Catch me babe BEFEJEZETT

28.rész

Csak haladtunk a sötét éjszakába,nem követtek minket,mivel Jungkook lerázta őket. De ahogy megnyugodtam úgy kezdtek bennem kattogni a dolgok.
Miért én? Vagy miért mi? Mit csináltunk hogy ezt kapjuk? És ha elkapnak meghalunk?
Belemélyedtem a dolgokba és észre sem vettem mikor Jungkook leállította az autó motorját.
Ő kiszállt az autóból,majd jó erősen becsapta azt. Erre ébredtem fel,vagyis erre azonnal felkaptam a fejem.
Néztem ahogy a kocsi elejéhez megy és háttal nekem nézte a csillogó eget. Én is kiszálltam a kocsiból és egyből megcsapott a hideg levegő.

-Brrr.....hideg van.-mondtam,majd Jungkook mellé sétáltam.-Jól vagy?-néztem rá.

Ő csak az eget bámulta és egy darabig meg sem szólalt. Olyan romantikus lenne ez a pillanat. Ha nem lenne ez az egész mögötte. Vajon Jung és a többiek hogy vannak? Biztos miattuk aggódik.

-Jól vannak a többiek.-mondtam,majd megsimogattam a vállát.

-Ott hagytam az öccsémet. Miattad....miattad kellett ott hagynom.

-Engem hibáztatsz?-néztem rá.

Ő felállt a helyéről,majd lökött rajtam egyet.

-Miért kit hibáztassak? Magamat? Jó akkor magamat fogom.-mondta idegesen.

-Jungkook,nyugodj meg légyszíves. Látod ezért nem kellett volna neked az a por.-mondtam,majd magammal szembe fordítottam őt és úgy néztem a szemébe.

Láttam benne mindent. A fájdalmat és a gyötrelmet.
Kezemet arcára tettem és úgy kezdtem el simogattni.
Ő kezét kezemre tette,majd megpuszilta azt.

-Ne haragudj,szeretlek..-mondta halkan Jungkook.

-Én is szeretlek Jungkookie...
-mondtam,majd megcsókoltam.

-Ohhh....milyen romantikus szituációt kell félbe szakítanom.-hallottuk meg mindketten egy ismerős ember hangját.

Oda kaptuk fejünket a hang irányába,de semmit sem láttunk. Vagyis én nem.

-Te is hallottad?-néztem rá Jungkookra.

Ő csak bológatott,majd elővette fegyverét.

-Jiminnie te semmenyit sem nőttél. Jungkook...te meg....ugyan olyan vagy,mint régen.-mondta a hang,majd megláttam egy ember alakját feltűnni a távolban.

-Na-Namjoon?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

Aprót bólintott,majd közelebb kezdett el gyalogolni.
Teljesen megváltozott. Tele volt tetoválásokkal. A haja feketére volt festve és tele volt piercingekkel. Ez nem az a Namjoon akivel régen legjobb barátok voltunk. Ez egy szörnyeteg lett.

-Mit keresel itt? Hol voltál eddig?-kérdeztem,majd hol Namjoonra,hol Jungkookra néztem.

-Hát tudod,ez egy remek kérdés. Jungkook nem szeretnél helyettem válaszolni a kérdésre?-Nézett Namjoon Jungkookra.

Mi? Nem értem. Miért Jungkookot kérdezi meg erről?

-Jungkook,miről beszél? Nem azt montad,hogy nem tudod hová tűnt?-kérdeztem tőle.

-Fogd be Namjoon....-hallottam meg Jungkook hangját magam mögül,majd Jungkook kezemre fogott és közelebb húzott magához.

-Ejnye ejnye Jungkook. Hát egész idáig hazudtál neki? Ez nem szép dolog tőled.-mondta Namjoon.

Jungkook megindult Namjoon felé,mire Namjoon elővett egy fegyvert és Jungkook fejéhez tartotta.

Agyilag lefagytam,de testileg nem. Azonnal feléjük indultam,majd kettőjük közé álltam.

-Magyarázatot kérek! Jungkook?-néztem rá,de még csak rám se nézett.-Namjoon?

-Jungkook hazudott neked.-mondta Namjoon,majd meghúzta a ravaszt.-És most nagyon haragszok rá,hogy hazudott neked egész idáig.

A lövedék nem találta el Jungkookot. Épphogy elment mellette. Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek,kihez menjek?Ki hazudik? Ki nem?
De szívem még mindig Jungkookhoz húzott.

-Jól vagy?-kérdeztem,majd leguggoltam hozzá.

Ő füléhez kapta kezét és akkor láttam meg,hogy vérzik neki.
Oda kaptam a kezem és letöröltem róla a vért.

-Hazudtam.....-mondta Jungkook.

-Micsoda?-néztem rá kitágult szemekkel.

Lehetnek benne hibák!