A napjaim meglehetősen boldogan teltek így Márk társaságában, meglepő módon a fellépéseket is alkalomról alkalomra egyre jobban élveztem. Mondjuk arra nem számítottam, hogy az egyik ilyen fellépésen a kollégáim be fognak ugrani és majdnem szívrohamot kaptam a színpadon, mikor megláttam a szegedi történeti-kutatói intézet egész vezetőségét a nézők között, de szerencsére, ahogy az már szokásommá vált minden megszűnt létezni, mikor a párom fellépett a színpadra mellém.
Mondanom sem kell, hogy az aznap estét a szegediekkel kellett töltenem és részletesen beszámolnom mindenről, de legalább mikor visszaértem Márkhoz a férfi csak mosolyogva a kezembe nyomott egy bögre teát és annyit mondott, hogy a szobánkban vár. Néha komolyan elgondolkodom rajta, hogy jobban ismer engem, mint én magamat. Két héttel azután a bizonyos telefon után pedig végre elmentünk vissza Szegedre, hogy összeszedjem a dolgaim és másnap már mehettünk is Pestre a reptérre. Ahol olyan jót nevettem, mint már nagyon régen, mikor kiderült, hogy az én Márkom nem éppen bírja a repülést.
Szerencsére London még nem olyan messze van, hogy ne bírta volna ki, ha nagyon akarja és mivel velem akart jönni ezért nagyon is akarta a dolgot. Az angol fővárosban vonatra szálltunk és úgy utaztunk tovább Wales felé. Még emlékszem, mikor a múltban kellett ezt az utat megtenni napokat kellett lovagolni, sőt jó ideig még a vonat út is eltartott egy napig. Most meg itt vagyunk, hogy reggel felszálltunk a repülőre és este már Walesben fogunk vacsorázni, már ha a taxink megtalálja végre azt a rohadt Eden kastélyt.
- Nyugalom történelemjáróm, nagyon feszült vagy! - Simogatja meg a hátamat a párom, mire fújok egyet.
- Ne csodálkozz, már két éve nem láttam ezt a pojácát és ahogy látom még mindig mániája, hogy hetente cseréli a kastélya nevét. - Rázom meg a fejem, mikor is hirtelen megáll az autó.
- Megjöttünk urak! A Pendragon kastély! - Biccent az épület felé a sofőr.
- Köszönjük! - Biccentek, ahogy szinte már kimenekülök a járműből.
- Nem volt ez annyira rossz Peti! - Neveti Márk.
- Te csak beszélj a magad nevében, sose bírtam a szerpentineket. - Ráz ki a hideg, majd odalépek hozzá, hogy segítsek neki kipakolni.
- Azért ez nem volt olyan rossz! - Kuncog, én pedig megajándékozom egy gyilkos tekintettel.
- Felültetlek egy Új-Zélandi gépre! - Fenyegetem meg és látom, hogy hatásos, mert feltűnően elhalványodik.
- Nem tennéd meg! - Néz rám reménykedve, mire elvigyorodok.
- Tégy próbára Alastor! - Nyújtom ki a nyelvem.
- Komolyan ki kell neked találnom valami nevet. - Rázza meg a fejét, én meg felnevetek.
- Peter! - Azonnal sarkon fordulok, mikor meghallom az ismerős angol hangot.
- Helló Arthur! - Mosolygom rá, ő pedig szélesen vigyorog rám.
- Úgy örülök, hogy el tudtál jönni! Annyi mesélni valóm van és képzeld Veronica is látogatóba jött. Apropó lányok! - Csillan meg a szeme. - Na, hol a párod?
- Jó napot Mr. Eden! Azt hiszem engem keres! - Lép mellém párom és olyan mogorva fejet vág, hogy szegény angol szó szerint megremeg.
- A szívrohamot hozod rá Márk! - Verem oldalba a férfit, aki erre szélesen elmosolyodik.
- Munkahelyi ártalom, kedvesem! - Kacsint rám, ahogy átöleli a derekam. Az angol előttünk pedig tátott szájjal tátog ránk.
- Arthur, had mutassam be a párom. Tárnoki Márk, színész. Márk ő pedig Arthur Eden, akiről meséltem neked. - Márk erre kezet nyújt az angol fiúnak, aki lassan elfogadja a kezet.
- Üdvözlöm uram, hálásan köszönöm, hogy fogad minket. - Mondja párom illedelmesen és olyan arccal, hogy majdnem elnevetem magam, ez a fej most annyira olyan volt, mint Marcus.
