Véletlen volna? /Befejezett/

12

Reggel a takaróm alatt ébredtem, és Tonynak nyoma sem volt. Biztos kényelmetlen volt neki, és visszament a saját szobájukba aludni. Nem baj.

Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem egy egyszerű szürke melegítőalsóba és egy fekete pólóba. Hajamat rendezetlen kontyba fogtam  a fejem tetején. Amíg nem iszok kávét, addig senki hozzám ne merjen szólni mert megütöm. De komolyan.

Belebújok a puha, szőrös mamuszomba, és végigcsoszogok a folyosón egészen a liftig. Beszállok, és megnyomom a hetes gombot. Lassan haladok lefelé, miközben ásítozok. Ez a hajnalig tartó beszélgetés teljesen lefárasztott. Hálát adok az égnek, hogy kinyílt az ajtó, és én azonnal a nappaliban is teremtem. Átmasíroztam rajta, nem törődve Clinttel és Stevvel. A konyhában Natasha készítette éppen a kávét. Pont kitöltött egy adagot egy vasemberes bögrébe. Köszönni akart, de én leintettem mielőtt még leütöm. Elvettem a kávét, és jólesően beleittam. Máris frissebbnek éreztem magamat.

-Hali.-köszönök vidáman.

-Az az enyém volt.-fintorog, majd levesz magának egy másik bögrét és tölt kávét. Leülünk az egyik bárszékre, szemben egymással.-Szarul nézel ki.-közli.

-Én is szeretlek.-mosolygok rá.-Egész este Tonyval beszélgettem.

-Miről?-kérdezi gyanakvóan.

-Mindenről. A csapatról, a bevetésekről.-rántom meg a vállamat.

-Azt hittem már valami idiótaságot mondott.-rázza meg a fejét.

-Azt is mondott.-nevetek fel.

-Hello hölgyeim.-ül le körünkbe Clint.

-Lázas vagy?-kérdezem összeszűkült szemmel.

-Nagyon vicces.-forgatja meg a szemét.

-Jó reggelt!-jön be Tony a konyhába.

-Reggelt.-morgom a kávésbögrém mögül.

-Csak nem valami gond van?-kérdezi.

-Képzeld van.-teszem le egy kicsit erősebben a bögrét az asztalra. Jó hogy nem tört össze.

-Kivele.-mondja Tony összeráncolt szemöldökkel.

-Még mindig nincs ruhám a mai partidra!-csattanok fel.

-Ne kezdjük ezt elölről.-mondja idegesen.

-De. Nem mehetek farmerben.-háborgok.-Hadd menjek el Nattal és Wandával. Kérlek. Vannak olyan erősek hogyha baj van akkor meg tudnak védeni. Hamár itt tartunk akkor nekem is van erőm.-fonom keresztbe a karomat.

-Amit nem tudsz használni mert félsz tőle.-teszi le ő is a bögréjét.

Erre a mondatára egy kicsit elborul az agyam. Abban igaza van hogy félek tőle-néha-de tudom használni. Mint a bázison is. Ha meg fényes nappal megtámadnak egy hatalmas plázában akkor simán elintézem a támadókat. Nagy hely van hozzá, világos van és lenne segítségem. Könyörgöm csak egy ruháért akarok menni. Meg egy cipőért. És esetleg ékszerért. Meg még kitudja...Nem is ez a lényeg. Tudok vigyázni magamra. Legtöbb esetben.

-Tudom használni.-mondom összeszorított fogakkal. Meglendítem a kezemet, és porrázúzóm a bögréjét. A benne lévő kávéval együtt.

-Rendben. Felőlem.-emeli fel védekezően a kezét.

-Köszi.-mosolygok rá.

Ebéd előtt két órával beülünk egy matt fekete, golyóálló Audiba. Nat vezet, mellette Wanda ül, míg én a hátsó ülés közepén ülök, és előre hajolok hozzájuk.