ᴠɪʀ(ᴛᴜᴀʟ)ʀᴇʟᴀᴛɪᴏɴsʜɪᴘ ||ʟᴀɴᴅᴏ ɴᴏʀʀɪs|| ×szünetel×

【𝚜𝚎𝚟𝚎𝚗】

×Ｌａｎｄｏ×

Egy hét telt el azóta, hogy felhívott Norena a McLarenes bulin, és úgy érzem magam mindennap, mintha tíz Red Bullt fogyasztottam volna, pedig energiám egyetlenegy embertől származik. Egyre többet beszélgetünk egymással, és bár néha kötelez a Formula-1, a lehető legtöbb szabadidőmet próbálom vele tölteni, miközben persze a Twitchet sem hanyagolom. Carlos szerint pozitív hatással van rám a brit lány, és bár először nevetségesnek gondoltam állítását, egyre komolyabban kezdem venni én is. Bár tudom, hogy semmi esélyem sem lenne vele találkozni, maximum ha olyan helyen él, ahol van futam, mégis úgy érzem, ez nem hátráltatna. Persze nem szeretnék belekezdeni egy kapcsolatba sem még, főleg nem egy távkapcsolatba, mégis mint barát, jó lenne vele találkozni. Félek, hogy az érzéseim lassan egyre jobban felülkerekednek rajtam, így muszáj lesz egy kicsit visszafognom magam, ugyanis nem szeretném elkergetni őt. Egy szóval sem említettem még neki mi a munkám, és egy ideig még mindig tabu témának tartom. Bár néha megkérdezi dolgozok e valahol, és a válaszom bár igen, arra már nem válaszolok, hogy hol. Félek, hogy kapcsolatunk még nem érte el azt a státuszt, ahol ténylegesen meg bírunk bízni feltétel nélkül egymásban - bár én alapból nehezen bízok meg az emberekben -, így úgy gondolom, ezt el kell néznie nekem. És bár érzem, hogy ő nem olyan mint az emberek többsége, mégis legyek az elején kicsit távolságtartó, minthogy később pofára essek, igaz?

Annak ellenére, hogy arcom felfedésével kockáztatom azt, hogy megtudja kilétem, mindent megadnék egy videóhívásért, ugyanis egyre kíváncsibb vagyok, ki lapul a kedves lány mögött. Bár egy apró leírást adtunk egymásnak kinézetünkről, amiből megtudtam, hogy 21 éves lány aki már nem tanul, bár ennek az okát nem mondta el, barna váll alá érő haja van, míg a szeme szintén barna. Ha ezt a leírást meghallanám bármelyik lányról, azt mondanám, teljesen átlagos lányról lehet szó, most mégis felkeltette az érdeklődésemet. Sosem volt ideálom, hiszem nem tudom milyen szerelembe esni, hiszen az autózás mellett nem ez volt a fő célom, úgy voltam vele, majd ha jön akkor jön, én nem sürgetem.

És itt tartunk ismét - egy futam kellős közepén állok, és már megint ezen a lányon jár a fejem. Ironikus, ugye? Hatalmas levegőt vettem, ahogy bevettem a kanyart, szinte hallottam a nézőtér felől érkező sikolyt, ahogy elhaladtam előttük. Ezt az érzést sosem fogom tudni megszokni, akárhányszor csak hallom, egy ismerős bizsergés fut végig testemen, és egy kellő bizalmat kelt bennem, ami arra ösztönöz, nyomjam még, a kocsi bírni fogja.

-Lando, itt vagy? - hallottam meg Jarv hangját a fülemben.

-Itt vagyok, csak egy pillanatra elgondolkodtam. - válaszoltam azonnal. - Nem látok előttem semmit, viszont néha-néha előbukkan Carlos mögöttem. Hány másodpercre van tőlem? - nyomtam meg a gázt az egyenesben.

-5,3, de már csak két kör van a futam végéig, úgyhogy nyomhatod nyugodtan, csak vigyázz, nehogy a falban köss ki. - viccelte el a végét.

-Meglesz. - vigyorodtam el a bukósisak mögül.

-A helyezés, vagy a fal? - kérdezett vissza, ha nem egy verseny végén lennék, megforgattam volna szemem.

-Egyet tippelhetsz. - mormogtam. Most jön az utolsó kör.

-4,6 másodpercre van Carlos. Tőle búcsút inthetsz, ezt a kört most te nyerted. - a visszapillantó tükörbe nézve láttam Carlos kocsiját felbukkanni, ám nem volt abban a távolságban, hogy megelőzhessen.

-A dobogós helyezés is meglehetett volna. - fordultam be az utolsó előtti kanyarba.

-De csak volna. - nevetett fel. - Figyelj majd az utolsó kanyarban, Giovinazzi eldobta a kocsit, nehogy belemenj.