A lehető leghalkabban összepakoltam a dolgaimat. Mondhatjuk úgy, hogy sikerült berendezkednem, de valahogy éreztem hogy nem fogok sokáig maradni. Ezért hát csak a legfontosabb dolgokat vettem ki a bőröndömből. Pár ruhát, a fehérneműimet, és ennyi. Minden fajta tisztálkodó szert megkaptam. Egyedül a dalaimat és gitáromat kellett gondosan elraknom. Nem terveztem visszajönni a toronyba.
Nem tehetek arról, ha nem értik meg mi fenyegeti a világot. Ez a nem Loki. Ez a Hydra. Nagyon jól tudják hogy a Hydra képes mindent feláldozni azért, hogy megölje a Bosszúállókat. A világot a maguk képére akarják formálni. Tömegeket akarnak gyilkolni, városokat, országokat akarnak elpusztítani. Nem gondolnak abba bele hogy hány ártatlan embert fognak megölni az akciójuk során. Elvileg ők a Föld védelmezői. Ha ez igaz, akkor úgy is kéne viselkedniük.
Ameddig nem képes ezt felfogni addig nem jövök vissza hozzájuk. Elkezdtem megbízni bennük. Megnyíltam nekik és úgy érzem, hogy kötődni kezdtem hozzájuk. De látom ez nekik mit sem ér.
Kihúztam az asztal fiókját, majd a benne lévő összes lapot kiszedtem. Voltak befejezett és félkész dalok. Talán nem fogom őket elénekelni. Talán nem fogom őket befejezni. Talán nem lesz rájuk időm. De nem baj. Ezek a dalok a gondolataimat, és az érzéseimet jelképezik. Szükségem van a zenére bárhol is vagyok. A zene az kell nekem. Ez tartott életben. Most is ez tart életben. Segít megőrizni a józan eszemet. Ezért nem dobom ki soha ezeket a dalokat. Pedig van egy pár belőlük.
A gitárom tokja az ágyamon volt szétnyitva. Össze rendeztem a lapokat, majd beletettem a tok aljába. Ráfektettem a gitárt, és gondosan lezártam. Oda akartam rakni az ajtó mellé, mikor észrevettem a földön egy elszórt lapot. Lehajoltam érte, és a kukába akartam dobni, mondván hogy lusta vagyok belerakni a tokba. De mikor megláttam a címét, akkor megdermedtem. Leültem a földre, majd a szememmel átfutottam a sorokat.
Ezt a dalt még akkor írtam, mikor megismertem a Bosszúállókat. Minden érzésemet velük kapcsolatban papírra vetettem. El is felejtettem, hogy megőriztem. Talán...Talán itt hagyom nekik. Hátha ettől észhez térnek.
Még egyszer-gitár nélkül-eldúdoltam a dalt.
Aunque pierdas todo y te cause dolor.
Siempre queda algo en tu corazón
De nada sirve el odio ni que guardes rencor
Siempre en tu vida cuenta conmigo amigaCuando el mundo calle, yo te hablaré
Cuando nadie crea, yo en ti confiaré
Cuando necesites, contigo estaré
Lo que hemos vivido siempre estará conmigoY ahora siento podemos andar
Y contigo me animo a ir por más
El camino va cambiando y tú siempre a mi lado
Lo que hemos vivido siempre estará conmigoCuando pierdas todo y te cause dolor
Siempre queda algo en tu corazón
De nada sirve el odio ni que guardes rencor
Siempre en tu vida cuenta conmigo amigaCuando el mundo calle, yo te hablaré
Cuando nadie crea, yo en ti confiaré
Cuando necesites, contigo estaré
Lo que hemos vivido siempre estará conmigoY ahora siento podemos andar
Y contigo me animo a ir por más
El camino va cambiando y tú siempre a mi lado
Lo que hemos vivido siempre estará conmigoSiento podemos andar
Y contigo me animo a ir por más
El camino va cambiando y tú siempre a mi lado
Lo que hemos vivido siempre estará conmigoLo que hemos vivido está aquí...
(Ami lado)(Akkor is ha elveszítesz mindent és fájdalmat okozol
Akkor is mindig marad valami a szívedben
Haszontalan a gyűlölet vagy neheztelés
Az életben mindig számíthatsz a barátaidra
Amikor a világ szólít, én beszélni fogok
Amikor senki sem hisz, majd én bízom benned
Amikor szükséged, én veled leszek
Amit átéltünk, az velem van
Most azt érzem hogy képesek vagyunk sétálni
És te biztatsz, hogy menjek tovább
Az út változhat, de te légy mindig mellettem
Amit átéltünk, az velem van
Akkor is ha elveszítesz mindent és fájdalmat okozol
Akkor is mindig marad valami a szívedben
Haszontalan a gyűlölet vagy neheztelés
Az életben mindig számíthatsz a barátaidra
Amikor a világ szólít, én beszélni fogok
Amikor senki sem hisz, majd én bízom benned
Amikor szükséged, én veled leszek
Amit átéltünk, az velem van
Most azt érzem hogy képesek vagyunk sétálni
És te biztatsz, hogy menjek tovább
Az út változhat, de te légy mindig mellettem
Amit átéltünk, az velem van
Érzem hogy képesek vagyunk sétálni
És te biztatsz, hogy menjek tovább
Az út változhat, de te légy mindig mellettem
Amit átéltünk, az velem van
Amit átéltünk, az itt van)
YOU ARE READING
Véletlen volna? /Befejezett/
FanfictionAisha egy gimnazista lány. Szülei nélkül él New York belvárosában. Még régebben a szülei egy autó balesetben életüket vesztették. Vagy nem. Senki nem tudja. A lényeg az hogy ő....Ő túlélte, de a balesetet követő évekről sosem beszélt senkinek. Egy o...