Ne menekülj!

1.

Noémi

Elmélyülve meredek a monitoromra a megfelelő infók után kutatva, amikor felpillantva látom, hogy újabb ügyfelek jöttek a nagybátyámhoz. Némán biccentek feléjük, majd újra a netet böngészem. Nem kell sokáig keresgélnem, hogy megtaláljam, amire szükségem van. Elintézek pár telefont, majd elégedetten dőlök hátra a székembe kifordulva az ablak felé. Az órámra pillantok, majd a nyakamat kitekerve a nagybátyám irodája felé pillantok. Haladjanak már, mennék már tovább a dolgomra. Türelmetlenül kopogok az ujjaimmal a karfán és félmásodpercenként az iroda felé pillantok. Utálom, amikor a saját időmmel mások játszanak, már rég a telepen lehetnék. Húsz perc várakozás után végre nyílik az ajtó és kilépnek rajta az ügyfelek. Olyan apa korabeliek lehetnek, a nő hosszasan néz engem, mintha felmérne valamire, majd elfordítja rólam a tekintetét és távoznak. A nagybátyám pedig hozzám indul és leül velem szemben az asztal másik oldalára.

- Kész vagy vele? – bök a fejével a mappára.

- Igen. Benne van minden – tolom elé a papírhalmot – Új ügyfelek?

- Azok – feleli közben a mappát lapozgatja.

- Sürgős?

- Eléggé – bólint rá, mire megtámaszkodom az asztalon. Ennyit a mai programomról sóhajtással papírlapot veszek elő és várakozva nézek a nagybátyámra – Gondolom mást terveztél, de ez most fontos. Sokat fizetnek, ha még a héten végzünk.

- Nem gond – legyintek – Mondd!

- Oké! Szóval a házaspár szeretné megtalálni a régen eltűnt lányukat. Annyit tudnak, hogy valahol itt van a környéken, ezért jöttek ide.

- Facebook, twitter, insta? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. Annyira együgyűek az emberek, ha elsőre nem sikerül megtalálni a keresett személyt egyszerűen feladják. Pedig egy kis kutatómunkába még senki sem halt bele.

- Nem tudják a nevét. A lányt mintha a föld nyelte volna el. Valószínű nevet változtatott és felégetett maga után mindent. Valamin összekaptak anno és a lány lelépett. Ők próbálták megtalálni akkor, de nem akadtak a nyomára. Utána kiköltöztek külföldre és megállt a kutatás. Állítólag elég balhés kamasz volt, sok gond volt vele. Volt drogos ügye is, fogyasztó volt. Van egy bátya, akivel állandóan gyilkolták egymást, bele is keverte valamibe.

- Ezek lényegtelen infók.

- Tudom, csak mondtam – néz rám nyomatékosan Nándi – A régi neve Rádai Tímea, 1992. 04.29-én született Pécsen.

- Rokonok, régi barátok?

- Senki nem tud róla semmit. Végigkérdezték az összes rokont, akivel jóban volt a lány, de 10 éve senki nem hallott róla semmit.

- Vagy hazudnak.

- Az is lehet, majd te kideríted. Nézd meg a rokonok, és barátok híváslistáját és netes beszélgetését, hátha valaki súgott a lánynak, hogy keresik a szülei. Itt van egy lista a rokonok és barátok elérhetőségeiről.

- Fotó, születési anyakönyvi kivonat, bizonyítvány vagy valami lányról?

- Nincs semmijük róla.

- Egy árva fotó sem? – nézek rá kétkedve.

- Állítólag – von vállat, majd az asztalomra ejti a papírcetlit, amin a nevek vannak – Kevés, de megoldod.

- Gondolom minél hamarabb kell – húzom el keserűen a számat.

- Eltaláltad, húzz bele – pattan fel a székről Nándi és magamra hagy. Hangosan fújtatva gurulok közelebb az asztalhoz és nekilátok a munkának. Elsőkörben felhívom az összeköttetésünket a Hivatalba, aki utánanéz, hogy ez a Rádai Tímea változtatott-e nevet. Ő a gyorskeresésben nem talál ilyen nevű lányt, aki jelentkezett volna náluk. Alaposabb kutatás igényel, így csak három nap múlva ígér választ, mert eléggé sok munkája van. Végigfutok a papíron, amin Nándi kacskaringós írása van, alig pár név szerepel csak rajta, valamint pár ismertetőjegy a keresett személyről. Régebben szőke, hosszú hajú volt, barna szem. Tű a szénakazalban személyleírás. Megkérdezem Nándit, hogy nincs-e valami különös jegy rajta, mint például anyajegy, vagy vágás, bármi, de ő csak a vállát vonogatja, hogy a szülők ennyit mondtak róla. Meg hogy táncolt kamaszként, de azt már nem tudták megmondani, hogy milyen műfajban vagy melyik tánciskolában. Mivel mára teljesen meg vagyok lőve, így inkább hazamegyek. Az összeköttetésünk csak négy napra rá telefonál, hogy nem talált senkit ilyen névvel. Nem változtatott nevet az illető, mert náluk nem szerepel a listában. Ez felettébb szokatlan, nem lehet nyomtanul eltűnni. Névváltoztatáskor ki kell tölteni egy rakás papírt, amit gépbe visznek és tárolnak. Tehát vagy nem változtatott nevet, vagy lefizetett valakit. Végignézem a rokonok és barátok telefonhívását, de egyiknél sem találok semmi arra utaló jelet, hogy infóztak volna Andinak. Se egy elejtett, kódolt üzenet, se egy hívás, se semmi. Belépek a rendőrségi adatbázisba és ott keresek rá a lányra. Elég hosszú a lajstroma, van itt csendháborítás, garázdaság meg valami illegális buli is. De mindegyikben csak jelen volt, nem ő volt a konkrét bajforrás. Megemlítik még a nevét egy drogdíler ügyével kapcsolatban, de ezt titkosították. Még én sem férhetek hozzá, ha meg megpróbálkoznék feltörni, akkor tuti lebuknék. Az aktája 2009-ben megszakad, nincs semmi utána, semmi megjegyzés, semmi plusz infó. Pedig kötelező feljegyezni, ha bármiféle változás következik be a delikvenssel kapcsolatban. Megnézem ki foglalkozott akkor a lánnyal, de keserűen állapítom meg a keresgélés után, hogy a rendőrkolléga már nem él. Tőle sem fogok plusz információkat már megtudni. Megakadok a keresgélésbe és hirtelen nem is tudom mitévő legyek. Felkelek az asztaltól és a konyhába vonulok kávét főzni, ez sokáig fog tartani, kell a koffein. Lerovok pár kört a helyiségbe, majd újra a gép elé ülök. Rákeresek Timi régi profiljára a közösségi oldalon, de nem találom meg. Egy elég profi programon keresztül rákeresek a törölt profilok között és ott végre van valami. Csak pár apróság, így már megvan a kiindulási pont. Este 11 órakor fáradtan dörzsölöm meg a szemem, mára elég ennyi. Majd holnap folytatom mondattal kapcsolom ki a gépemet és indulok haza.