Véletlen volna? /Befejezett/

10

-Hogy? Hogy tudtam volna vigyázni rá?-hallom valaki kiabálását.

Hogy kin van e az illető, vagy bent azt nem tudom. Annyira zúg a fejem, hogy alig hallom. Vagyis hallom csak tompán. Az oldalam fáj. Nagyon fáj. A szememet ólomsúlyúnak érzem, alig tudom kinyitni. A végtagjaim olyanok mintha nem is lennének. Egyáltalán nem érzem őket. Hiába erőlködök, nem érzem még a kisujjamat sem. Ez megijeszt. De az még jobban, hogy elkezdtem emlékezni mindenre.

A fájdalom magamhoz térített egy kicsit. Kezd derengeni, hogy miért is érzem úgy mintha kiszakították volna az oldalamat. Hallom Dr. Zacharow hangját a fejemben visszhangozni. Látom a kezében a fegyvert. Hallom Tony kétségbeesett hangját a fülesben. Érzem ahogy a plafon darabokban esik rám. Érzem ahogy a testem felemelkedik, és métereket repül a becsapódó bombától.

Hirtelen kinyitom a szememet, és felülök az ágyban. Egyből megérzem az égető fájdalmat. A szemem könnybe lábad. De nem érdekelt.

Hol vannak a többiek? Bajuk esett? Ugye nem jöttek vissza értem? Elkapták Dr. Zacharow-ot? Egyáltalán hol vagyok?

-Tudtál volna. Te is tudod hogyan. Ha elmondod neki az igazat.-üvölti valaki.

-O neh.-tapasztom két kezemet a fülemre. Így is fáj a fejem, nem kell még hogy ordibáljanak.

-Szerinted hogy reagált volna rá?!-üvölt vissza Tony. Ahogy hallottam a hangokból Tony és Steve beszélgettek. Vagyis veszekedtek.

-Mondjuk próbáld ki!-szól vissza Steve.

-Elég már!-csattanok fel, amennyire a rekedtes hangom engedi.

Mivel az ajtó résnyire volt nyitva, ezért még az ordítozásuk közepette is meghallottak. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy egyszerre rontottak be az ajtón. Egyből hozzá, rohantak, miközben aggódó arccal figyeltek.

-Aisha! Hát felébredtél végre!-ül le Tony a szobában lévő egyetlen székre, mire Steve morcosan né rá. Mint az óvodások komolyan.

-Nem még alszok.-forgatom meg a szememet.

-Vicces.-mondja Steve.

-Mi történt?-nézek felváltva mind a kettejükre.

-Az történt, hogy te idióta módjára bent maradtál az omladozó épületben, és magadra küldtél egy bombát! Normális vagy?!-ordítja Tony.

Felszisszenek és újra a fülemre tapasztom a kezemet.

-Ah...Ne ez fáj.-nyögöm.

Fújtat egyet, majd lejjebb veszi a hangerőt.

-Mond miért csináltad?-kérdezi megfogva az ágyon nyugvó kezemet.

-Hogy ne gyertek utánam abba az életveszélyes épületbe.-hajtom le a fejemet.

-Ehelyett inkább felrobbantod magad. Igazán okos döntés.-emeli fel újra a hangját. Kirántom a kezemet az övéből és amennyire fájdalmas testem engedi felé fordulok.

-Ez tűnt a legjobb ötletnek.-nézek rá mérgesen. Őszintén...Ha újra ott lennék, és lenne esélyem máshogy dönteni, akkor is ezt választanám.-Megsemmisült az épület? Mond hogy igen.-nézek rá várakozásteljesen.

-Meg.-feleli Steve.-És kis híján te is.-néz rám mérgesen.

-Ne kezd!-tartom fel a kezemet, de egyből meg is bántam. A jobb oldalamon lévő seb iszonyúan elkezdett fájni.

Felszisszentem és odakaptam a kezemet. Valami meleg dolog volt ott. Megnéztem a kezemet, és láttam amint a kezemről lecsöpögő vérem vörösre festi a fehér, orvosi takarót.