Catch me babe BEFEJEZETT

9.rész

Zihálva kelek fel az ágyból és körbe nézek. Mellkasom fel-le mozgott. Szívem úgy kalapált mintha ki akarna esni a helyéről. Mi bajom van? És én ezt az egészet álmodtam? Nem nem álmodtam. Vagyis de álmodtam,de csak egy részét. Szőkének szőke lettem, és vettem új ruhákat. Sőt az öreg asszonnyal is találkoztam a panel előtt. De egyszerűen miután ő bement a lakásába én nem voltam képes hozzá bekopogni, így hazajöttem. Vagyis inkább Junghoz.
Kikeltem az ágyból és egy szál boxerba mentem ki a konyhába vízet inni. Nagy meglepetésemre Jung lent volt a konyhában és épp írt és olvasott valamit. Nem egyszerre a kettőt. Felváltva persze.

-Jézus ember hajnali három óra van. Mit csinálsz?-kérdeztem,majd megnyitottam a csapot és alá raktam fejem.

-Én dolgozok....de te....mi a faszt csinálsz?-nézett rám,majd levette a szemüvegét.

Elzártam a csapot,majd Jungra néztem vízes fejjel.

-Rosszat álmodtam. De nagyon.-mondtam.

Ő csak bámult,mint borjú az új kapura. Esküszöm úgy nézz ki,mint egy ügyvéd ezzel a szemüveggel,ami most a kezében van. Magas is,szemüveges is. Meg gyökér,de ez most mellékes.

-Az ügy miatt megint? Adok nyugtatót,vagy altató tabletta  kell?-kérdezte,majd felkelt a székről és felém vette az irányt.

-Tudod mi kéne nekem? Egy nyugodt élet. Na azt most nagyon elfogadnám.-mondtam miközben néztem mit csinál.

Kivett egy dobozt és kutakodni kezdett benne. Elővett négy fajta gyógyszert. NÉGYET. Ennek a palinak is vannak azért álmatlan éjszakái.
Kezembe adott egy pirulát,majd lenyeltem.

-Átérzem Jimin,nekem is jól esne. De menj vissza aludni.-mondta.

-Dehogy megyek, segítek. -mondtam,majd leültem a mellette levő székre.

Nagyot sóhajtott,majd bement a nappaliba és kihozott egy plédet amit rám dobott.

-Legalább meg ne fagyj.-mondta,majd leült mellém.

Nyugi nem fogok anyuci. Néztem ahogy felveszi a szemüvegét,majd tovább olvassa az aktákat. Én is megfogtam egyet,majd szemeimmel kezdtem el pásztázni.
Jeon Jungkook. Jeon...Jeon.
Annyira ismerős,de nem tudom honnan. Nagyot ásítottam,majd Jung vállának dőltem.
Nem csinált semmit csak tovább olvasott és írt.
Na hát akkor én felügyelem őt vagy ő engem?

-Mondtam,hogy menj aludni mochi.-mondta,majd megborzolta a hajam.

-Majd.-mondtam,majd lecsuktam szemeimet.

Megébredtem egy zajra amire egyből felkaptam a fejem. Én az asztalra támasztottam kezem,míg Jung keresett valamit az asztalon. Megdörzsöltem szemem,majd megnéztem az időt.
Hét óra múlt? Még csak? Legközelebb eggyel erősebb gyógyszert kell bevennem.

-Jung,mit csinálsz?-kérdeztem.

Ő megfordult,majd egyből észrevettem,hogy tiszta maszat az arca.

-Reggelit.-mondta ami inkább kérdésnek hangzott mint kijelentésnek.

Kuncogni kezdtem,majd felkeltem a székről és oda mentem hozzá.

-Tiszta...ízé vagy,egyáltalán mi ez?-kérdeztem,majd végig húztam ujjam arcán.-Le se jön.

-Odaragdt. Majd leszedem.-mondta,majd megfogta a kezem,de egyből el is engedte.- Öhh..remélem szereted ezt.-mutatott rá valamire,ami nem tudom mi volt.

