ᴠɪʀ(ᴛᴜᴀʟ)ʀᴇʟᴀᴛɪᴏɴsʜɪᴘ ||ʟᴀɴᴅᴏ ɴᴏʀʀɪs|| ×szünetel×

【𝚝𝚠𝚘】

×Ｎｏｒｅｎａ×

Ráérsz?

Szinte hallani, ahogy a fogaskerekek dolgoznak az agyamban, ahogy azon gondolkodok mit is csináljak. Ha valaki azt mondaná, övé a legunalmasabb élet a világon, lehet arconköpném. De akkor is, ha azt mondja a legizgalmasabb. Minden nap a négyfal közé szorítva élni eléggé unalmas egy idő után. Sokan pár napos szobafogságot sem bírnak ki, én meg minden évben az összes napomat bezárva töltöm. Kivéve, amikor kórházban vagyok, bár ott is eléggé egyedül vagyok.

Nos, gondolom ilyenkor kéne elmondani, miért van ez. Amióta az eszemet tudom, allergiás voltam a napfényre. Gondolom ilyenkor sokaknak eszébe jut Az Éjjeli Napfény című film/könyv, és igen, pont olyan a helyzetem mint annak a lánynak. Nem igazán érhet napfény, különben az életveszélyes lehet számomra. Így van az, hogy leginkább nappal alszok, és estefelé pedig játszok.

Már van egy előre megtervezett rutinszerűségem, hogy hány órakor melyik játékkal játszok, így a mindennapjaim még unalmasabbak, de legalább már a fejemben van az, mikor mit fogok csinálni. Szerencsére iskolába nem kell járnom, így azzal sem kell foglalkoznom, a magántanár segítségével minden megvan, amit elterveztem.

Tegnap történt az, hogy megismerkedtem valakivel Pubg-n, aki egész szimpatikus volt, és el is kérte a nevem, hogy tudjon keresni ha akar, én meg persze örömmel adtam meg, bár már bánom, hiszen senki sem keresett, akivel eddig nem beszélgettem volna, és kezdem biztosra venni, hogy nem is fognak

-Nem értem ezt, Nellie - mondtam a kamerán keresztül barátnőmnek - Miért kérte el a nevem, ha nem is ír? - kezem aprólékos mozdulatokat tett, miközben kicsi motívumokat rajzoltam az előttem lévő lapra - Miért ilyen bonyolult minden pasi? - pillantottam fel, véletlen erősebben nyomtam a ceruzát a lapra, így a lapot összegyűrve a kukába dobtam

-Már megint kidobtad a rajzod? - hajolt közelebb a kamerához, mintha bármit jobban látna tőle - Tudod, hogy gyönyörűek a rajzaid, miért dobálod ki őket folyton? - kérdezte, miközben ivott egy kortyot az előtte lévő pohárból

-Elrontottam, minek tartsam meg? - kérdeztem, miközben a ceruzával kopogni kezdtem

-Nem tudom, biztos alig látszódott az, amit elrontottál - vont vállat - Írtak neked - szólt, mikor telefonom apró csipogással jelezte, új üzenetem érkezett - Ki az? - kérdezte kíváncsian

-Nem tudom, egy pillanat - oldottam fel a képernyőt, majd megnéztem ki írt - Lando Norris... - olvastam fel hangosan

-Nem ő az, akiről meséltél?

-De, ő az - bólintottam, majd megnyitottam az üzenetet

17:05
"Bocsi, hogy csak most írok, eléggé elfoglalt voltam tegnap és ma is."

Az üzenetet felolvasva Nellie nevetni kezdett, majd mondta hogy írjak neki vissza

17:06
"Semmi baj. Miért voltál ilyen elfoglalt?"

17:06
"Az titok 🤫😂"

17:06
"🙄"

-Nem akarja elmondani, miért volt annyira elfoglalt - forgattam meg szemem - Eléggé makacsnak tűnik, nem hiszem hogy el fogja árulni

-Akkor társra találtál. Te is eléggé makacs vagy - jegyezte meg - Emlékszel még, igaz?

-Attól függ melyikre gondolsz, volt egy pár alkalommal, hogy makacs voltam - emlékeztem vissza kacagva

-Mindegy, igazad van, lehet már amúgysem emlékszel rá - intett egyet, miközben tenyerébe temette arcát

-Mi az? - kérdeztem meglepődve

-Semmi, csak próbálok nem nevetni - nézett ki ujjai között - Írt már? - terelte a témát

-Pillanat.. Igen, írt - néztem furcsán az üzenetet

17:07
"Jössz pubg-zni vagy nem érsz rá?"

-Megkérdezte, megyek e pubg - mondtam Nellienek - Mit írjak neki?

-Csinálj úgy, mintha lenne egy kis szociális életed, és kamuzd be azt, hogy nem érsz rá, majd később - dőlt hátra a széken

-Biztos? - kérdeztem félve

-Biztos - vágta rá

-Te mondtad, ha ezért nem áll velem többé szóba a te hibád lesz - világosítottam fel

-Vállalom a kockázatot - emelte fel kezeit nevetve

17:09
"Most pont nem érek rá, később jó?"

17:09
"Ha minden jól megy, akkor később is jó"
17:09
"Egyébként hogyhogy nem jó?"

-Sherlock, ha már ezt kitaláltad, találd ki azt is, miért nem jó - néztem fel rá szemem sarkából

-Őő... Mondd azt, hogy a húgod vérvételen van, és rá vársz - találta ki gyorsan

-De.. Ő.. Már.. - hirtelen félbehagytam mondanivalómat, majd a szobám azon részére néztem, ami sosem látszódik kamerán keresztül - Nincs is húgom - pillantottam összeszorított tenyeremre, ami enyhén remegett

-Épp ez a lényege - tette kezét tarkójára - Na, mi az? Írd meg neki

-Muszáj ezt? - kérdeztem halkan

-Beijedtél? Egy kis hazugságtól nem áll meg a világ - mondta

Hatalmas levegőt vettem, majd leírtam életem legnehezebb mondatát, ami szinte szívfacsarással ért fel

17:10
"A húgom vérvételen van, épp őt várom"

2019 december 1