Catch me babe BEFEJEZETT

13.rész

-Miért nem akartál találkozni velem? Miért nem írtál? Meguntad?-kérdeztem.

Ő nyuszis mosolyra húzta száját,majd komódja felé fordult és kivett belőle egy rakat papírt.
Felültem az ágyon,majd ő az ölembe rakta őket.

-Ezek mind azok....csak soha nem jutottak el hozzád.-mondta,majd fejét az ágyra tette.

Elkezdtem őket nézegetni és olvasni. Minden egyes nap írt. Rajta vannak a dátumok,nap,hónap,év.
Az összeset végig lapoztam,hol verseket,hol pedig csak simán írásokat láttam és olvastam.
Jungkookra néztem,aki ugyan úgy bámult rám ahogy én rá.

-Ezeket miért nem adtad oda nekem?-kérdeztem.

Nagyot sóhajtott,majd össze szedte őket és vissza rakta komódjába.

-Nem tudtam eljuttatni hozzád. Hogy miért az nem lényeges,de egyszerűen nem ment.

Egyre jobban zavarodok össze ettől az embertől. Elmondaná,de azért mégse mondja el. Fura.

-Jeon Jihu a rokonod?-kérdeztem.

Ő rám kapta tekintetét,majd bólogatni kezdett.

-Miért?-kérdezte.

Halvány mosolyra húztam számat,akkor már össze állt a kép.

-Akkor lett elsős abban az iskolában,mikor én végzős voltam. Gondolom sokat jártál hozzá és amikor mentél hozzá valamikor akkor vettél észre és akkor kezdődött ez az egész leveles cucc.-mondtam mosolyogva.

-Wáoo...nem véletlenül vagy nyomozó.-mondta  halkan,amibe hallottam egy kicsi szarkazmust is.

-De így volt...ugye?-kérdeztem.

Ő felkelt a földről,majd leült az ágyára. Felhúzta a lábát,majd két kezével körbe fonta.

-Valahogy úgy...stimmel.-mondta miközben szemembe nézett.

-Jungkook....-néztem bele barna szemébe,de már lefagyott az arcomról az a halvány vigyor is.

Muszáj lesz tőle megkérdeznem. Tudom hogy most ezért mérges lesz, és lehet hazaküld,de egyszerűen muszájnak érzem.

-Tegnap...amikor...-mondtam remegő hanggal,mert eszembe jutott Yoongi.-Itt vártam rád egy órán keresztül. De nem jöttél...hol voltál?

-Nem kell róla tudnod,de nem ott voltam amire te gondolsz.-mondta,majd megpaskolta a lábamat.

-Én csak be akarom bizonyítani,hogy ártatlan vagy,ha nem mondasz el semmit,akkor hogyan tudnék segíteni?-tettem fel kicsit idegesen a kérdést.

-Meg tudom magam is oldani...-mondta.

Chh..ja persze. Mintha nagy jampi lennél. Ugye tudod,hogy a rendőrséget nem tudod csak úgy kikerülni?

-Jaaa és amúgy is,mióta akarsz te engem megvédeni? Ha jól emlékszem nemrég megvertél,azelőtt meg azt mondtad ha mégegyszer meglátsz le fogsz lőni. Most akkor mi van?-kérdezte Jungkook.

-Nekem ez az egész ügy nagyon zavaros és én nem érzem jól magam mióta ez az egész elkezdődött. Akkoriban lelkileg teljesen kivoltam. Hirtelen felindulásból mondtam és tettem azokat,ne haragudj. De ha ártatlan vagy akkor miért nem teszel érte,hogy tisztára mosd a neved?-kérdeztem tőle,majd a telefonomért nyúltam,ami épp a komódon pihent.

Többiek biztos nagyon aggódnak értem,ahogy én is miattuk. De semmi baj sincs,jól vagyok.

