellé, akik összerezzentek a hangjára. - Mi újság veletek? Alig látlak mostanában - mondta második mondatát csak a bozontos hajú lánynak címezve.

- Semmi különös, csak... Volt egy nehéz házink - jelentette ki kissé zavarban. A két fiú a háta mögött összenézett, aztán hevesen bólogatni kezdtek.

- Oh, értem - biccentett a hugrabugos, mire Hermione száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el.

- Veled minden okés? - kérdezett vissza kíváncsian.

- Igen - mosolyodott el vidáman a lány. - Rájöttem, mennyire imádom a Hugrabugot - közölte a kis csapattal. Legjobb barátnője csak mosolygott, Harrynek összeszaladt a szemöldöke, Ronnak pedig csoda, hogy az álla nem esett le.

- Mégis miért? - kérdezte nem is próbálva elrejteni, mennyire elítél minden házat a sajátján kívül.

- Mert egy igazi család vagyunk, és olyan csodás ott mindenki - sóhajtott fel ábrándosan. - Egyszer prefektus akarok lenni, hogy hivatalosan is a ház átmeneti anyja lehessek egy kis időre - kuncogott. A griffendélesek összenéztek: az ő prefektusaik nem igazán viselkedtek anyaként, Percy inkább egyfajta hajcsár volt. - Régen a ti házatok tagja akartam lenni, mert mindenki szerint az a legjobb, de most úgy érzem, hogy a miénk pont tökeletes számomra - magyarázta. - Kíváncsi vagyok, ki fogja tartani ezt a szakkört - szólalt meg, miután nem igazán érkezett reakció az előbbi mondataira. Az Arany Trió nem igazán tudta, mit mondhatna, és Harry mindennek tetejébe kissé féltékeny is volt. Mindig is akart egy igazi családot, és bár a Griffendélben sem volt rossz a közösség, de a lány elbeszélései alapján a Hugrabug összetartóbbnak, és családiasabbnak hangzott. Azonban tudta, hogy oda biztosan nem került volna - a Teszlek Süveg majdnem a Mardekárba helyezte. Nem is akart különösebben máshová kerülni. A kígyó emblémával rendelkező házat gyűlölte, a hollóhátasok folyton tanultak, Greta társai pedig túl nyugisnak tűntek, nem tudott volna kibontakozni. Bár tény, hogy maga a lány kissé kitűnt folyamatos pörgésével, de ettől valahogy még jobban odaillett.

- Mindegy, hogy ki, csak ne... - kezdte felocsúdva Ron, de ekkor megjelent a középre beállított, emelvényként szolgáló asztal tetején Lochart professzor, és félbe is szakította őt. A beszélő vörös legjobb barátjával fájdalmasan nyögött egyet, míg Hermione azonnal közelebb furakodott bálványához. Greta kuncogott rajta, de azért odaállt az eminens mellé, akinek másik oldalán a szintén fanatikus Susan ácsorgott, így Greta került Justin mellé, míg mögöttük Ernie-ék voltak, a két nyálcsorgató lány mögött pedig a griffendéles páros állt meg.

- Közelebb! Közelebb! Bátran! - hívta fel azoknak a figyelmét magára a professzor, akik esetleg nem vették észre látványos belépőjét. Illetge nem volt az különösen látványos, épp csak annyira, mint az összes többi, elvégre, még mindig Gilderoy Lochart-ról beszélünk. - Remélem mindenki lát engem, és mindenki hall is - tette hozzá, miközben kíváncsian körbenézett, vetve egy pillantást néhány diákra - különösen a lányokra, akik egy mosolyt is kaptak, de Harry-t sem hagyhatta ki. - Kitűnő - mondta elégedetten, mikor mindenki az asztal köré tömörült, és elcsendesedett. Ez elsősorban nem az ő érdeme volt, szimplán mindenki kíváncsi volt, mit is fognak csinálni pontosan ezen a szakkörön.

- A közelmúlt igen sötét eseményeinek fényében - kezdett szónoklatba, kihasználva a rá irányuló töretlen figyelmet. - Dumbledore engedélyezte, hogy elindítsam ezt a kis párbajszakkört, hogy ha úgy adódik, képesek legyetek az önvédelemre - magyarázta olyan átéléssel, és olyan mozdulatokkal, hogy a legszkeptikusabbak is majdnem elhitték, hogy ért hozzá, és nem csak azért van ott, mert nem csak nem volt jobb, de nem is volt más jelentkező. - Jómagam sokszor kerültem ilyen helyzetbe... A részleteket lásd műveimben - terelte maga felé a szót. Ekkor sokan kiábrándultak az egészből, hiszen az nem túl biztató, ha már most magára tereli a szót. Hirtelen levette köpenyét, és a diákok közé dobta. A lányok szinte visongva kaptak utána.