Véletlen volna? /Befejezett/

2

Leia szerint valami titkos hódoló volt a férfi. Állítása szerint tetszettem neki. Szerinte el kellett volna fogadnom a felajánlást.

Apropó felajánlás. Több mint egy hónap telt el az incidens óta. A férfi minden egyes nap ugyan abban az időpontban jött be a kávézóba, ugyan azt rendelte, és hajszál pontosan két óra után ment el. Általában egyedül volt, de néha vele tartott egy rövid, vörös hajú napszemüveges nő. Beszélgettek, néha felém tekintgettek. Mint valami filmben. A rendőr férfi védi az ártatlan lányt.

Sokszor furcsálltam, hogy ennyire figyel rám. Valahonnan biztos hogy ismernie kell. Talán...Talán nem rájött arra, hogy ki vagyok? Ha rájött, akkor miért nem támadott még meg? Nem lehet ügynök. Ahhoz túl...túl normális.

Ugyan csak munka után tartottam hazafelé. A kulcsomat elfordítottam a zárban, majd beléptem a házba. Felkapcsoltam a villanyt, és azt hittem hogy rosszul látok.

Egy fekete bőrruhát viselő férfi ült a nappalim egyik fotelén. Pontosan szemben velem. Bőre barna volt, tehát afroamerikai. Feje kopasz volt, de annyira hogy megcsillant rajta a lámpa fénye. Bal szeme helyén egy szemfedő volt. Kilátszott alóla három karmolás nyom. Már magában is ijesztő látványt nyújtott. Az asztalomon ott volt előtte egy vékonyka mappa. Vajon....Mi van benne?

-Ki maga?-kérdezem, és próbálok figyelni arra, hogy ne remegjen meg a hangom.

-Nicholas Fury. A S.H.I.E.L.D igazgatója.

Azt mondta, hogy a S.H.I.E.L.D? Az a S.H.I.E.L.D ami mindenkiről tud mindent? Mert akkor igazán bajban vagyok. Nem tudhatják meg a titkomat. Soha, senki. Ha egy ember tudja, akkor az az egy ember óriási veszélybe kerül. Így is régóta vagyok már célpont. Miattam sok ember meghalt már. Nem hagynám, hogy még több ember veszítse el az életét miattam. Sosem bocsátanám meg magamnak. Éppen ezért a barátnőmön kívül senki nem tud róla. Ő is csak meglátott. Meg kellett volna ölnöm, de képtelen voltam rá. Ezért hát beavattam. Szerencsére nem esett bántódása. De ki tudja mikor történik valami?

-Mit akar tőlem a S.H.I.E.L.D?-kérdezem letelepedve a szemközti fotelbe.

Hallottam már Nick Fury-ról. Ha akar valamit, azt mindig megszerzi. És ha beszélgetni akar, akkor beszélgetni is fog. Kár lenne elmenekülnöm. Biztos hogy S.H.I.E.L.D ügynökök védik a házat. Azt nem mondom hogy nem tudnék kijutni, de felesleges tovább menekülnöm. A múltam elől sosem tudok majd elbújni.

-Tudjuk hogy ki maga. Tudjuk, hogy mi történt magával. Arra kérjük, hogy csatlakozzon hozzánk. Ha nem teszi, akkor állam ellenség lesz magából.

Nick nem kertelt. Egyből elmondta a lényeget. Tiszteltem őt. Persze hogy tiszteltem. Hogy féltem e tőle? Nem. Egyáltalán nem. Tudja hogy egy gondolatommal is képes vagyok megölni őt. Csak annyi a bökkenő, hogy nem ölök. Régen arra akartak használni. Ezért kaptam azt, amitől most más lettem. Kegyetlen gyilkoló gépet akartak belőlem csinálni. Azt akarták, hogy a szüleimet öljem meg. A szüleimet akikről fogalmam sincs hogy kicsodák. Hogy élnek e még.

Mit csináljak most? Ha Furynak fogok dolgozni, akkor millió százalék hogy olyat is kell tennem, melyet sem a múltban, és sem most nem fogok. De lehet hogy segíteni tudnék embereken. Talán megismerném a híres Bosszúállókat is. Ha pedig államellenség leszek, akkor mindenki meg fogja tudni a titkomat. Egy elcseszett életű lánynak fognak gondolni. Veszélyes leszek. Ha megtudja a világ, hogy ki vagyok, akkor azok is meg fogják tudni akik a múltban fogvatartottak.

-Ha csatlakozok magához, akkor mit kellene tennem?-kérdezem felhúzva az egyik szemöldökömet.

Óvatosan kell fogalmazni Fury közelében. Könnyen talál kiskaput a mondandók mögött. Kifordítja a szavaidat. Felhasználja ellened. Okosan osztja a lapjait. Mindig minden neki kedvez.