Isteni színjáték [Jimin ff.] - Befejezett

KILENCEDIK

- YonAh, képzeld! Oh, hello. - izgalmát egy pillanat alatt döntötte romba a meglepődöttség, mikor meglátta Jimint az ágyamon ülni. Szám tátva maradt, kezeim a levegőben, tekintetem pedig Tae és Jimin között ugrált. - Mit keres itt? - nézett felém, a másik férfi felé biccentve.

- Hosszú lenne elmagyarázni. Csak tisztáztuk a félreértéseket.

- Igazán? Mégis milyen félreértéseket is kellett tisztáznotok? - Yu hangja éles késként hasított a szívembe. A Tae mögött megjelenő lány alakja teljes mértékben eltántorított a magyarázkodástól, hisz tudtam, hogy nem lenne semmi értelme.

- Yu, kérlek..

- Te beengedted a házamba? Úgy, hogy nem is szóltál? - ujját felemelve csendre intett, jelezve, hogy most ő akar beszélni. - Kitalálom. Te akartad először elmondani, és megnézni, hogy mennyire akadok ki. Ahhoz mérten pedig vagy beavattál volna, vagy nem. - túl jól ismer. Számíthattam volna arra, hogy észre fogja venni már az első alkalommal. Elvégre egy természetfeletti jobb esetben megérzi a hozzá hasonlóak jelenlétét.

- Nem tehettem mást! - álltam fel, és indultam meg felé.

- Mondtam már, hogy nekik a vérében van a hazudozás. Mégis mit mondott neked? Hogy te vagy a végzet asszonya, és csak te kellesz neki? - nos, nem pont ilyet, de ehhez nagyon hasonlót, ha belegondolok. Már megint nem tudom, kinek hihetek. Yu tudatlanul dobálózik a szavakkal, csak a tapasztalatára, és az ismeretére hagyatkozhat, de azt nem tudja biztosan, hogy Jimin mit akar illetve, hogy mikor mondd igazat. Mind a két oldalt megértem, ezért nem tudom eldönteni, kinek adjak én igazat.

- Azt hiszem, én most megyek. Beszélgessetek csak. - Jimin felállt, majd azzal a lendülettel el is tűnt a szemünk elől, aminek Yu látszólag nagyon örült. Tae szegény nem tudta, mi folyik itt, nem értett semmit, éppen ezért kérően nézett rám, hátha megszánom egy magyarázattal.

- Mióta nem bízol abban, amit mondok neked? - támadó hangnemére felfigyelve Yu elé léptem, és nagyot sóhajtva a vállára tettem a kezem, mert attól féltem, hogy ha nem fogom le valahogy, akkor megsértődve kifut innen, és magára csukja az ajtót.

- Nem erről van szó. Egyszerűen csak.. Fogalmam sincs, mit higgyek. - nem akarom elmondani neki, hogy Jimin jelét viselem magamon. - Te arra tudsz csak támaszkodni, amit tudsz róluk de Yu... Mégiscsak a földön élsz. Honnan tudod, mi zajlik az ő világukban? Mi van, ha Jimin tényleg egy szemét, de most kivételesen nem hazudott? - miért állok az oldalára? Ennyire hinni akarok neki? Hisz jelen pillanatban ő csak egy idegen számomra, aki folyton elbizonytalanít.

- Szóval azt mondod, hogy fogadjam el? Itt fog lakni velünk? Egyáltalán mit akar tőled? Hogy történhetett ez?! - kiáltott fel. Ujjai ökölbe szorultak, amit Tae észrevett, és gondolva egyet mögém lépett mielőtt veszélyzónába kerül.

- Még nem tudom. Ezt akarom kideríteni. De ahhoz Jimin is kelleni fog.

- Légy vele óvatos. - nézett fel rám.

- Te vagy a legjobb. - mosolyodtam el, és öleltem át. Nem viszonozta a gesztust, csak némán bólintott egyet, és ellépett tőlem. Tudom, hogy haragszik, de majd megbékítem valahogy. - Tae, mit akartál mondani? - fordultam a férfi felé, aki kíváncsi tekintettel nézett vissza rám. Látszólag már rég elfelejtette, miért is volt olyan izgatott, hogy rám vágta az ajtót. Aztán egy szempillantás alatt beugrott neki.

- Nem fogjátok elhinni, mit hallottam az egyik kölyöktől! - kényelembe helyezve magát hátralökődött az ágyon, és felcsapta lábait a plédre. Tudja, mennyire allergiás vagyok arra, ha a szobámig cipővel jön el, ezért az ajtó előtt hagyta. - Ugye vannak a csillagjegyek - kezdett bele a magyarázatba, miközben kezeivel szüntelenül mutogatott. - Van egy általunk nem ismert ősi könyv, ami csak mostanában látott napvilágot. Ez a könyv arra szolgál, hogy megmutassa, milyen erő rejlik azokban, akik nem tudnak mit kezdeni a képességükkel. Ne haragudj YonAh, de te jutottál eszembe róla. - nézett személy szerint rám. Yu is figyelt a férfira, de úgy tett, mintha ez nem érdekelné, így ahelyett, hogy Tae-t nézte volna, inkább kifelé leskelődött az ablakon. - Te képes vagy védekezni, de támadni nem.

- Azt is csak Narina miatt. Ha nincs nálam, védtelen vagyok. - vontam vállat. Tae halkan felnevetett, látszott rajta, hogy nagyon tetszik neki a tudás, ami eddig csak az ő fejében van.

- Ennek a könyvnek van egy alfejezete, ami arról szól, hogyan védjék meg magukat a gyenge lények. Mindenkinek, még az embereknek is, van egy csillagjegyük, ami alatt születtek. Ezeket a csillagjegyeket az ősi elemek közé lehet sorolni, így azok minket szolgálnak.

- Mi? Szóval, te..

- Én bak vagyok, tehát elvileg tudok földet idomítani. - ez a része már nekem is tetszett. Megragadtam Yu kezét, aki rögtön felém fordult, értetlen fejjel.

- Ez azt jelenti, hogy te tudsz szelet csinálni!

- És repülni. - tette hozzá Tae, aminek Yu egyáltalán nem örült.

- Én megvagyok a saját képességemmel, köszönöm. Te pedig - nézett ismét rám - Tudhatnád, miért nem repülök. - elszomorodott fejjel lépett ki a szobámból, és ment át a sajátjába. Igaza van. Még ha tudna is tündér létére, sosem fogja elhagyni a földet, mivel olyan mértékű tériszonya van. Én pedig itt nehezítem a szívét egy olyan dologgal, amit sosem fog tudni kipróbálni.

- Te milyen jegy vagy?

- Nem tudom. - vontam vállat. Tae egy percig sem csüggedt, elővette a telefonját, és bepötyögte a keresőbe, hogy vajon milyen elemhez tartoznak a csillagjegyek. Szerencsére hónapokra és napokra is le volt bontva, így könnyen megtaláltuk, hogy én oroszlán vagyok. Csak egy a baj. Nem szeretnék a tűzzel játszani.

- Szerintem ez nem rossz dolog. Mármint, gondolj bele, bárhol tudsz magadnak pillecukrot sütni, és nem fagysz meg télen.

- Igen Tae, mert ezek a legfontosabbak, de tényleg. - nevettem el magam. Tenyerem a hajába csúsztattam, ujjaimmal borzolni kezdtem rendezetlen tincseit, amit ő felszegett fejjel és lehunyt szemekkel élvezett.

Tae nem sokáig maradt nálunk, így ma korábban mentem el zuhanyozni. Minden egyes pillanatban elnéztem az ajtó felé, de egy idő után inkább a falnak nyomódva tusoltam, nehogy Jimin meglepjen, mint a szobában. Szerencsére, még akkor sem volt jelen, mikor a hajamat kezdtem szárítani. A poén kedvéért kinyitottam az ablakot, de valójában csak azt akartam, hogy kihűljön a szoba. Nem szeretek melegben elaludni, mert akkor nem tudom magamra teríteni a takarót.

Épp befészkeltem magam az ágyba, telefonommal a kezemben, mikor a férfi megjelent, pontosan mellettem, az ágyon ülve. Mondanom sem kell, hogy se a testem, se a szemem nem szokott még ehhez hozzá, így vagy fél métert arrébb huppantam ijedtemben.

- Jó lenne, ha ezt nem csinálnád. - jegyeztem meg, miközben nyakig betakaróztam. Jimin ezt pofátlan módon végignézte, mintha most mért volna fel, hogyan is festek pizsamában. - Miért jöttél? Remélem nem akarsz itt aludni.

- Felőlem fent lehetünk egész este. - pimaszkodott. - Nekem nincs szükségem alvásra. Valójában csak unatkoztam, és tudom, hogy mennyi kérdés foroghat abban a csinos kis fejedben, ezért - egy lomha mozdulattal elterült az ágyon, mintha otthon lenne, ez pedig az övé volna. Kezeit tarkója mögé húzta, és elvigyorodott. - Állok rendelkezésedre. - igen, azt látom. Nem csak ő maga, de a nadrágjában is dudorodik valami, amit nagyon remélek, hogy nem akarja szabadjára engedni.