20.rész

1.4K 130 8
                                    

Lefagytam és azt se tudtam mit mondjak. Ha ezt mind hallotta Jungkook nekem annyi.
És Jung? Azonnal meg kell keresnem.
Hirtelen mellettem termet a főnököm és a vállamra tette kezét és vissza rázott a élők sorába.
Magamhoz tértem és egyből telefonomért nyúltam.

-Azonnal meg kell keresnem Jungot.-mondtam,majd elmentem mindneki mellett.

Nem érdekel mit mondanak rólam és miket nem. De ha Jungkook bántani meri,esküszöm hogy meg fogom ölni.
Hiába szeretem,ha egyáltalán lehet ezt szerelemnek nevezni. Lehet csak gyerekes ragaszkodás?
Nem vette fel a telefont. Az isten áldjon már meg,minek neked telefon,ha nem is használod?
Vagy már lehet elkapta Jungkook? Nem az nem lehet.

Kifutottam az őrsröl és egyből a móló felé vettem az irányt. Közben folyamatosan hívtam Jungot,de még mindig nem vette fel.
Halálra aggódom magam miatta.
Miután beértem a mólóra egyből hátrafelé vettem az irányt. Ott ahol legelőször találkoztam Jungkokkal. És ott ahol megtalálták a két halott rendőrt. Köztük Yoongit is.
Fegyveremért nyúltam és elő is vettem.

-Jung?!-kiabáltam nevét.

Semmi válasz. Hirtelen megszólalt a telefonom. Jung volt az. Gyorsan felvettem és meghallottam hangját.

-Jimin honnan tudtad,hogy Yihun....vagyis hogy van valami?-hallottam hangjába,hogy baj van.

-Ha nem volt bent,akkor már egyből rosszra gondolok.Mi történt? Megvan?-kérdeztem.

-Nem találtam. Se otthon,se a szüleinél. Se a mólónál.-mondta.

Megálltam,majd vissza raktam a fegyverem a helyére.

-Voltál a mólónál?-kérdeztem tőle.-És nem találtál semmit?

Nem talált semmit Jung. De aggódik ő is Yihun miatt. Ezért tovább keresi őt.
Lehet csak elment valahova,de nem szólt nekünk? De biztos szólt volna.
Elköszöntem Jungtól,majd elraktam a telefonomat.
Basszus ez így egyáltalán nem jó.

-Jimin...-hallottam meg Yihun hangját mögülem.

A szívem kihagyott egy ütemet. Ebből már nem sülhet ki semmi jó.
Fegyveremért nyúltam,majd megfordultam.
Jungkook egy kést szorított Yihun nyakához.
Teljesen szét volt verve Yihun feje, lila volt a szeme alatt. Szája fel volt szakadva és véres volt. Szó szerint élet-halál között van. Ha nem kap azonnali ellátást,meghal.

-Jungkook enged el.-mondtam nyugodtan.

-Miért engedném el? Csak azért hoztam ide,hogy előtted öljem meg.-mondta,majd közelebb szorította a kést a nyakához.

Vér is belém fagyott. Soha életembe nem láttam élőben egy ember halálát. Mindig csak halott emberekhez hívtak ki minket. És ha nem beszélek a fejével,akkor plusz egy halott lesz.

-Figyelj Jungkook,ő nem tett semmit sem ellened. Én tettem valamit. Enged el,itt vagyok én.-mondtam,majd egy lépéssel közelebb léptem hozzá.

-Csak az ügy érdekében? Csakis amiatt kerültél közel hozzám? Ha..? Válaszolj!-szólt rám és én már éreztem,hogy ebből semmi jó nem fog tudni kisülni.

-Nyugodj meg kérlek.-mondtam,majd megint egy lépéssel közelebb voltam hozzájuk.

-Ha egy lépéssel is közelebb jössz akkor meghal.-mondta Jungkook.

-Jó,jó rendben. Mit szólnál hozzá ha elengednéd őt és mi elmennénk beszélgetni?-kérdeztem tőle.

-Meg tudnálak ölni,te pedig beszélgetni akarsz?-kérdezte,majd halkan felkuncogott.

Ölj meg ha ez megnyugtat. Ölj meg,de senki mást ne bánts. Yihunra néztem,aki remegő kezekkel fogta Jungkook kezét. Kérlelő szemekkel nézett rám. Azt sugallja,hogy fél. És hogy segítsek neki.

-Ölj meg. Ha ölni akarsz itt vagyok én. De őt nem bánthatod.-mondtam.

-Ohh..és miért nem?-kérdezte,majd egy kicsit megkarcolta Yihun nyakát késével.

Közelebb akartam menni,de ő hátrébb lépett. Yihun felszisszent és én még mindig nem tudtam mit csináljak.
Hogy tudnám megmenteni? Makacs és nem hallgat rám. Már csak az erőszak tud rajta segíteni.

Elővettem a fegyverem és Jungkook feje fele emeltem.

-Engedd el,nem mondom többet.-mondtam.

-Dögölj meg...-mondta,majd végig húztam Yihun nyakán a kést.

Teste úgy esett össze,mint egy rongybaba. Szívem gyorsabban kezdett el verni és homályosan láttam a szememben összegyűlt könnyek miatt.
Meghalt...meghalt még egy rendőr. Miattam,megint miattam. Remegő kezemből kiesett a pisztoly és én is a földre rogytam.

-Te dögölj meg....dögölj meg...dögölj meg..-mondtam,majd felkaptam a fegyverem és felé kezdtem el lőni.

Homályos látásom miatt egyik golyó se találta el olyan fontos helyen. De az egyik golyó megsértette a bal karját. Felkeltem és neki rohantam. Együtt estünk el a földön és ütni kezdtem. Milyen érzések kavarognak bennem? Egyszerre utálom és sajnálom.
Lelökött magáról,majd behúzott egyet. A fájdalom végig mart arcomon,de nem álltam meg. Felpatanttam,majd néha meg-meg rogyva,de azért még harcolásra képes vagyok.

Megint behúztam neki egyet,majd ő elesett én meg elővettem egy zsebkést. Kinyitottam és csak álltam,míg fel nem kell a földről.
Vért köpve kelt fel,majd szemembe nézett.
Farkasszemet néztünk egymással,majd felé indultam volna,ha valaki nem üt le valamivel és nem esek össze.

-Szép volt öcsi....-hallottam meg Jungkook hangját én meg el vesztettem eszméletemet.

Lehetnek benne hibák.

(És a történet itt kezdődik el....😏)

Catch me babe BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now