Catch me babe BEFEJEZETT

10.rész

Köpni-nyelni nem tudtam. Jeon...Jeon.
És abban a pillanatban ugrott be minden egyszerre. Ez az ő pólója? Ezt ő hagyta ott? Akkor? Azon az este? De miért?
Hirtelen könnyek szöktek a szemembe és hátráltam egyet. Össze akartam rogyni,de mielőtt összeestem volna Jungkook utánam nyúlt és magához húzott.
Olyan hangosan sírtam,mint egy kisbaba.

-Ak..akkor ezért...ezért nem bántottál..?-kérdeztem sírva.

Ő nem mondott semmit csak hajamba túrt kezével és simogatni kezdte a fejem.
Nagyokat szipogtam,majd szó szerint bele martam a ruhájába. Miért fáj még mindig ennyire? Pedig olyan régen volt. Azt hittem már elfelejtettem. De be kell,hogy valljam,sose tudtam igazán elfelejteni őt. Azt se tudtam ki volt. Sose láttam az arcát,de mindig kaptam tőle ajándékokat,leveleket.
És csak úgy eltűnt egyik pillanatról a másikra.

Nagyot sóhajtott,amit megéreztem a nyakamon. Így kirázott a hideg.

-Annyira sajnálom hogy nem kerestelek. Kérlek ne haragudj rám.-mondta,majd jobban magához húzott.

-Már hogyne haragudnék,elhagytál egyik napról a másikra. És most téged kell rács mögé dugnom.-mondtam,majd eltávolodtam tőle.

Eltakartam az arcom. Nem akarom hogy így lásson. Nem lehetek ilyen gyenge fasz. Mély levegőt vettem,majd megtöröltem szememet.

-Jimin....kérlek.-mondta,majd kezem után nyúlt,de én elcsaptam a kezét.

-Ne érj hozzám. Hagyj békén. Miért tűnsz fel az életemben megint? Épphogy kezdtelek elfelejteni,bár azt se tudtam ki voltál. De már nem gondoltam azokra a napokra. És aztán megint feltűnsz. Direkt csinálod ezt velem? Ugye? Direkt csinálod?-keltem ki magamból,majd megütöttem a mellkasát.

Feljajdult tettemre,de nem nézett rám. Fejét lehajtotta és a haja így szemébe lógott. Öklét össze szorította és beharapta száját.

-Menj el. Menj el,soha nem akarlak látni. Leadom az ügyet,elköltözök egy másik helyre. Hogy mindent újra kezdhessek.-mondtam,majd megfogtam a pólóját és felé nyújtottam.

Ő felnézett rám,majd erőszakosan nyomott neki a falnak. Keze fejem mellett telepedett meg a falon. Éreztem ahogy körmével bele kap a festékbe.
Leszegeztem fejem,de ő állam alá nyúlt és így muszáj volt a szemébe néznem.

-Miért akarsz eltolni magadtól ennyire? Jimin...látom rajtad,hogy te nem ezt akarod.

-MI A FASZT KÉPZELSZ MAGADRÓL HOGY EZT MONDOD? Látod rajtam? Mit is? Mióta? Egy hete enyém ez az ügy,kibebaszott egy hete tudtad meg,hogy milyen ember vagyok?

Szúros szemmel nézett szemembe,majd közelebb hajolt hozzám,hogy megcsókoljon de én nem engedtem.

-Nem gondolod,hogy egy kicsit elkéstél ezzel? Úgy mondjuk jó négy évvel?

Megszorította azt a kezét,ami államon pihent. Felszisszentem így kinyílt a szám és Ő egyből nekem is esett. Csókolt,de nem úgy ahogy én szerettem volna. Nem így képzeltem el. Erőszakos. És én nem kérek ebből. Hiányzik egy társ az életemből,hiányzik a reggeli puszi,ölelés,beszélgetés. De nem ilyen formában.Ilyen erőszakosan. Félek tőle. És egy rendőr miért ne félhetne? Becsuktam a szemem és próbáltam ellenkezni,de Jungkook rá harapott a számra. Így száz százalék,hogy nem tudok tőle szabadulni.
Éreztem egy fémes ízt a számba,fájt.
Kinyitottam a szemem,majd akkor láttam ahogy Jungkook arcáról folynak le a könnyek. De nem ez volt fémes ízű,hanem a szám. Úgy megharapta,hogy vérezni kezdett.

Ő elvált tőlem,majd letörölte szeméről a könnyeit.

-Sajnálom,hogy nem kerestelek.

Erre a mondatra eszembe jutott egy régebbi emlék.

Négy évvel ezelőtt kaptam egy olyan levelet a lakásom előtt,amire ugyan ezek a szavak voltak rá írva. Ezt ő írta akkor. És ugyan azokkal a szavakkal jön.

Sajnálom,hogy nem kerestelek. Sok volt a munka.

Munka? Mégis milyen munka? Már akkor is ezzel foglalkozott? Már akkor is rossz volt?
Szám elé kaptam kezem,majd ránéztem. Haragszok rá,nagyon. Egyik felem azt mondja,hogy legyek vele és szarjam le a munkám. A másik meg azt hogy add vissza neki azt amit ő tett veled.
Ott hagyott a legrosszabb időszakokban.
Apám halála,majd anyámé. És ő csak úgy felszívódott,mintha nem is létezett volna.

-Akkora sebeket okoztál nekem, és te nem veszed észre. Magamba roskattam,gyógyszert szedtem,mert egyszerűen nem tudtam aludni.
Majd berontasz az életembe,de nem is akárhogy.Megöltél embereket. -mondtam,majd kinyitottam az ajtót,majd megfogtam a kutyám.-Menj el,ez volt az utolsó,hogy mi ilyen közel kerültünk egymáshoz. Legközelebb ha meglátlak le foglak lőni. Persze csak akkor ha nem lesz más választásom.

-Meg se akarod hallgatni mit mon..-félbeszakítottam.

-Menj el.-mondtam és végig néztem ahogy szép lassan szeli lefele a lépcsőfokokat.

Nem mondott semmit,fejére vette kapucniját és egyre gyorsabban szedte lefelé lábait.
Mikor hallottam az ajtó csukódását a földre rogytam,majd sírni kezdtem. Egyre jobban úgy érzem magam,hogy nem bírom. Se a lelkem se a szívem. Semmim. Véget akarok ennek vetni.

(Miért fáj a múlt ha az a múlt?
Miért nem tudom elfelejteni?
Te a halálon is túl,
Fogsz engem követni?)

Lehetnek benne hibák.