Catch me babe BEFEJEZETT

22.rész

Tudod mi az a Stockholm szindróma? Az amikor valaki fogva tart téged és te beleszeretsz. Lényegében ennyi. A fogva tartott bele szeret a fogva tartójába.
Nos...nem tudom erre mit is mondjak. Hogy tud valaki bele szeretni abba az emberbe,aki verte,megszégyenítette és még hasonló "szép„ dolgokat művelt vele?

Régen szerettem,bókolt,virágot hozott nekem. Megcsókolt,gyengéden ért hozzám.
Most meg olyan,mintha egy teljesen más ember állna előttem nap mint nap. De mégis kötődöm hozzá.
Már azt se tudom mióta vagyok ide bezárva. A többiek már biztos aggódnak értem. Vagy esetleg mát lemondtak rólam is? Megérteném őket. De tényleg. Kit érdekel egy olyan ember,aki szinte senkihez se szól hozzá,ha meg hozzá is szól valakihez akkor is flegmatikusan?
Igen,ezért nem szeretett senki,kivéve talán Jung. Ő lehet szeretett,szerette amilyen vagyok. Néha kis bohókás,gyerekes. Néha pedig felnőttes és vággyal teli. De mindig az érzelmek vezéreltek,mostanáig. Mióta megjelent Jungkook,azóta az agyamra hallgattam mintsem a szívemre. És lehet ez fogja egyszer a vesztemet okozni.
De nem lehet engedni,hogy mindig a szív döntsön az agy helyett. Össze vagyok zavarodva. A dolgok csak úgy kavarognak bennem. El akarok tűnni innen és új életet kezdeni. Miért nincs egy STOP gomb valahol a szobában? Egyből megnyomnám és mindent amit eddig elértem feladnám.
Nyápicnak és gyengének fognak hinni,de kit érdekel. Engem már saját magam épsége sem érdekel.

És még hasonló szövegek jártak a fejembe mikor megint hallottam kinyílni az ajtót. Meg se moccantam,valahogy nem volt kedvem.
Megszökni? Na ne viccelődj....gyenge vagyok. Azt hiszem beteg lettem. Vagy csak lelkileg lettem gyenge? Lelkileg mindig is a padlón voltam,mióta az eszemet tudom mindig bántott valaki,de nem tudom miért. Akarva-akaratlanul,de bántottak.

Leguggolt mellém,majd arcomra tette kezét.
Hallottam hogy nyelvével kezdett el csattogtatni.

-Lázas vagy...-mondta.-Nem bírtad olyan sokáig drága...-hallottam meg hangjába,hogy mosolyog.

Ellöktem kezét arcomtól,majd tovább feküdtem a földön.
Ne nyúljon hozzám azzal a mocskos kezével.
Ő felállt,de nem moccant egy tapodtat sem.

-Menj fel az ágyra,ne a földön feküdj.-mondta.

De én meg se moccantam. Nem akarok semmit sem csinálni. Csak lenni.

-Jimin.....-mondta,de megint meg se mozdultam.-Hallod te amit mondok?-kérdezte,majd maga felé fordított.

De meg se szólaltam,vissza fordultam és tovább néztem ki a fejemből.

-Pár napja bakanccsal lépkedtél a fejemen,most meg olyan mintha az anyám lennél. Hagyj békén.-mondtam.

Ő leguggolt hozzám,majd felemelt és az ágyra dobott.

-Nem értelek komolyan mondom.-mondta,majd rám dobta a takarót.

Én se téged,na de ez mellékes. Előbb még megöltél volna,most meg itt babusgat.

-Örülnél neki,hogy nem vagyok veled erőszakos.-mondta.

-Elhiheted hogy leszarom mit csinálsz velem...-mondtam rá se nézve.

-Ohhh...tényleg?-kérdezte meglepődve,majd csak annyit vettem észre,hogy feljön az ágyra és maga felé fordít. Közelebb hajolt hozzám és lefogta mindkét kezem.-Tényleg nem érdekel? Egyáltalán nem? Akkor azt csinálok veled amit akarok.-mondta,majd nyakamat kezdte el szívni és puszilgatni.

