Véletlen volna? /Befejezett/

20

Tubicáim!-hallom apa hangját. Mérgesen felé fordulok, és hagyom hogy Steve hátulról átkarolja a derekamat, és a fejét a vállamra támassza.-Azért nem kell megölni már a nézéseddel is.-mutat a két szememre. Csak megforgatom a szemeimet.-Vigyázz még kiesnek, és nincs kedvem takarítani utánad.

-Egyéb szellemes megjegyzés?-kérdezem unottan.

-Van megjegyzés csak nem szellemes.-mondja majd felénk lép.-Te meg ő az nem jó.-mutat kettőnkre.

-Én meg ő az gut.-mondom neki.

-Hydras.-morogja. Gúnyosan elmosolyodom.

-Mi lenne ha ezt lerendeznénk egy jó kis meccsel?-kérdezem ravaszul. Összehúzza a szemöldökét.

-Kössz inkább nem. Nem akarok szégyenben maradni a lányommal szemben.-mondja sértetten. Büszkén kihúzom magamat, majd az ölelő karjai közé vetem magamat. Szorosan magához húzott és a hátamat simogatta.

-Túléltem.-motyogom a vállába.

-Túlélted. Elképesztően büszke vagyok rád Pacsirta. Nem hiszem hogy én képes lettem volna megtenni.-rázza meg enyhén a fejét.-Ígérem neked hogy holnaptól kezdve azon leszünk a zöld fickóval, hogy kigyógyítsunk ebből a szarból.-mondja mire halkan felnevetek.

-Megnézzük a képességeimet?-kérdezem miután elhúzódtam tőle. A szemei felcsillantak, majd elvigyorodott.

-Azt hittem nekem kell megkérdeznem.-mondja majd megfogja a karomat és magával húz a lift felé. Majdnem felbukok az előttem álló Steveben.-Mi még nem végeztünk jégkrém.-néz szúrósan Stevere. Ő értetlenül néz rám.

-Engedd el. Sok volt a whisky.-súgom oda neki miközben elmegyek mellette.

-Hallottam.-morogja apa. Erre mindenki felnevet, majd csatlakoznak hozzánk.

Lent egy elég nagy gyakorlóterembe értünk. A falak szürkék voltak, és vagy jó húsz centi vastagok. Ha nem többek. Volt egy kis ,,nézőtér" is. Különféle speciális berendezésekkel volt felszerelve ez a hatalmas belmagasságú terem. Voltak gyakorló bábuk, különféle halálos fegyverek. Ezek most mind szétszórva hevertek. Pontosan mi sem tudtuk hogy mit csináljunk. Fogalmam sem volt milyen erő van a birtokomban.

Beálltam a terem közepére, és apáékat kintről egy hangszóró segítségével hallottam. Mostmár anya is ott állt mellettük, és feszülten figyelt. Sajnos neki nem tudtam megköszönni a támogatását. Sürgős ügyben el kellett mennie, és csak most ért vissza. De nem baj, ha végeztünk utána is tudok vele beszélni.

-Hallasz?-kérdezi Bruce mire bólogatok. A többik is feszülten várakoznak, és mereven engem figyelnek.

Annyira furcsa hogy egyikük sem írtózik tőlem azok után amit láttak. Kitartanak mellettem és támogatnak engem. Aggódva néznek rá, nehogy bajom essen. Nem is tudják elképzelni mennyire hálás vagyok azért mert mellettem vannak.

-Mond el nekünk eddig mit tapasztaltál.-kéri Bruce, és közben nyomkod valamit egy tableten.

-Hm...-gondolkodok el. Alig van meg huszonnégy órája az erőm. Ezért hát nem tudok olyan sokat.-Folyamatos vérszomjjal küzdök. Igen...Talán ez a leglényegesebb.-bólogatok.

-Ezt fejtsd ki kérlek.-mondja apa. Felsóhajtok.

-Hiába ettem, még mindig kívánom a...-kicsit furcsa, nehézkes, és undorító kimondani.-A vért. Ha most meglátnám a vért akkor biztos hogy elveszteném magam felett az uralmat.

-Mint egy újszülött vámpír.-mondja Wanda lelkesen. De jó hogy ez ennyire tetszik neki. Natasha felhorkan.

-Nem az Alkonyatban vagyunk.-mondja.