Catch me babe BEFEJEZETT

30.rész

Egyik kezemmel kezét fogtam,míg a másikkal haját simogattam.
Hallottam a nyöszörgését és tudom,hogy küzd az életéért.

-Sze...szere....-mondta volna tovább ha nem csitítom el.

-Shh...Jungkook. Én is szeretlek.-mondtam.-Nem haragszom rád,rájöttem arra hogy te csak megvédeni akartál egész végig. A saját életed is feláldoznád értem. Megjön a mentő,bevisznek,össze varrnak és újra kezdheted az életed. Velem,persze ha csak szeretnéd.-mondtam mosolyogva.

-Persze.....-mondta,majd aprót mosolygott.

Kitűrtem szeméből a haját,majd homlokára adtam egy puszit. Fejem homlokára helyeztem,majd dúdolászni kezdtem.
Kezét néha-néha megszorítottam,hogy ő is ébren maradjon.
És pár perc múlva már meg is jött a mentő,mögöttük Jungékkal.
Mind a hárman kiszálltak a kocsiból és felém futottak.

-Jungkook!-mondta Jungkook öccse és ide futott hozzánk.-Mi történt?-kérdezte,majd Namjoonra nézett,vagyis inkább már csak a testére.-Ő volt....?

Aprót bológattam,majd a mentősök ellátták Jungkookot és betették a mentőautóba.
Én is beszálltam és Jungkook kezét fogva mentünk be a kórházba.

Három hónappal később:

Miközben Jungkookot bent tartották a kórházban addig én szomorú és boldog érzelmekkel zártam le az ügyet.

A catch the killer Kim Namjoon,akit mindeddig halottnak hittek.

Ki kellett húznom Jungkookot és testvérét a slamasztikából,de sikerült. És mind a ketten szabadon élhetik életüket.

Jungkookot elég sokáig bent tartották. Munka után mindig el mentem hozzá,hogy ne unatkozon, illetve telefonon is sokat beszélgettünk egymással. Valahogy ez alatt a három hónap alatt úgy össze nőttünk mint a borsó meg a héja. Így büszkén jelenthettem ki,hogy én és Jungkook együtt vagyunk.

Miután kiengedték a kórházból ő egyből hozzám költözött. Igy élünk hárman egy fedél alatt. Én,a kutyám,és Jungkook.

Meg kell hogy valljam,már hiányzott az életembe a szerelem. Azokat a régi verseket újra megkapom,csak most szóban és énekelve.
Mit ne mondjak,Jungkook sokat változott.
Most szokik le a cuccról. De eddig sikeresen helyt áll.

-Jungkook,gyere ide.-kiabáltam ki a konyhából.

-Megyeeeeek....-mondta,majd bejött a konyhába és leült a mellettem lévő székre.

Megfogtam a pólóját,majd felhúztam azt. Az oldalán lévő seb nagy volt. Szépen gyógyulgat,a sok kenőcs csodákra képes.
Lecseréltem a kötést,majd vissza húztam pólóját. Ő csak mosolyogva nézett rám.

-Mi az?-néztem rá.

Ő felállt a székről és szó szerint fel nyomott az asztalra.

-Megint? Naaa neee,te kanos állat.-mondtam röhögve.-De nem szabadna olyan sokat mozognod.

-Akkor te fogsz mozogni én meg csak fekszek.-mondta,majd megfogta fenekem,majd bele markolt.

-Annyira hülye vagy....-mondtam,de száz százalékig biztos vagyok benne,hogy olyan piros vagyok,mint a paradicsom.

-És te ezt a hülyét szereted.-mondta,majd megcsókolt.

Igen így van,ezt a kis hülyét szeretem. Csakis őt és senki mást.

Vége.

Lehetnek benne hibák.