Véletlen volna? /Befejezett/

5

Nos...Az elkövetkező hetek amolyan csapatépítő volt. Együtt edzettünk, baráti mérkőzéseket tartottunk. A legnagyobb ellenfél számomra Natasha volt. Szinte ugyan azt a kiképzést kaptuk azzal a kivétellel, hogy az enyém sokkal fejlettebb volt. De álltalábban én győztem. Esténként együtt vacsoráztunk-Pepper néha a munkája miatt nem tartott velünk-és rengeteget nevettünk. Mozi esteket tartottunk, avagy beszélgettünk. Kicsit jobban megismertük egymást, a másik szokásait. Kezdtek befogadni engem.

Natashával és Wandával eléggé jó kapcsolatot alakítottam ki. Számíthattam rájuk, mikor egy barátnő kellett. Toronyzárat kaptam Fury-tól, úgy hogy nem mehettem ki. Mikor kezdtem volna megőrülni, ők ott voltak mellettem. Kiderült, hogy keményebb nevelést kaptam a Hydra-tól mint Natasha, vagy akár Wanda.

Tony néha eléggé furcsán nézett rám. Sokszor bámult engem titokban, de szinte mindig észre vettem. Ennyire nem bízna bennem? Semmi rosszat nem tettem. Vagy...Mégis? Pepper szinte ugyan így viselkedik. Folyamatosan figyel, és ha egyedül vagyok akkor azonnal mellém szegődik, és értelmetlen dolgokat kérdez. Elhiszem, hogy me akar ismerni, de azért ez egy kicsit kezd sok lenni.

Bruce és Clint olyanok mint két báty. Rengeteget hülyülök velük. Clint-tel néha kajacsatázunk is, aminek Tony annyira nem örül. Clint-nek mint kiderült van egy családja. Először nem nagyon akarta megosztani velem. Nem is hibáztatom érte. Csak úgy berobbantam az életükbe, még sosem láttak, persze hogy ilyen titkokat nem osztanak meg velem egyből. Kiderítettem viszont, hogy Bruce-nak tetszik az én vörös barátnőm. Akkor játszhatunk is kerítőnőt.

Thor furcsa, de kedves a maga módján. Mint egy viktoriánus korabeli ember. Tisztelettudóan beszél, nem érzi magát felsőbbrendűnek hiába isten. Összességében igazán kedves, és van olyan amikor a nagy Thor még le is oltja Tonyt. Na az a kedvenc részem. Vele is jóban lettem. Sajnálom viszont, hogy kevésszer van itt,

Steve...Há igen. Azzal magyarázta a kávézós esetet, hogy megkedvelt, és szeretett volna megismerkedni velem. Csak nem tudta hogyan reagálnék ha megtudná, ki ő valójában. Erre nem nagyon tudtam mit mondani. Viszont...Sokszor ültünk le beszélgetni. Volt amikor szó esett a Hydra-ról, de volt amikor csak magunkról meséltünk. Volt mikor sablonos dolgokat beszéltünk meg, vagy csak ültünk a kandalló előtt-ami fölött a tv van-és csöndben elfoglaltuk magunkat. Volt, hogy énekeltem és ő azt hallgatta, vagy együtt edzettünk. Kezdtem megkedvelni. Itt egyedül ő értett meg a legjobban. Ezért nem is tudom, hogy miért zavart mikor Sharon Carter-rel, Peggy Crater egyik rokonával láttam kettesben. Tudom, tudom...Nem az én dolgom. Akkor meg miért is zavar?

Összességében kezdte, megszokni az új életemet. Most is együtt ültünk este a nappaliban.

-Aisha.-szólít meg Bruce.

-Igen?-nézek fel a könyvemből.

-Nem tudom, hogy mennyire érint rosszul...de...tudod...mindegy...Hagyjuk.-legyint egyet mosolyogva.

-Hát...-összecsukom a könyvemet, majd mindem figyelmemet neki szentelem. A többiek is elhallgattak és ránk figyeltek.-Ha már belekezdtél akkor fejezd is be.-rámosolygok bíztatás képpen. Nem tud olyat kérdezni melyel megsérthet.

-Oké. Miért nem beszéltél még az erődről?-hadarja el a kérdést.

A mosolyom szó szerint az arcomra fagyott. Talán egy valamivel tényleg meg tud bántani. Nem is az hogy megbántani. Az erőm említése tépi fel a legmélyebb sebeimet. Persze gondoltam, hogy egyszer mesélnem kell majd nekik róla, de nem hittem hogy ilyen hamar.

-Igaza van. Miért nem meséltél róla?-kérdezi Pepper. Barátságos volt a kérdés, mégis automatikusan az ellenséget láttam benne.

-Nehéz róla beszélnem.-zárom le ennyivel a témát. Vagyis azt hittem, hogy ennyivel lezárhatom.