ᴠɪʀ(ᴛᴜᴀʟ)ʀᴇʟᴀᴛɪᴏɴsʜɪᴘ ||ʟᴀɴᴅᴏ ɴᴏʀʀɪs|| ×szünetel×

【𝚗𝚒𝚗𝚎】

×Ｌａｎｄｏ×

Életem legkínosabb perceit éltem át, miközben testvéreim és anya leültek a kanapéra, majd felhívták Norenát. Sosem hittem volna, hogy egy ilyenbe bele fogom rángatni, kockáztatva barátságunkat, mégis megtörtént, és felém hogy emiatt megszakadhat a kapcsolatunk. Norenában megtaláltam azt, amit eddig egy lányban sem. Kedves, megértő és őszinte - nagyjából őszinte -, emellett pedig nem érdekli hogy valójában ki is vagyok én, nem kérdezett utána családi hátteremnek, ami nagyon ritka, hiszen ha sokan meghallják a nevemet rögtön a versenypilóta jut eszükbe - rosszabb esetben kevernek Chuck Norrissal -, és a hírnév, ami mellettem járna. Sosem egy ilyen lányt kerestem, ezért is vagyok szingli ilyen régóta. Nem találtam meg azt a valakit, aki azért szeret, mert én én vagyok, nem a versenyző, aki bár megmutatja a valódi arcát a futamokon, teljesen más a kamerák mögött. A hiedelemmel ellentétben tudok komoly is lenni, csak ahhoz a helyzetnek is olyannak kell lennie, amiben épp benne vagyok.
Nem volt merszem sosem utánanézni Norena profiljának. A profilképén több lány van, így azzal sem jutottam többre, ahogy ő sem az én autós képemmel. Habár a fejemben néha elgondolkodtam azon, valójában hogy nézhet ki Norena, sosem jutottam sokáig. Ugyanis a barna haj és szem nem sokat mond egy lány kinézetéről. Mi van, ha esetleg festett barna a haja? A mai világban sose tudhatom, még akkor se, hogy Norenát ismerve tuti nem festené a haját.

Amikor Norena bekapcsolta a kamerát, nem tudtam, hogy mit érezhettem éppen. Egy csomó érzelem kavargott bennem, viszont talán a meglepődés és a csodálat a földbe döngölte a többi érzelmet. Meglepődtem, ugyanis sosem hittem volna, hogy tényleg képes lesz bekapcsolni azt a fránya kamerát, amivel kitutódhat a kinézete, mégis megtette. És a csodálat, ugyanis Norena felülmúlta minden számításomat - csokoládébarna szemeivel kíváncsian kémlelt minket, még akkor is, hogy ő valójában még nem látott minket, míg barna haja egy kontyba volt fogja feje tetején. Pár kósza tincs lógott arcába, amiket egy mozdulattal füle mögé tűrt. Barackszínű ajkain egy halvány mosoly volt, amitől gödröcskéi látszódtak arca bal oldalán.

Egy fehér póló volt rajta, amit egy-egy festékfolt díszített, így mostmár biztos, hogy igazat mondott a festéssel kapcsolatban. Egyszerűen nem tudtam levenni szememet a képernyőről, és ez anyának is szemet szúrt, viszont szerencsémre nem tett megjegyzést, viszont tekintetét továbbra is rám szentelte, miközben fél füllel a beszélgetésre figyelt.

-Ti is bekapcsolnátok kérlek? Kicsit... Fura, hogy csak ti láttok engem, de én titeket nem. - szólalt meg megszakítva a kínos csendet az álbarátnőm.

-Persze, egy pillanat. - igazgatta meg haját Flo, majd a telefon felé nyúlt, és bekapcsolta a kamerát. Anya, Cisca és Flo a kanapén ültek, míg én és Oliver a kanapé mögött álltunk. A telefon az asztalra volt helyezve, pont úgy, hogy mindenki tökéletesen látszódjon a kamerában. Láttam, ahogy Norena tekintete lassan mindenkit körbekémlel, és tekintete megállapodik rajtam. Valahogy tudta, hogy én én vagyok. Halványan rámosolyogtam, amit viszonzott, majd gyorsan elkapta tekintetét rólam.
Kíváncsi vagyok, mire gondolhat. Vajon helyesnek talál, vagy iszonyodik tőlem? Habár egy csomó lány azért szeret engem, mert helyes és aranyos vagyok szerintük, nem tudok nekik hinni, ezek után pedig még jobban kétségbeestem ezzel illetően.

-Nah szóval, most hogy mindenki lát mindenkit. - csapta össze tenyerét Cisca. - Illendő lenne bemutatkozni. Én vagyok Cisca, ők a tesóim, Flo és Oliver. Ő pedig anya, szintén Cisca. - mutatott végig családunkon.

-Akkor látom nálatok Cisca uralom van. - nevette el magát, miközben füle mögé tűrte egyik hajtincsét.

-De még mennyire, hogy az van! - szólalt fel Cisca, anya rosszallóan nézett rá, így lecsücsörített ajkakkal nézett rá.

