Nem minden az,aminek látszik. ∆S.M.story∆. /BEFEJEZETT/

4.fejezet

-Szóval?-kérdezte ismét Shawn,amikor is még mindig nem válaszoltam.Közelebb lépett hozzám és úgy nézett mélyen a szemembe.
-Sajnálom Shawn,de NEM!-Shawn csalódottan lehajtotta a fejét,majd szomorú tekintetét rám emelte.
-Már csak egy kérdésem van.-lépett egyet még közelebb.-Miért?-nagyot nyeltem,majd kimondtam azt a mondatot,amely talán örökké megpecsételi a kettőnk közti kapcsolatot.
-Azért mert UTÁLLAK.-ejtettem ki fájdalmasan ezt a szót.Próbáltam minnél kevesebb érzelmet belevinni,ezért ridegen közöltem vele életem legnagyobb hazugságát.Shawn arca komorrá vált.Hátrébb lépett egyet,majd megált.Csak bámult és nem szólt semmit.Fájt az amit az arcán láttam megbántottam,csalódást és fájdalmat okoztam neki.Tekintetem szemére vezettem,mely könnytől csillogott.Lehullott az első csepp.Gyorsan letörölte majd egy keserű mosollyal az arcán kilépett az ajtón.Szívem összeszorult,torkomban gomboc keletkezett,a könnyeimmel küzködtem.Fájt úgy látni.Fájt,hogy miattam sírt.Fájt,hogy nem tudok senkiben megbízni egy személy miatt.Kyrre miatt.Már ekkor a halálomat kívántam csak azért hogy ne fájjon az amit Shawnnal tettem,amit Kyrre miatt tettem vele.Akkor még nem is tudtam,mekkora fájdalmat fog még nekem okozni Kyrre és ezáltan én mennyiszer fogom még megbántani Shawnt.Azt a személyt aki sose érdemelte meg ezt a bánásmódot.................................Pár óra múlva elhagytam a biztonságot nyújtó irodámat azért hogy elugorjak egy gyors kávéért.Az épület "konyha" részlegéhez mentem,ahol elkezdtem lefőzni a kávémat.Pár perc után Andrew lépett be a terembe,jobbján Shawnnal.A fiú szeme piros volt és karikás,enyhén duzzadt,ebből nagyszerű detektívhez méltóan megállapítottam,hogy Shawn nem rég még sírt.Telefonjából felnézett így meglátott engem.Látványom egy újjabb könnycseppet csalt elő,amely arcán gördült lefele.Ezt a könnycseppet követte mégegy és mégegy.Hirtelen nedvességet éreztem arcomon.Kezemmel odakaptam ezzel meggyőződve arról,hogy sírok.Shawn szemébe néztem amik szomorúan figyelték arcom minden egyes szegletét.Tekintetében érezhető volt,hogy nem érti.Nem érti miért sírok.Elmélkedésemből Andrew szakított ki.
-Leila!?Mi a baj?-jött közelebb.Nemlegesen ráztam meg a fejem ezzel kifejezve azt a sablon szöveget hogy "semmi".-Ha nem lenne semmi nem sírnál.-Nem válaszoltam semmit.Kávémat meg sem várva rohantam ki onnan.Egy kéz viszont megfogta a csuklóm a folyosó végén ezzel maradásra késztetve.
-Leila!Mi a baj?-hallottam meg a számomra legkedvesebb hangot.Illata orromba kúszott,így egy nagyot szippantottam a levegőből.Megpróbáltam erőt venni magamon.Amikor gondolataim szerint sikerült megfordultam egyenest vele szembe,de a kezünk még mindig ugyan úgy volt.Próbáltam ellenálni,hogy ne boruljak a nyakába és mondjam el neki hogy nem is utálom,de nem ment.Nem akartam megbízni benne.
-Nincs semmi baj.-válaszoltam hanyagul.Egy mélyről jövő sóhaj hagyta el cseresznye piros,dús ajkait,majd szoros ölelésbe volt.-Tudom,hogy utálsz,de attól én még nem foglak.-mondta,mire nállam elszakadt az ígyis vékony cérna szál.Hangos zokogásba kezdtem,minek hatására még szorosabb ölelésbe vont.-Nyugodj meg!Nem tudom mi történt,de biztos hogy minden rendben lesz.
