Véletlen volna? /Befejezett/

3

Hetek teltek el úgy, hogy kerültem a Bosszúállókat. Egyszer kellett volna velük küldetésre mennem, de mikor meghallottam hogy a Hydrát akarják elkapni, egyből visszamondtam. Soha többet nem megyek a közelükbe. Egy életre elegem volt belőlük. És amúgy is...Nem tudhatják meg, hogy hol vagyok.

Mint hetek óta-most is-magányosan ülök a szobámban. Lehet hogy bocsánatkérésre várnak. Hàt én is arra várok. Egy rossz szót nem mondtam nekik. Erre ellenségesen viselkednek. Isten ments nem akarok a csapatba kerülni, de úgy látszik hogy muszáj. Akkor legalább viseljenek már el.

Bár Wanda párszor elment az ajtóm előtt. Meg is próbálkozott bejutni a fejembe. Szerencsétlenségére az erőm nem engedte.

Tehát a mindennapjaim úgy teltek, hogy igyekeztem kerülni őket, edzettem, és dalokat dolgoztam fel gitárra.

Mert hát a múltam feldolgozásában csak egy valami segített. A zene. Az vagyok én. A zenével azokat az érzéseimet is ki tudom fejezni, melyeket szavakkal soha. A zene beszél helyettem. A dallam csak jön, ahogy a szöveg is. A zene az én menedékem. Szükségem van rá.

Most is a szobámban ültem, és a gitáromon játszottam.

-Hold on, I still want you. (Várj még mindig akarlak
Come back Gyere vissza
I still need you Még szükségem van rád
Let me take you're hand      Hadd fogjam a kezed,
I'll make it right.      Rendbe fogom hozni
I swear to love you all my life Esküszöm hogy egész életemben szeretni
foglak
Hold on, I still need you. Várj még szükségem van rád)
(Chord Overstreed: Hold on)

Ez az a dal, amit akkor énekelek, mikor a szüleimre gondolok. Talán majd...egyszer találkozom velük. Talán sikerül nekik elmondanom, hogy bármiért is vettek el tőlük, nem haragszom. Talán megölelhetem őket. Talán büszkék lesznek rám.

A világon, nem akarok semmit sem jobban, mint hogy elérjek valamit. Valami jót. És ha majd egyszer találkozom a szüleimmel, el tudjam nekik mondani. Hogy igen is ezt én értem el.

-Nagyon szép volt.-szólal meg valaki az ajtómon túlról. Egyből felismertem a hangot. A kapitány volt.

-Mit akar?-kérdezem unottan.

-A csapat szeretne magával beszélni.-kezd bele, de én rögtön félbe is szakítom.

-Nem érdekel mit akarnak mondani.-teszem félre a gitárt.

-Csak hallgassa meg. Ígérjük bármikor elmehet.

-Még szép hogy bármikor elmehetek.-horkantok fel. Ne hogy azt várja, hogy engedélyt kérjek tőle. Vagy valamelyik társától.

-Kérem.-hallom halk hangját.

Nagyot sóhajtok, majd felállok az ágyról, és az ajtóhoz lépek. Kinyitom azt, majd szembe találom magam a kapitánnyal.

Hitetlenkedve néz rám. Mikor észbe kap, gyorsan végigmér. A szemembe néz, és elmosolyodik. Szerintem nem újdonság azt mondanom, hogy nem viszonoztam.