- Üd-Üdvözlöm. - Válaszol végül a még mindig meglepett walesi. - Peter, tudod, amikor azt mondtad van egy párod azt hittem egy lányra gondolsz. - Néz rám fülig pirulva, én meg összefonom magam előtt a karjaim.
- Mondtam én akár egy szóval is, hogy nőnemű a párom? - Kérdezek vissza, mire elkezdi a nyakát vakarni.
- Hát nem, de nem hittem, hogy te... Hogy izé, egy férfivel... De komolyan milyen amikor... - Kezd bele, de mielőtt befejezi Márk közbe szól.
- Lehetne, hogy a további faggatózást a falakon belül intézzük el? Csúnya vihar jön és nem akarok kinn lenni, mikor ide ér. - Mondja komolyan, mire Arthur úgy néz rá, mint egy őrültre.
- Süt a nap! - Jegyzi meg végül, mire én is az égre nézek és elfintorodok.
- Esni fog. - Állapítom meg, én is. Hát igen a hosszú élet apró nyomai.
- Esküszöm, ha tényleg esni fog lemehetsz a pincébe a könyvtárba! - Fordul el legyintve Arthur. - Erre gyertek! Mivel Mark még nem járt nálam, így körbe vezetem, ha akarsz te addig beszélhetsz Veronicaval Peter. - Néz vissza rám, de én megrázom a fejem.
- Inkább veletek megyek. Már megbocsáss, de azt a nőt rajtad kívül senki sem tudja hosszútávon elviselni. Még mindig nem értem mit eszel rajta, de a te dolgod. - Vonom meg a vállam.
- Én azt nem tudom te mit eszel egy pasiban. - Vág vissza, mire arcomra felszalad egy olyan Eduardos gonosz vigyor.
- Oh, meglepődnél, ha tudnád! - Válaszolom azon a tipikus Ivanos hangon, amit a háborúkban a vallatásoknál használtam.
- Százados, fogja vissza magát, mert a végén még nem fog aludni ma a kastély. - Kuncog Márk és a szeme csillogásából látom, hogy valószínűleg oroszul szólalt meg.
- Majd pont zavarni fog, hogy ki nem tud tőlünk aludni, hadnagy! - Vigyorgom rá ugyanazon a nyelven válaszolva.
- Most mégis milyen nyelven beszéltek? Nem magyar, annak nem ilyen a hangzása. - Vakarja meg a nyakát Arthur.
- Oroszul. - Mondom legyintve.
- Na, ne! Sikerült egy olyan zsenit összeszedned, mint amilyen te vagy? - Néz rám rémült tekintettel.
- De még mennyire! - Erre Márk kuncogni kezd mellettem.
- Azért annyira nem vagyok zseni, mint te. Nekem nem lenne türelmem a történelemhez. - Neveti én pedig megajándékozom egy olyan tekintettel, ami azt jelentette, hogy "ugye ezt most csak viccből mondtad?"
- Hála az égnek, Peterből egy is sok! - Neveti Arthur, ahogy tovább vezet minket a palotán, lassan minden helyet megmutatva. - Na, itt van Peter szobája és akkor készítek elő egyet neked is Mark, tudod azt hittem lánnyal jön és akkor elég lett vol...
- Így is elég egy Mr. Eden, de köszönöm a figyelmességét. - Mosolyog rá ártatlanul Márk.
- Értem, akkor... vacsoránál találkozunk. - Rohan el a walesi férfi, mi pedig felkacagunk, ahogy benyitok a szobánkba.
- Most mi leszünk a téma, biztos kibeszél minket Veronicaval. - Forgatom meg a szemem.
- Had beszéljenek, nem miattuk vagyunk itt, hanem a kézirat miatt. - Kuncog Márk.
- Meg hogy kicsit pihenjünk együtt. - Mosolygom rá, mire ő is elmosolyodik és elkezd kipakolni.
- Ha időben végzünk a kipakolással még fürdeni is el tudunk menni. - Kacsint rám.
- Nagyon vicces vagy Marcus. - Rázom meg feladón a fejem, mielőtt belekezdek a csomagok kipakolásába.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Reversed Clock
Tarihi KurguA huszas évei végén járó férfi egy baleset után elfelejti lénye egy részét. Egy nagyon fontos részét, amivel életeket mentett meg. Vajon képes lesz elfogadni, hogy a világ, amit az elmúlt hetekben maga köré épített nem úgy működik ahogy gondolja, ho...
