2/6.fejezet

264 19 0
                                    

Shawn szemszöge:

Szemeimet lassan nyitottam ki,miközben érzékeltem,hogy a karomat egy picsiny test nyomja.Mosolyogva fordultan oldalra és adtam egy puszit a homlokára.Tegnap,amikor megláttam elmondani sem tudom,hogy mit éreztem.Ismét ellepték a gyomromat a pillangók.Ezt az egészet,azt hogy újra láthatom könnyekkel reagáltam le,majd elfutottam,hiszen neki barátja volt.Viszont amikor ma arra jöttem haza,hogy ő kétségbeesetten szorítja a húgom karját,el sem tudom mondani mit éreztem.Reméltem,hogy azért van itt,mert még ő is szeret.És láss csodát.Így lett.Szeret engem,ahogyan én is őt.Cseszettűl hiányzott.Szorosan magamhoz ölelem törékeny testét,majd végig simitok arcán.Még mindig ugyan olyan gyönyörű,mint 7 hónappal ezelőtt.El sem hiszem,hogy újra a karjaimban tarthatom.Mocorgásra leszek figyelmes,majd Leila álmosan néz körbe.
-Szia.-búj szorosan a mellkasomhoz,amit egy kuncogással reagálok le.Olyan,mint egy bújós kis cica.Eszméletlenül aranyos.
-Szia szerelmem.-egy puszit hintek hajába,majd arcára.Ő felnéz rám,majd aranyosan csücsörít,ezzel kifejezve,hogy várja a jól megérdemelt csókját.Arra gondoltam,hogy heccelem egy picit.Végig simitok oldalán,majd puszikat hintek arca minden szegletére száját szándékosan kerülve.Ezt megunva löki át egyik lábát derekamon,majd lovagló ülésben helyezkedik el csipőmön.Érzem,hogy "kicsi" barátom éledezik,mivel mesztelen teste eszméletlenül perverz képeket juttat eszembe.Kezemet tarkójára simitom,majd lehúzom,hogy egy szenvedélyes csókba invitáljam.Pár perc múlva csipőjét mozgatni kezdi,ezzel ingerelve engem.Levegő hiány miatt elválunk ő pedig egy egyszerű mozdulattal száll le rólam.Lehökkölve nézem,ahogy öltözködni kezd.
-Hova mész?-állok fel zaklatottan.Mosolyogva simitja kezét arcomra,majd egy lágy csókot nyom elnyílt ajkaimra.
-Késő van.Lassan haza kéne mennem.
-Dehogy kéne.Maradj itt estére.-kérlelem.
-Nem lehet.-csóválja szomorúan fejét.
-Még beszélnem kell a menedzseremmel.-ilyedten nézek szépségemre ő pedig haloványan elmosolyodik.-Felakarom bontani a szerződést.Nem nekem való az az élet.Szeretek zenélni,de inkább próbálnék ki valami mást,amihez lehetőleg nem kell elköltöznöm Kóreába.
-Ó értem,de ez nem ér rá holnap?-nézek rá könyörgően.Közelebb megyek hozzá,majd kezeimet derekára simitom.-Hiányoztál.Ezt az éjszakát veled akarom tölteni.-egy nagy sóhajt ereszt el,majd ajkaimra tapad.
-Szerintem ezt ne itt folytassuk.-válik el tőlem egy pillanatra és lihegve mondja végig a mondatokat.Hevesen bólogatok,majd egy egyszerű mozdulattal az ölembe kapom.Nevetve fonja lábait derekam köré,kezemet feneke alá támasztom,majd erősen bele markolok.Az éjszakánk többi részét inkább nem részletezném.

Reggel ismét mellette keltem,a külömbség annyi volt,hogy ezuttal nem a kanapén,hanem a szobámban keltünk.
-Jó reggelt Szépségem!-nyomok egy csókot puha ajkacskáira.Elmosolyodik,majd vissza fekszik a mellkasomra.-Mi a terved mára?-kérdezem miközben haját birizgálom.
-Hazzuséknak segítek az esküvővel.Neked mi a terved?
-Beugrok az IR-be utánna meg majd meglátom.Arra gondoltam,hogy együtt ebédelhetnénk.-felnéz rám,majd megvillantja a világ legszebb mosolyát.
-Én benne vagyok.-szorosan hozzám bújik és szavak nélkül élvezzük egymás társaságát.Nadjából másfél óra múlva jutunk el odáig,hogy kikecmeregjünk az ágyból.Harry és Louis háza előtt még váltunk egy hosszú búcsúcsókot,majd én is elindulok az IR be.

-Szia Andrew.-lépek be vigyorogva az irodájába.A férfi meghökkölve néz,de én akkor is csak mosolyogni tudok.
-Mi ez a jó kedv Kölyök?
-Kibékültünk.
-Mi?Leilával kibékültetek?Mikor?
-Tegnap.Átjött beszélgetni és kibékültünk.Újra járunk.Jungkookkal szakítottak.Leila pedig vissza költözik.Felakarja bontani a szerződést.
-Felmondja a szerződést?
-Igen.Miért?
-Leakarom szerződtetni.
-Nem hiszem,hogy bele fog egyezni.Azt mondta,hogy valami mást szeretne kipróbálni,de azért próbálkozhatsz.Ki tudja?!-rántom meg vállaimat.
-Nem értem ezzel miért kellett ennyit vacakolni.Alapól nem kellett volna összevesznetek.
-Igen tudom,de nyugalom.Mostmár nem engedem el magam mellől.Tulságosan szeretem.

Leila szemszöge:

-Sziasztok.-köszönök Harrynek és Louisnak,akik éppen egymás száját fedezik fel.
-Szia Babu.-pattan fel Louis,majd szorosan magához ölel.-Hogy vagy?
-Fantasztikusan.Shawn és én kibékültünk.-vigyorodok el.
-Ennek örülök.Jó látni,hogy boldog vagy.
-Ahogy ti is.
-Hát igen.Harry sokáig kellette magát.-forgatta játékosan kék szemeit.
-Héj.Nem az én hibám,hogy az elején azt hittem,hogy ti jártok.
-Ja.De azért lefeküdtél velem.-kacsint Lou a piruló Harryre.
-Az...az...haggyuk már ezt a témát.Tudtommal esküvőt szervezni vagyunk itt.
-Igen,igen.Siessünk,mert Shawnnal ebédelek.
-Miért?Este nem kaptál elég desszertet?-kérdezi perverzen.
-Féltékeny vagy?-huzom fel játékosan a szemöldökömet.
-Nincs mire.Loutól kapok eleget.-nyalja körbe ajkait,amit Louis beharapott ajkakkal figyel.
-Ember.Ha tudom,hogy ennyire kanosok vagytok,akkor inkább elmentem volna Shawnnal.
-Szóval elakarsz menni?-kérdezi perverzen Louis.
-Fogjátok be.-temetem kezeim közé arcomat.

Nem minden az,aminek látszik. ∆S.M.story∆. /BEFEJEZETT/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora