ᴠɪʀ(ᴛᴜᴀʟ)ʀᴇʟᴀᴛɪᴏɴsʜɪᴘ ||ʟᴀɴᴅᴏ ɴᴏʀʀɪs|| ×szünetel×

【𝚝𝚠𝚎𝚗𝚝𝚢-𝚏𝚘𝚞𝚛】

×Ｎｏｒｅｎａ×

  -Lando, elmondanád nekem, hogy mégis hol vagyunk? – fordulok kíváncsian a pilóta felé, aki próbálja leplezni sejtelmes vigyorát, ám nem sikerül neki. Kezét lassan leemeli a kormányról, ahogy rám emeli tekintetét, amiben boldogság csillog.

-Mindjárt meglátod. – állítja le a kocsit, majd száll ki szélsebesen. Az ajtó mellettem pillanatok alatt nyíl ki, mire morcosan nézek fel a mosolygós fiúra.

-Másfél órán át utaztunk, remélem nem a semmi közepére hoztál minket. – szállok ki a kocsiból, ám szám tátva marad, ahogy megpillantom a kapuk előtt álldogáló lányt.

A hosszú út alatt többször kérdezősködtem a fiú felől, hogy mégis hova megyünk, de elintézte annyival, hogy titok. Persze miután letértünk az útról le egy földesútra kisebb pánik suhant rajtam végig, hogy talán mégsem kellett volna jönnöm, de azonnal lenyugtattam magam azzal, hogy semmi gond, Lando nem tenne velem semmit. A kocsiban nagyon sok témáról beszélgettünk, szóba került Daniel és Carlos is, emellett én is elmeséltem kisebb veszekedésemet Clairerel.

-Hali Norena. – int a barna hajú lány, mire elkezdek felé szaladni. Kacagva zárom magam a lány ölelésébe, aki szintén elnevette magát, miután majdnem felborultunk a hirtelen jött erőtől. – Nem hittem volna, hogy ennyire fogsz nekem örülni. – tol el magától továbbra is nevetve Flo.

Habár nem ismerem olyan régóta a lányt és nem is beszéltünk olyan sokat mégis elmondhatom, hogy a barátnőim közé tartozik, ugyanis tudom, habár Lando közös pont bennünk, ő nem csak azért van velem jóban mert én vagyok Lando barátnője, és ez sokat jelent számomra.

-Nem hittem volna, hogy ilyen hamar fogunk ismét találkozni. – kontrázok rá felvont szemöldökkel.

-Jogos-jogos. – neveti el magát ismét. Halk torokköszörülést hallok mellőlünk, mire kérdőn pillantok jobbra, ahol egy velünk egyidős, kissé ismerős barna hajú fiú áll. Hallom, ahogy Flo a homlokára csap, s gyorsan a fiú mellé áll.

-Norena, ő itt George, George ő itt Norena. – mutat be minket egymásnak, mire halvány mosollyal pillantok ismét a fiúra. Felényújtom a kezem, amit szinte azonnal elfogad és megráz. Közben Lando is mellénk ér, így kezeinket ismét összekulcsolja akárcsak nálunk.

-Lando és Flo már sokat mesélt rólad, örülök, hogy végre találkozhatok veled. – néz rám és Landora felváltva George, mire kérdőn nézek barátomra. Megvonja vállát kérdő tekintetem láttam, mire megforgatom szememet és ismét George felé fordulok.

-Remélem csupa jókat meséltek rólam. Egyébként sajnos én ezt rólad nem mondhatom el, mivel egyikőjük sem beszélt rólad. -  nézem vádlón a testvérpárra.

-Áhh, csupa kedves szavakat mondtak, nyugi. Egyébként én is pilóta vagyok, akárcsak Lando és jelen állásban hivatalosan is Flo barátja. – néz le Flora, aki halvány mosollyal az arcán kulcsolja össze kezüket. Meglepődötten nézek fel Landora, aki bólint egyet, így ezer wattos vigyorral nézek Flora.

-Nos, gratulálok nektek!

-Köszönjük. – válaszol Flo George előtt, aki csupán egy kacagással díjazza ezt.
Szabad kezemmel eltűrök egy kósza tincset szemem elől, amit a fújdogáló szél fújt bele, miközben Georgeék háta mögé pillantok.

-Egyébként most már megtudhatom, hogy hol vagyunk és mit fogunk csinálni? – kérdezem a társaságtól.

-Nos, ez itt a Norris család farmja, tanyája vagy lóvardája, ahogy jobban tetszik és lovagolni fogunk. – tárja ki a kezét Flo, miközben odébb lép, hogy jobb belátást kapjak a kapun keresztül a kivilágított épületekre. – Persze, csak ha nem félsz a lovaktól, ha igen... Akkor gáz van, mert nem számoltunk azzal, hogy mi van ha. – neveti el magát kínosan a lány.