Isteni színjáték [Jimin ff.] - Befejezett

HARMINCNYOLCADIK

Nem volt gond, hogy Shio azt javasolta, csak este menjek haza. Addig is kiszellőztettem a fejem. Az erdőben lófráltam, és segítettem a kóborló szellemeken. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha Jimin eltűnne az életemből. Régebben csak a munkám, és a szellemek keresgélése kötötte le a figyelmem. Azonban amint rám talált, több gondom lett.

Nem bírok lépést tartani vele. Hol hazudik, hol nem, én pedig valamiért megbocsájtok neki. Kivéve ezt a húzását. Többé nem akarom magamon érezni az érintését. Már sötétedett, mikor elindultam haza. Ha jól értettem Shio szavait, akkor addig, amíg fel nem hívom magamra a figyelmüket, nem láthatnak.

Anya nem vett észre, pedig mikor levettem a cipőmet, pont akkor suhant el mellettem. Nagyon sietett valahova, kabát, és a kedvenc magas sarkú cipője volt rajta, enyhe sminkkel az arcán, amit csak akkor szokott feltenni, mikor igazán csinosnak akar mutatkozni.

A konyhában nem volt senki, ezért felmentem a szobámba. Jimin lézengett egyik sarokból a másikba, miközben körmét rágta, és erősen gondolkodott valamin. Át akartam menni Yu-hoz, de amint be akartam kopogni, a lány kiszaladt a szobából, be az enyémbe.

- Hol van YonAh? - nézett körül, engem keresve, mire Jimin megrázta a fejét.

- Nem tudom.

- Mi az, hogy nem tudod? Nem vele kellene lenned?

- Mit érdekel az téged? Te annak örülsz, ha nem vagyok a közelében - vágott vissza Jimin, fancsali képet vágva hozzá. Yu ujjai ökölbe szorultak, állkapcsa megfeszült.

- Így van. Legszívesebben visszaküldenélek a démon világba, de tudom, hogy semmilyen varázslatom nem tudná megakadályozni a visszajöttedet.

- Látod, végre valami, amiben egyetértünk. Nem fogok lemondani a barátnődről, erre mérget vehetsz.

- És mi lesz utána? - vágott a szavába a lány. - Mit akarsz utána? - Jimin elfordult, mintha nem akarna rá válaszolni. Ő is kezd ideges lenni, tisztán látszik a kidudorodó ereken a kezén. - Az, amiért harcolsz, el fog árulni. Sosem lehetsz király!

- Nem tudhatod!

- Pontosan tudom! - kiáltott fel Yu, amitől hátráltam egy lépést. Ilyen hangosan, dühösen és zaklatottan még sosem hallottam ordibálni. - Neked a szerelme kell, de YonAh képtelen úgy szeretni! Nem tudja, mi az!

- Olyan ostobák vagytok - nevetett fel Jimin, azonban a mosolya azonnal lehervadt, mikor Yu egy szempillantás alatt előtte termett, és megpofozta a démont.

- Ha nem hiszel nekem, higgy a tényeknek! Tökéletesre teremtették, de a szeretet feleslegesnek gondolták beleprogramozni az agyába. Még ez se tud józan észre téríteni, démon?

- Csakhogy az istenek elkövettek egy hatalmas hibát - folytatta Jimin. Yu meglepődve lépett vissza, el a férfitől, én pedig azt vettem észre, hogy tátott szájjal közeledem hozzájuk. - YonAh javarészt emberi alakban van a világban. Az ember pedig tanulékony. Képes érzéseket tanulni, és tapasztalni.

- Már megint beképzelt vagy, és csak magadra gondolsz - nevetett fel gúnyosan Yu. - Nem érted? Soha nem lehetsz király az országodban! Direkt kötötték olyan feltételhez, ami nem létezik, hogy ne legyenek árulások a királyi családban.

Yu meggondolva magát felém fordult, és nagy iramban elindult az ajtóhoz, ám amint tekintete találkozott az enyémmel, megtorpant. Szemeiben rémület tükröződött vissza, amint felmérte, hogy valószínűleg mindent hallottam.

,, Olyan lettél, mint az emberek szemében. Félig láthatatlan. Kivéve persze az istenek szemében"

Mi folyik itt? Yu miért lát? Mi ez az egész?