Catch me babe BEFEJEZETT

25.rész

Ha most le kéne írnom az érzéseimet ami jelen pillanatban jellemez,akkor leginkább bizonytalannak írnám le.
Magamban,vajon el tudom fogadni a lelkem mélyén,hogy szeretem Jungkookot?
És Jungkookban is bizonytalan vagyok. Vajon ő tud-e nekem segíteni?

Miután lenyugodtak a kedélyek,azaz miután elállt az orrvérzésem rászántam magam arra,hogy kicsit körbenézzek a házban. Azon kívül,hogy az "én szobám„ egy kicsit leélt volt, a ház többi része nagyon modern és szép berendezésű. És ami a legdurvább,hogy nagy.
Ha nincs itt négy szoba akkor egy se.
Jungkook azt hiszi,hogy wc-re mentem. De neki nem kell tudnia arról,hogy kutakodok a házában. Egyáltalán az ő háza ez? Meg se kérdeztem. Egyik szobáról mentem a másikra,de semmi érdekeset nem találtam. Az egyikben régi holmik voltak,a másikban könyvek. A harmadik szoba be volt zárva így oda nem tudtam bemenni. A negyedik szoba gondolom Jungkooké. Nem is tévedtem,benyitottam és egyből megcsapta az orromat Jungkook illata. Ha ez egyáltalán lehetséges. Beljebb mentem,majd elkezdtem nézelődni.
Olyan nosztalgikus érzések fognak el. Mint régen otthon,az én szobám is így nézett ki.
Mosolyra húztam számat,majd az író asztalhoz gyalogoltam,ahol találtam egy kis zacskót benne fehér porral.
Drog,mondta hogy szív. De ez nagyon sok basszus. Gyorsan zsebre tettem,majd tovább nézelődtem.
Eléggé érdekes kis íróasztala van. Pár verses könyv feküdt az asztalon.
Hmm...már tudom honnan szedte nekem azokat a verseket régen.
Felkaptam egyet és lapozgatni kezdtem,majd egyszer csak kiesett egy kép belőle. 
Felkaptam és akkor láttam,hogy azon én vagyok. Wáooo ezen a képen még csak elsős vagyok az akadémián.
Már itt is jól néztem ki. Vissza raktam a képet és a könyvet kezdtem el lapozgatni.

Rózsás ének,szerelmi költemény.

Ezek a versek voltak be jelölve. Elolvastam őket,majd vissza raktam helyükre és tovább nézelődtem.  

-Na ne....PS4-mondtam,majd kihúztam az ágy alól.

Most úgy érzem magam mint egy kis kilenc éves. Játszanék vele nagyon. De lehet nem is működik már ezért van az ágy alatt.

-Játszani akarsz vele?-hallottam meg az ajtóból hangját.

Én gyorsan felkaptam a fejem,majd enyhén rá mosolyogtam.

-Lehet?-néztem rá,majd miután aprót bólintott kivettem az ágy alól a PS4-et,majd levittem a nappaliba.

Csak áruházakban láttam eddig horror áron. Neki meg bezzeg van.

-Amúgy te titokban gazdag vagy,hogy ilyen házban laksz ilyen jó dolgokkal?-néztem rá miután leértünk mind a ketten a nappaliba.

-Szüleimé a ház,de amint láthatod nincsenek itthon. És nem is lesznek egy darabig,apámnak szívműtétje volt a világ másik végén,anyám meg elment vele.-mondta.

-Ohhh...és jobban van már apukád?-néztem rá.

-Él...-ennyit mondott,majd leguggolt mellém és össze kapcsolta a gépet a full HD-s televízióval.
Ezek után hirtelen be nyúlt a zsebembe és kivette azt a kis zacskót.

-Ezt azért vissza veszem.

-De nincs rá szükséged Jungkook. Ha úgy beszívsz hogy rosszul leszel nem tudok mentőt se hívni,mert telefonom sincsen.

-Ez a csini fiú bírja az ilyen cuccokat.-mondta,majd kezembe nyomta a kontrollert.

-Erre a csini fiúra ideges Jimin.-mondtam,majd a zacskó után nyúltam.

De persze hogy nem értem el.

-Hogyhogy ennyire érdekel mi van velem? Hát mégis szeretsz.