Véletlen volna? /Befejezett/

6

-Aisha!-kiállt ki a konyhából Bruce.

-Ien?-kérdezem teli szájjal. Korán van még minek kell üvölteni? Ráadásul a tegnapi beszélgetés miatt egy percet sem aludtam. Még jó hogy annyira nem vagyok álmos, hogy belefejeljek a müzlimbe. Nagy kár lenne érte. Egészen finom.

-Ha megetted...-jön ki a konyhából, és bök az előttem lévő tálra.-Akkor szeretnék rajtad pár kísérletet elvégezni.-erre igazán furcsán nézek rá.-Mármint...-nevet fel zavartan.-Vizsgálatot. Ki tudja mennyire gyógyultak be a sebeid, esetleg nem kaptál e el valamit. Biztos ami biztos.

-Hát...-tolom el magam elől az üres tálat.-Úgy sincsen semmi dolgom. Egyvalamit viszont nem engedek,-nyújtom felé a mutató ujjamat.-A szurit nem engedem! És emellől nem tágítok!-fonom keresztbe a mellkasom előtt a kezemet.

-Ezt Tony-nak mond. Ő akar alaposan megvizsgálni.-értetlenkedik Bruce.

Ezt most én sem értettem. Hirtelen ennyire fontos lett az egészségem? Elhiszem hogy számíthatok rá és ilyenek de ez már ijesztően fura. Na mindegy...Este majd megkérdezem tőle. Tudtommal-vagyis Pepper mondta-ha nem nagyon tud aludni akkor a műhelyében van.

Felállok a székről, megfogom a tányéromat és a mosogatóhoz lépek. Egyszerűen betehetném a mosogatógépbe, de így jobb. Végre lehet valami dolgom. Mert komolyan...Semmi megerőltetőt nem csinálhatok. Túlon túl óvni akarnak engem. Pedig a toronynál nincs biztonságosabb hely. Esetleg megetetni nem akarnak?

-Mehetünk?-kérdezi Bruce nekitámaszkodva a konyhapultnak.

-Máris!-gyorsan megtöröltem a kezemet, majd Bruce nyomába szegődtem.

Furcsa...Senki nem volt a toronyban. Pedig tudtommal nem mentek küldetésre. Nat-ot kerestem, de nem találtam meg a szobájában. Vásárolni nem hiszem, hogy elmentek. A hűtő tele van, a lányok gardróbjába már egy darab ruha sem fér. Fury sem lepett meg minket egy reggeli látogatással. Szokása...De...Akkor meg hova tűnt mindenki?!

-Gyere.-nyitja ki előttem Bruce a labor ajtaját.

A küszöbön viszont azonnal meg is torpanok. Az egész csapat ott volt a laborban. Egytől-egyig egy műtősasztalt álltak körbe. Volt aki ült. Még Pepper is ott volt. Engem vártak volna? Ennyire nem lehet érdekes a sebhelyekkel teli testem. Esetleg ennyire aggódnának értem? Kizárt dolog.

-Hello ifjúság!-köszönök nekik, mire ránk kapják a tekintetüket. Pontosabban rám mivel Bruce időközben eltűnt valahova.

-Reggelt' csipkerózsika!-köszön Tony vidáman.

-Nagyon vicces.-nyújtom ki rá a nyelvemet mint egy ötéves.

-Na gyere.-int Nat a műtőasztal felé.

Odamegyek, majd felkászálódok rá. Kényelmesen elhelyezkedem rajta, a kezeimet összekulcsolóm, és így fürkészem a többieket.

-Mi van?-kérdezi Clint.

-Először is nem mi van.-nézek rá csúnyán.-Másodszor ti minek vagytok itt?-kérdezem, mert komolyan nem értem mit keresnek itt. Biztos van jobb dolguk. Ha meg nincs akkor találjanak.

-Miattad jöttünk ide.-mondja Wanda.

-Minek? Hogy fogjátok a kezem?-kérdezem összeráncolt szemöldökkel.-Esetleg nehogy sírva fakadjak, vagy inkább így jobb lesz a lelketeknek?

-Volt kitől örökölnöd a humorod.-forgatja meg a szemét Natasha.

Jól hallottam?

-Hogy mit mondtál?-kérdezem döbbenten.