De most komolyan,ez mi? Rántotta? Vagy csak valami kémiai kísérlet sült el rosszul? Na mindegy,max megmondom,hogy nem vagyok éhes.

-Jung nem vagyok éhes. Meg még haza is kell mennem. De azért köszönöm szépen,hogy gondoltál rám.-mondtam,majd megfordultam és átöltözni mentem.

-Jimin...-hallottam meg Jung hangját mikor már majdnem kiértem a konyhából.

Hátrafordultam majd ránéztem. Kutyám hirtelen oda futott hozzám farok csóválva.
Megsimiztem közben Jungra néztem.

-Maradj még. Amíg meg nem oldjuk az ügyet.-mondta halkan.

-Jung...nagyon kedves vagy. De úgy érzem,hogy a terhedre vagyok.-mondtam.

-Ha a terhemre lennél,akkor hidd el hogy megmondanám. Tudod milyen vagyok.-mondta.

-Mostanában már nem vagy olyan. Kedvesebb vagy velem. És ennek örülök. Szeretem a társaságod.-mondtam mosolyogva és vártam,hogy mit fog rá reagálni.

Ő először csak nézett  ki a fejéből,majd rám kapta tekintetét és elkezdte vakarni homlokát.

-Én is tége...vagyis na érted.-mondta,majd a konyhapult felé fordult.

Hmmh...oké. Nem tudom hogy ez most mi volt.
Furi vagy Jung. Nagyon is.

-Akkor én haza megyek pár cuccért és visszajövök.

Hamár ennyire azt szeretné,hogy ne menjek haza.

-Elkísérjelek?-kérdezte.

-Viszem a kutyám.-mondtam.-Te addig nyugodtan ügyködj.

                     X.       X.      X. 

Miután a házamhoz értem furcsáltam valamit. Azt hogy a kapu nyitva volt. Pedig bezártam. Biztos vagyok benne,hogy bezártam.
Oda mentem az ajtóhoz és benyitottam.
NYITVA VAN? De hogy?

-Pöttyös,most fog kiderülni mennyire szeretsz. Ha van bent valaki akkor mondj már valamit.-de ő csak a farkát csóválta.

Mintha semmi se történne. Igazán nyugtató érzés,hogy legalább ő nem fél.
Bementem a házba és alul körbe néztem. Semmit se vittek el. Különös.
Lassan felmentünk az emeletre és akkor hallottam meg,hogy valaki a hálószobámban matat.
Kutyám elkezdett morogni,majd befutott a szobába én meg utána.
Már csak annyit láttam,hogy a kutya rá vetődik egy bizonyos személyre.

-Szállj le róla.-mondtam,majd elkezdtem lehúzni róla,akkor láttam meg kivel is állok szembe.-Jungkook?-Lehúztam róla a kutyát,majd magam mellé ültettem.

Ő felkelt a földről,majd rámnézett.

-Honnan tudod a nevem? Csak annyit mondtam,hogy JJ.-kérdezte.

-Ez nem fontos. De az már igen,hogy te mit keressel a lakásomban? Ha?

-Ha ez a te lakásod miért nem látlak soha hazajönni?

Honnan tudja,hogy én soha nem szoktam hazajönni? Ugye csak nem megfigyel? De hogyan?

-Te ezt honnan tudod? És mit keresel itt?-keltem ki magamból.

Kutyám megint ugatni kezdett,de én megfogtam és kiraktam az ajtón és becsuktam azt.
Belé ragadt a szó. Nem szólalt meg.

-Akkor ezt most mire véljem?  Mit akarsz?- néztem rá.

Ő megfordult,majd felvette az ágyról azt a pólót amit még Jung fogdozott pár napja. Azt a pólót amit nem engedem senkinek se hogy megfogjon.

-Ez miért van nálad?-nézett rám.

Fura fejet vágtam,majd kivettem kezéből és jobban megnéztem.

-Hogy érted hogy miért van nálam? Kaptam...-mondtam.

-Kitől?-kérdezte.

-Nem mindegy az neked? Valakitől aki fontos volt számomra.-mondtam.

-Az az én pólóm....-mondta és én annyira meglepődtem,hogy a szemem a kétszeresére nőt.