29.rész

1.3K 118 4
                                    

Sokkolva álltam a régi legjobb barátom és a "barátom„ között.
Most mégis mi folyik itt? Egyáltalán nem értem ezt a helyzetet.
Jungkook lassan felkelt a helyéről és felém vette az irányt. Próbálta megfogni a kezem,de én ellöktem,mikor közelebb ért.

-Mit hazudtál? Miben?-néztem rá félig könnyes szemmel,majd Namjoonra néztem,aki csak egy helyben állva nézi a köztünk kialakult vitát.

-Jimin.....én..én nem akartam. A te érdekedben tettem.-mondta.

-Mit?-néztem rá.-Mit Jungkook?!

-Tudta ki a rendőr gyilkos. Az embereim voltak azok akik megöltek párat. Miután felszívódtam a suliból se veled se Jungkookal nem tartottam a kapcsolatot. Majd valahogy valamilyen késztetést éreztem arra,hogy lássalak. Érezni akartam az illatod,hallani a hangod.
Így jött képbe a szőke herceg.-itt Jungkookra nézett.-Tudtam mit érez irántad,és féltékeny voltam. Ezért eltűntem,hogy elfelejtselek,de ennyi év után...még mindig csak annyit tudok mondani,hogy nem tudtalak. Ezért szépen szóltam Jungkooknak,hogy hozzon el hozzám.

-Közben ártatlan embereket öltél meg! Ezért nem akartam hogy lásd Jimint. Ezért hazudtam! Ezért mondtam azt,hogy nem tudom ki a gyilkos. Ha elmondtam volna,hogy Namjoon az te egyből kérdezősködni kezdtél volna,hogy én ezt honnan tudom. Rosszat tettem,de nem akartam. Jimin....-nézett rám.

-Elég a sületlenségből.-itt Namjoon elővett két kést és az egyiket oda dobta Jungkook lábához.-Csináljuk itt és most,aki életben marad azé lesz a nyeremény.-és itt mindketten rám néztek.

Jungkook lassan vette fel a kést,majd felállt és egyből Namjoonak rontott. Hiába kiabáltam hogy hagyják abba,nem hagyták. Nem akarom, hogy megsérüljenek.
Namjoon megkarcolta Jungkook bal kezét,de őt ez nem tántorította el a harctól. Port dobott Namjoon szemébe,aki ettől nem látott.
Jungkook neki rontva estek a földre és a kést Namjoon nyakához nyomta. De ő időben észhez kapott és lelökte magáról.

Megláttam a földön egy pisztolyt és ahhoz nyúltam. Felkaptam és feléjük tartottam.
De ez se zavarta őket semmiben. Hirtelen ruha szakadást hallottam és azt,hogy megálltak. Jungkookot Namjoonak nekidőlve láttam,majd vértócsákat körülöttük. És Jungkook a földre esett.

-JUNGKOOK!!!-kiabálom és Namjoonra fogtam a fegyvert,aki tele volt sebekkel és sérülésekkel.

-Tedd azt le Jimine,semmi baj.-mondta.

-Mi az hogy semmi baj? Megölted a barátomat!-akadok ki Namjoon szavain.-Így akarsz megkeresni? Így? Miért nem tudtál volna felhívni? Vagy eljönni hozzám?

-Ez nem ilyen egyszerű Jimin...-mondta és közben hallodtam Jungkook nyöszörgését.-Lényegében én....halott vagyok.Mikor eltűntem hallottnak nyílvánítottak. Nem mászkálhatok az utcán úgy ahogy kedvem tartja.

Végig se hallgatva amit mondott mentem oda Jungkookhoz és térdeltem le hozzá.

-Halottnak nyílvánítottak akkor miért nem vagy hallott?-ezt a kérdést Namjoonak szántam.-Ne aggódj Jungkook kihívom a mentőket.-ezt pedig Jungkooknak.

-Én a helyedben nem tenném.-mondta.

Én mérgesen és idegesen keltem fel Jungkook mellől és Namjoonra fogtam a fegyvert.
Majd meghúztam.
Teste úgy esett össze mint egy kártyavár,eddig egyben volt,mostmár nem.

Eldobtam a fegyvert,majd elővettem Jungkook telefonját és hívtam a mentőket és a rendőröket egyaránt.
Jungkook kezét szorítva beszéltem hozzá.

-Hé,Jungkook hallasz?-néztem rá.

-Nem lá...látok Jim...-itt vért köhögött.

-Ne szólalj meg,csak szorítsd a kezem. Szorítsd olyan erősen ahogyan csak tudod.

Ő tette amit kértem,szorította,de nem olyan erősen ahogyan én azt kértem.

Ha nem ér ide a mentő,akkor...

Lehetnek benne hibák!

*me when i eat my friend food*

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

*me when i eat my friend food*

Catch me babe BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now