-Sajnálom Shawn.-motyogtam a vállába.
-Mit sajnálsz?
-Azt hogy hazudtam!-váltam el tőle és belenéztem mogyoró barna,helyenként zöld íriszeibe.-Hazudtam Shawn.Azt mondtam hogy utállak,de ez nem igaz.-Shawn először meglepve állt,majd amint felfogta a szavaimat egy hatalmas mosolyt villantott és újra megölelt.Megható pillanatunkat Andrew krákogása szakította meg.
-Nekem most el kell mennem egyeztetni Shawn turnéjáról,ezért most ti is elmehettek.-montda Andrew majd magunkra hagyott minket.Ismét Shawnra néztem,aki egész idő alatt mosolyogva bámult.Folyamatos nézésétől zavarba jöttem így érdekesebbnek találtam a cipőm orrát.
-Ha már ugysem utálsz,mit szólnál ahoz ha meghivnálak egy kávéra?-tette fel bizakodva és egyben félve a kérdést.2 hónapig lehetek ugyis csak a közelében.Addig jóban is lehetünk,de többek nem.Sem barátok,sem mások.
-Oké.-egyztem bele,válaszom hallatán egy hatalmas vigyor terült el arcán.
-Akkor indulhatunk?
-Még vissza megyek az irodámba a táskámért utánna mehetünk.-Elkísérsz vagy megvársz?-kérdeztem mosolyogva.
-Elkísérlek.-indult meg mellettem,majd amikor beértem az irodában ő kint megállt.Táskámat az ajtó melleti szekrényről magamhoz vettem,majd tengelyem körül megfordultam így egybe ütköztem Shawnnal.Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.Pár percig csak szótlanul nevettünk,majd ki akartam menni az irodából,de a küszöbben megbotlottam.Shawn erős karjait derekam köré fonta így megtartott.Arcaink vészesen közel kerültek egymáshoz.Ajkainkat csak pár milliméter választotta el.Szótlanul néztem a szemébe.Egyszerűen megbabonázott az a csillogás,ami benne volt.Az a gyermeki csillogás,ami teljesen megbabonáz.Imádom.Imádom ezt a szempárat,s amikor a tökéletes mosolya is megjelenik,akkor az felfoghatatlan.Shawn egy mester mű,amely most az ajkaival közelít az enyéimhez.Lehunytam szemeimet,de ekkor meghallottam egy ismerős hangot.A hang tulaját már túlságosan jól ismerem.
-Shawn!-kiáltott oda.Shawnnal egy szempiantás alatt váltunk szét.Zavartan kezdtük el nézni Kyrrét,aki vigyorogva közelített felénk,amíg meg nem látott.A mosoly lefagyott arcáról,de próbált magabiztos lenni.Odaért és Shawnnal lepacsizott,majd elém lépett és bármi féle jel nélkül megcsókolt.Azonnal ellöktem magamtól,majd tenyerem erőteljesen érintkezett arcával.
-Leila?-szólalt meg Shawn.Ránéztem,s szomorúan könyveltem el,hogy ismét sír.Miattam.
-Shawn,ezt majd elmagyarázom.-bólintott.
-Leila kérlek beszéljük meg.-közelített ismét Kyrre.Egyszerűen megkerültem Shawn kezét fogva,így őt is magammal húztam.
-Mièrt csókolt meg Kyrre?-kérdezett rá félve Mendes már a kocsiban ülve.Rám emelte tekintetét,s arcomat fürkészve várta a válaszom.
-Meséltem,hogy most szakítottam a pasimmal.-bólintott jelezve,hogy érti-Na szóval az a fiú Kyrre volt.-mondtam ki a nevét undorodva.
-Szereted még?-kérdezte a szemembe nézve.Folyamatos nézésétől elpirultam,így megszüntettem a szemkontaktust.
-Ne haragudj,de erről az egészről nem szeretnék beszélni.-mondtam,mire egyet bólintott és elindult.