ᴠɪʀ(ᴛᴜᴀʟ)ʀᴇʟᴀᴛɪᴏɴsʜɪᴘ ||ʟᴀɴᴅᴏ ɴᴏʀʀɪs|| ×szünetel×

【𝚝𝚠𝚎𝚗𝚝𝚢-𝚘𝚗𝚎】

×Ｌａｎｄｏ×

  Morogva veszem el telefonom Carlostól és rakom le magam elé. Kíváncsian nézem a még mindig fekete képernyőt és elgondolkodok azon, hogy vajon miért nem villan már fel a telefonom. Levetem magam az öltözőben elhelyezett székre, miközben azon agyalok, vajon mikor ír vissza Norena. Ujjaimmal hangosan kopogtatok a fából készült bútoron, miközben mosolyom ellepi anyajegyekkel tarkított arcomat, ahogy eszembejut a múlthét szombat. A pillanat, amikor Norena csak laposakat pislog rám, és esküszöm, abban a pillanatban még az is lejátszódott a fejemben, hogy nemet fog mondani. Mégis, pár másodperccel később bólintott egyet, így kissé remegő kezekkel raktam rá nyakára a nyakláncot. Tudom, hogy nem lesz számára annyira fontos, mint a nővérétől kapott nyaklánc, ez mégsem izgat. Nem szeretnék több helyet kapni a szívében mint Melanie, még ha ezt is kérném tőle, tudom, hogy lehetetlen.

-Min vigyorogsz ennyire Hősszerelmes? - Carlos önelégülten ereszti rám íriszeit, miközben megigazítja magán a tűzálló overálját. Ajkaimat egy halk, de hallható morgás hagyja el, ahogy a spanyol felé dobok egy üveg vizet. Hála Carlos reflexeinek azonnal kikerülni azt, míg továbbra is mosolyogva pillant rám. - Ezt tuti Norenától tanultad.

-Kuss vagy neked dobok még egyet. - habár próbálok komoly maradni szám sarka felfelé gördül a Carlos által elsütött poéntól és felelevenítem a pillanatot, amikor ők ketten először találkoztak egymással. - Egyébként mi a véleményed róla? - a kérdés hirtelen szalad ki számon, szinte azonnal megbánom, mégis a lelkem egyik pontja kíváncsi legjobb barátom véleményére.

Carlos elgondolkozik pár pillanatra, majd ajkait szólásra nyitotta. - Nekem igazából nagyon szimpatikus lány. Láttam, hogy hogy néztek egymásra és ez gondolom erősödött utána. Benne van a hülyeségben akárcsak te, emellett pedig imád játszani. Nem áll szándékomban befolyásolni téged sem most, sem később, de szerintem ő a hozzád illő lány, Lando. Csak ezt ne cseszd el a folytonos komolytalanságoddal.

Hatalmasat sóhajtva veszem kezeim közé a telefonom, majd kapcsolom be a képernyőt, hogy aztán megnyithassam a messengert, hogy ráírhassak a lányra.

-Furcsa ezt kimondani, de azt hiszem szerelmes vagyok belé. Eszem ágában sincs őt elereszteni Carlos. - ajkaimat megnyalom, ahogy kérdő tekintettel nézek fel csapattársamra. Bólint egyet, miközben méregetően lesi minden mozdulatomat.

-Minden tiszteletem a lányé, hogyha végre sikerült megpuhítania ezt a kőkemény szívet, amit eddig senkinek se sikerült. - húzza fogvillantós vigyorra ajkát, mire nevetve válaszolok neki.

-Ez gonosz volt, de jogos. - ujjaim szélsebesen pötyögnek telefonomon, egy pillanatra megállok, ahogy átgondolom tényleg elküldjem-e neki az üzenetet. Hüvelykujjammal végül rákattintok a küldés gombra, hatalmasat sóhajtva dőlök hátra a széken.

Lando
„Nemsokára kezdődik a futam, körülbelül 10 perc szabad percem van"

-Most is neki írtál? - vonja fel szemöldökét, bólintok egyet.

-Igen, neki írtam. Ha már itt tartunk, neked nem kéne írnod Isabelnek? - vonom fel én is szemöldököm, ahogy kérdőn pillantok fel rá. Elhúzza száját, miközben aprót rándít vállain. - Na mesélj, szar van a paradicsomban?

-Nem mondanám, csak csupán túlságosan félt. Már-már irritálóan is. - forgatja meg szemeit. Hitetlenkedve nézek rá, miközben felállok a székből és mellé sétálok, kezemet összefonom mellkasom előtt.

-Szerintem normális, hogy félt. Hagyd, hogy féltsen, még mindig jobb, minthogyha a halálod kívánná. - a mondat végén halk kacagást hallatok, mintha valami viccet mesélnék, mégis ismét a szőke hajú lányra gondolok, aki állítása szerint elfogadja, hogy számomra ez az élet. De azt egy szóval sem mondta, hogy félt-e vagy nem.