Elkezdtem ficánkolni alatta,majd le is tudtam magamról lökni. Nyakamhoz kaptam,majd felszisszentem.

-Na akkor mégse mindegy mit csinálok veled.-mondta.

Mérgesen néztem rá és neki dobtamp egy párnát.

-Miért akarsz itt bent tartani? Engedj el.-mondtam.

-Nem tehetem meg..

Mondta és elkezdett kikászálódni az ágyból. De én egy olyan dolgot mondtam neki,amitől szó szerint lefagyott egy pillanatra.

-De szeretsz....-mondtam.

És erre a mondatra nem tudott mit reagálni. Egy kis köhögés és haj vakarás után elhagyta a szobát.
Fura vagy Jungkook,nagyon fura.

                             X.      X.     X.

Miért kell ezt az ócska színjátékot játszania? Nem volt elég ha?
Úgy érzem mintha kezdenék meghülyülni. De tényleg. A falak kezdenek össze szűkűlni. Ezt most beképzelem magamnak?
Ijedten keltem fel és a ajtó felé futottam. Dörömbölni kezdtem és kiabálni. De nem Jungkook után,hanem valaki után hogy végre engedjen ki.
Meghallottam a zár csattanását és én ki is futottam rajta,magammal rántva őt is.
Leültem a folyosóra és ott is maradtam.

-Mi az?-nézett le rám Jungkook,majd leguggolt mellém és meg akarta érinteni a vállam de én elütöttem kezét.

-Ne fogdoss......-mondtam,majd kezembe temettem a fejem.-Nem akarok egyedül lenni,nem akarok vissza menni a szobába. Miért vagyok itt? Miért nem otthon? Félek,haza akarok menni Junghoz. Hiányzik és én is hiányzok neki,és pöttyös is. Haza.....-mondtam ki az utolsó szavakat.

-Nem engedhetlek haza Jimin...-hallottam meg Jungkook hangját.

-És miért nem?!-akadtam ki.

-Mert mindenki téged keress! Basszus én mentettelek meg. Ott öltek volna meg a mólónál ha nem hozlak ide. Amit tettél az öcsémmel,hogy elkaptátok...az volt az utolsó csepp a pohárba. Az összes rendőrt el akarják tenni láb alól. Főleg téged,mindenki téged keres. Én meg elhoztalak ide,mert itt talán biztonságban leszel. Azért vagy bezárva,hogy meg nyugodj és ne akarj elszökni minden egyes pillanatban mikor kiengedlek. És ha már mindent megmagyarázok miért ne magyaráznám meg a pár nappal ezelőtti kirohanásomat,amikor majdnem kimentél azon a retek ajtón.-Itt egy kis szünetet tartott.-Én.....én nem bírom a stresszt. Ha ideges vagyok akkor szívok,de keményen. És nem voltam magamnál és én annyira sajnálom Jimin. Aznap éjjel sírva aludtam el,mert tudtam hogy megutáltál.

-És a munkatársam? Akinek elvágtad a torkát?-kérdeztem meg se hallva amiket mond.

-Kórházban van,direkt úgy vágtam el a torkát,hogy csak megkarcolódjon. Az az egész színjáték azért volt,hogy végre úgy állíthassam be az ügyet,hogy miattunk tűntél el. Így a rendőrök biztos nem fognak nagy herce-hurcát köréd csapni,hiszen azt hiszik hogy megöltünk. És miért ne tették volna azok,ha elkapattad a főnöküket.

Kezd összeállni a kép.

-Akkor amiket ott mondtál.....-kezdtem el de nem fejeztem be.

-Színjáték volt. Én nem haragszom rád,vagyis amiket mondtál ott a kihallgató szobába,na ott egy picit megfájdult a szívem,de tudom hogy az mind hazugság volt. Ugye?-nézett bele szemembe.

Egy kis habozás után választ adtam nekem.

-Persze....

Lehetnek benne hibák.