-Mesélnél magadról pár dolgot? - Flo hangja hallatán Norena elgondolkodott pár pillanatra, valószínűleg mérlegelte magában, hogy jó döntést hoz-e, ha igent mond.

-Annyira nem túl érdekes az életem, de persze. - bólintott, kíváncsian támasztottam fejem tenyerembe, s minden figyelmemet a lánynak szenteltem. - 21 éves vagyok, családi dolgok miatt nem járok egyetemre, a szüleimmel élek egyedüliként. - nyelt egy nagyot, testsúlyom egyik lábamról a másikra helyeztem. - és imádok festeni, plusz nem tudom mennyire érdekes infó, de be fogom festeni szőkére a hajam, mert a barátnőim ellen elvesztettem egy fogadást. - nevetett kínosan a lány, érdeklődve néztem végig barna hajzuhatagán. Így hirtelen nem tudtam elképzelni hogy hogy festene szőke hajjal, viszont tuti jól állna neki, ugyanis a hófehér bőre kicsit furán áll a sötétbarna hajához. Viszont ez teszi őt különlegessé, így mégha csak ma láttam őt így először, fura lesz hozzászokni a szőke hajszínhez.

-Anya, majd én is befesthetem a hajam? - tette fel hirtelen a kérdést Flo, mire kapott egy tockost anyukánktól.

-Majd ha piros hó esik! - dorgálta meg a durcis lányt. - majd írj rám messengeren, a fiam tuti meg fogja adni a profilom és küldj képet a hajadról, ha kész. - mosolygott anya a barna hajú lányra, aki a telefon másik oldalán volt.

Anyáról tudni kell, hogy kevés emberrel beszélget messengeren, ők is csak a közeli rokonok és néhány ismerős, akikben feltétel nélkül megbízik a család, így érthetően vághattam meglepődött fejet, amin persze édesanyukám nagyot nevetett.

-Ne nézz így, tartani kell a kapcsolatot a fiam barátnőjével! - csípte meg az arcom, miután nagy nehezen hátrafordult. Éreztem, hogy az arcom annak oldala pirosodni kezd, így óvatosan masszírozni kezdtem ott.

-Jólvan na, bocsi, hogy élek! - szabadkoztam nevetve.

-Nem bocsát meg. - szólalt meg Flo, mire összehúzott szemekkel néztem rá.

-De, már tuti meg is bocsájtott. - vigyorogtam.

Flo csak megforgatta szemét és ismét a telefon felé fordult, így én is követtem példáját és újra Norenat néztem.

-Beszélgessetek tovább nyugodtan, én elmegyek inniért. - sóhajtottam fel, majd meg sem várva többiek reakcióját kibattyogtam a konyhába, majd egy üres pohárba töltöttem magamnak vizet. Miközben ittam eszembe jutott, hogy a WiFi épp útban van, úgyhogy ha be majd ki kapcsolom, valószínűleg kidobja a többieket a hívásból a messenger, így megszabadítom magam és Norenát a kínos beszélgetéstől, és ha nem baszom el talán még be is válhat.

Boldogan indultam vissza a konyhába, majd félúton elindítottam a tökéletes tervemet, ám arra nem gondoltam, hogy Oliver is utánam jött.

-Te meg mit csinálsz? - húzta fel szemöldökét, miközben nekitámaszkodott a falnak, kezeit összefonta maga előtt.

-Most őszintén, szerinted nem volt kínos a beszélgetés? - tártam ki karom amolyan igazam van tekintettel.

Oliver megadóan sóhajtott egyet. - Nekem is az volt, de anyukád és a lányok nagyok szimpatizálnak vele. - mosolyodott el. - Viszont miért nem említetted nekünk sose?

Idegesen pillantottam le a WiFi-re, amely épp most kapcsolódott rá a netre.

-Sosem hittem volna hogy össze fog jönni bármi is, ugyanis sose találkoztunk még, csak neten keresztül, viszont már az első pillanattól kezdve éreztem iránta valamit.

Hatalmas könnyebbülés volt, hogy a mondandóm annyira nem állt messze az igazságtól ugyanis volt benne némi igaz is.

-Egy betoji kölyök vagy még. - sóhajtott megadóan Oliver. - Viszont gyere vissza, szegény Norena alig tudott megszólalni, én meg már akárhányszor megszólaltam le voltam szavazva a női uralom miatt. - csapta magát homlokon fáradtan.

-Na majd ha apa hazaér egységes arányban leszünk. - boxoltam kezébe mikor mellé értem, s együtt visszaindultunk a nappaliba, közben pedig lélekben felkészültem a hatalmas káoszra, amit a net elvesztése okozhatott a lányok körében, ugyanis ha a család női tagjai szimpatizálnak Norenával akkor eléggé mérgesek lehetnek. Már előre félek mekkora csalódás lesz anyának, hogyha megszereti Norenát és megtudja, hogy az egész kapcsolat kamu.

2020 június 20
Praying for Alex Zanardi, remélem meggyógyul!😔🖤