Véletlen volna? /Befejezett/

13

-Három erős italt kérünk.-mondja Nat a pultos fiúnak.

-Máris hölgyem.-azonnal el kezd keverni három nem tudom én micsodát. Őszintén? Most nem is érdekel, hogy mit fogok inni. A lényeg az hogy erős legyen, és Nat kérése alapján erős lesz. Remélem.

-Felkérhetem egy táncra?-kérdezi egy helyes fiú Wandától. Wanda habozva né ránk, gondolom nem akar itt hagyni. Én viszont bólintok, hogy nyugodtan mennyen. Mert ugyan hát mikor lesz olyan hogy egy helyes fiú felkér?

-Bocsi.-tátogja mondja Wanda mielőtt még eltűnne a táncolók között, a helyes fiúval az oldalán.

-Úgy látszik ketten maradtunk.-mondja Nat felém fordulva. Bólintok. Ő átnéz a vállam felett, és elfintorodik.-Gyűlölöm azt a nőt.-mondja undorodva.Megfordulok a bárszéken, és abba az irányba nézek amelyikbe Nat.

A táncoló párok között megpillantom Stevet, miközben Sharont átkarolva táncolnak. Nem lassúznak, de igen csak közel vannak egymáshoz. Beszélgetnek, Sharon néha felnevet. Van amikor csak elvesznek egymás szemeiben. Valahogy ahogy őket nézem, rájövök miért is utálom Sharon Cartert. Először is neki rendes élete van, eltekintve attól hogy S.H.I.E.L.D-es ügynök. Nincs tele sebhellyel, a bőre sima. Gyönyörű szőke haja van. Másodszor pedig a híre Peggy Carter rokona. Annak a Peggy Carternek aki a S.H.I.E.L.D-et alapította, és aki Steve régi szerelme volt. Hogyan tudnék én vele versenybe szállni? Sehogy. Steve egy ilyen lányt érdemel.

-Én is.-mondom lemondóan Natnek. Amint ránézek elvigyorodok.

-Mi az?-kérdezi gyanakodva.

-A doki téged néz.-vigyorgok. Nat mögött Bruce minket figyel. Pontosabban Natot.

-Hagyjál már.-mondja fáradtan.

-Na dobd fel az estélyét, és menny oda hozzá. Gyerünk!-lökdösöm le a székről.

-Nem foglak egyedül itt hagyni. Ráadásul kiskorú vagy.-mondja szigorúan.

-Nem tudom ki kért nekem egy jó erős italt.-forgatom meg a szememet, majd meglököm hogy induljon már. Még csúnyán rám néz, majd elindul Bruce felé. Annyira édes páros lennének.

Mostmár magányosan fordulok vissza a pultos felé.

-Parancsoljon.-teszi le elém a három italt. Egyet elveszek, kettőt visszatolok.

-Boccs, időközben egyedül maradtam.-húzom el a számat.

-Semmi baj.-rakja le a pult mögé az italokat, majd elmegy kiszolgálni a többi vendéget.

-Mit ücsörögsz itt egyedül?-pattan fel egy székre mellém Tony.

Végigmérem. Teljesen egyenesen ül. Nem látszik a szemén, mint akire rászállt a szürke köd. Nem bűzlött az alkoholtól.

-Te józan vagy?-kérdezem összehúzott szemöldökkel.

-Igen.-mondja határozottan. Gyanakodva méregetem, mire sóhajt egyet.-Rendben. Kettő pohárral ittam ma. Semmi több. Még!-mondja.

-Ahha...Miért vagy még józan?-fojtatom a gyanakvást.

-Mert azt mondtad, hogy nem szereted a részed embereket. Rossz emlék. Há akkor nem fogom tönkre tenni az első bulidat a toronyban.-mosolyog rám.

-Hát ez...Én...Nem is tudok mit mondani. Nem hittem volna hogy megjegyezted.-mondom fejcsóválva, de közben mosolygok.

-Egy köszönöm talán megfelel.-bólogat elgondolkodva.

-Köszönöm Tony.-mondom hálásan, és oda hajolok hozzá megölelni őt.

-Viszont ne haragudj rám Pacsirta.-mondja.