-Ez elég.....-itt mély levegőt vett.-Bonyolult. Megvan az oka,hogy miért nem teszek semmit. És nem fogom elmondani miért,tudom jól hogy megkérdeznéd.-mondta.

Fél füllel hallgattam mit mond,közben a Jungtól kapott üzeneteket olvastam.
A hol vagy-tól kezdve egészen a ha megtalállak megverlek üzenetekig mindent kaptam. Muszáj lesz fel hívnom,nem szeretném hogyha aggódna miattam.
Kommentár nélkül hagytam amit Jungkook mondott és egyből Jungot kezdtem hívni.
Egyből fel is vette.

-Te mégis kinek képzeled magad,hogy nem veszed fel azt a szájbakúrt kibebaszott telefont? Ha hazajössz megverlek úgy,hogy anyád se ismer fel.-hallottam hangjába,hogy nagyon mérges.

Anyám már rég meghalt,szóval már fel se tudna ismerni. De ő erről ezek szerint nem is tud. Nem mintha annyira szeretnék erről beszélni.

-Jól vagyok Jung,csak aludtam.-mondtam.

-És mégis hol? Kinél? Vártalak haza,de te arra se méltattál,hogy egy SMS-t írj.-mondta Jung barátom. Azt hiszem fel fog robbanni annyira ideges.

-Ti együtt laktok?-hallottam meg Jungkook hangját.

Elkezdtem kezemet előtte lebegtetni,ezzel azt jelezve,hogy hagyjon már békén mert nem tudok kétfelé figyelni.
Ő megfogta a kezem és magához húzott. Nem csináltam semmit,mert lefoglalt az,hogy Jungot valahogy lenyugtassam. Így azt sem vettem észre ahogy Jungkook nyakamat kezdte el behinteni apró puszikkal.
De miután észbe kaptam cselekedtem.

-Hagyd abba...-mondtam.

-Kicsoda? Mit?-kérdezte Jung.

Jungkook aprót kuncogott rajtam és tovább folytatta. Én meg egyik kezemmel telefonáltam,míg a másikkal megpróbáltam magamtól ellökni ezt a zsiráfot.

-Áhh...tudod találkoztam egy régi barátommal és nála aludtam az éjjel. És most az ő kutyája piszkál.

-A kutya harap...-mondta Jungkook,majd szó szerint bele harapott a kulcscsontomba,ha ez egyáltalán lehetséges.

Felszisszentem,majd számra csaptam. Jesszus Jimin ne itt élvezkedj.

-És attól függetlenül,hogy te a barátodnál aludtál még írhattál volna.-mondta,de én már nem igazán tudtam rá figyelni.

Jungkook tetteit figyeltem,nyakamat puszilgatta,majd a pólóm alá nyúlt.
Hé elég már.

-Yoongi...vagyis a tegnapi dolog után két nap szünetet kaptunk. Nem kell bemenni dolgozni. Szóval ráérsz hazajönni. Na de nem is zavarok.-mondta,majd elköszönt és kinyomta a telefont.

Hiába nyomta ki én mindig fülemnél tartottam azt.
Yoongi....
Remegő kézzel ejtettem ki kezemből a telefont,majd elkezdtem könnyezni. Fejemet Jungkook hajába fúrtam,majd átkaroltam fejét. Nem kellett volna őt egyedül hagynom. Most úgy érzem magam mintha elárultam volna.

Jungkook hirtelen mindent abba hagyott,majd szó nélkül átkarolt és simogatni kezdte hátam.

-Ha megtudom ki volt az megölöm.-mondtam.

Jungkook hirtelen abba hagyta a hátam simogatását,majd tovább folytatta azt.
Eltoltam magamtól így a szemébe tudtam nézni.

-Ha tudod ki volt az mond el nekem. Kérlek.-mondtam.

Ő szemembe nézett,majd fülem mögé tűrte hajam.

-Nem tudom ki volt az Jimin.-mondta.

Hazudik.

Lehetnek benne hibák.