Isteni színjáték [Jimin ff.] - Befejezett

HARMINCNEGYEDIK

A szobába érve Jimin egy védőfalat húzott a ház köré, hogy senki se tudjon áthatolni rajta. Legfőképp a démon barátnője. Úgy gondolom, Yoongi-nak és Shio-nak ez könnyen menne. Jimin leült az ágyamra, lázasan sóhajtott egyet, miközben ujjait nyomogatta egymásnak. Én keresztbe font karokkal álltam előtte, és vártam, mit akar kitalálni a mentségére.

- Ülj le. Mutatni szeretnék valamit - kért lágy hangon, miközben megpaskolta maga mellett az ágyat. Elhúztam a számat, és úgy ültem le kicsivel arrébb, de ő azonnal mellém csusszant. - Ne ijedj meg. Amit látni fogsz, az nem bánthat téged. - magyarázta, mielőtt ujját a homlokomra tette. Minden elsötétült körülöttem, mintha lebegnék valami fekete és meleg helyen. Lassan, nagyon lassan, vörös és narancssárga színek jelentek meg előttem, de csak halványan. Megdörzsöltem a szemem, de ez sem segített.

Egy gyönyörű női alak formázódott ki a fényekből. Haja tépett volt, de illett hozzá, ahogy a hosszan kihúzott szeme is. Boldogan mosolygott, miközben tartott valamit a kezében. Olyan volt, mintha engem tartana. Beszélt hozzám, ám én nem értettem, mit. Hirtelen egy másik kéz vett birtokba, elemelve a nőtől, aki a hasára fogott, és összerogyott. Még mindig homályosan láttam, de a vért, ami beborította a padlót tagadhatatlanul felismertem.

Sok-sok árny jelent meg a nő körül, és elvitték, míg én ott maradtam. Egy sikolyt hallottam, majd gyereksírást, de többet már nem láthattam. Jimin visszahívott. Hátrahőköltem a férfitól, és megpróbáltam normalizálni a légzésem. Az a sok vér..

- Ez meg mi volt?

- Az utolsó emlékem anyámról. Mikor megszülettem.

- Mi? Az lehetetlen! Akkor még csak egy..

- Kisbaba voltam - válaszolt helyettem, egy bólintással. - De démon.

- Mi köze ennek mindenhez? Miért mutattad meg? - keltem ki magamból. A szívem majd felrobbant mintha annak a gyereknek a fájdalma átszorult volna az én mellkasomba.

- Hogy higgy nekem. Az anyám a születésünkkor meghalt. Az öcsém ölte meg - mondani akartam valamit, de csak ajkaimat tudtam elnyitni egymástól, hang nem jött ki a torkomon. - A démonok egy meghatározott rituálé szerint születnek. Minden anyaméhben két gyermek nevelkedik, akik úgymond harcolnak egymással. A végén az erősebb fog megszületni, míg a gyenge elhal, és egyszerűen felszívódik - vont vállat. - De mi.. - nagyot sóhajtva lehunyta szemét, és egy pillanatra beszívta alsó ajkát. Ezt nem megjátssza.. Tényleg nehéz erről beszélnie. - Én születtem meg elsőnek. Az orvosok azt hitték, minden rendben van. Aztán jött az öcsém is. Ilyenre nagyon ritkán van példa. Mint nálatok a hármas ikrek.

- De ha démon volt.. Miért halt meg? - a sebeinek össze kellett volna forrnia.

- Életet életért. A dém
on gyerekek egyedül jönnek a világra. Anyám azonban megszülte az öcsémet is, ezért nem volt ami tovább éltesse. Rögtön meghalt, amint JiWon felsírt. - ez egy igazságtalan helyzet! Miért Jimin anyja bűnhődött azért, mert JiWon megszületett? Ez nem egy olyan dolog, amit vissza lehetne tartani. Életet életért? Ez egy faszság!

- Én.. Sajnálom - sziszegtem fogaim között. Belegondolni is rossz volt. Nem merem elképzelni, Jimin mit érzett, mikor megtudta. A sírás kerülgetett, éreztem, hogy a könnycseppek ott ülnek a szemem sarkában, de amíg még volt bennem egy csöpp kis tartás, ne zokogtam fel. Nem akarok ezzel még nagyobb fájdalmat okozni neki.

- JiWon-nal, és JiHu-val nőttem fel. Az öcsém, és a bátyám - magyarázta. - De JiWon.. Más volt. Érdekelték őt az emberek, az emberi világ, ezért sokszor lejött ide. Egy idő után jöttem vele, mert akkoriban még más világ volt. Az emberek tudták, hogy létezünk, és fellázadtak ellenünk, Megrögzötten keresték a démon világ kapuját, hogy lemészárolhassanak minket - bár ez egy tragikus történet, Jimin ennél a résznél gúnyosan felnevetett, kifejezve a gondolatát. - Elég volt egy botlás, hogy megtudják JiWon kilétét.

- Megölték - mondtam ki helyette, ő pedig bólogatni kezdett.

- Az az idióta engem próbált menteni. Ezért meghalt. De az ikreknél ez nem olyan egyszerű. A lelke belém szállt, és azóta is itt van velem. Sose hallom őt, sose jelenik meg. De tudom, hogy velem van. Akkoriban még nem tudtam, hogy mennyire megszívtam ezt a helyzetet.

- Hogy érted?

- Ezért mondtam el neked ezt - nézett rám, átható tekintettel. Mintha olvasni akarna bennem. Hiszek-e neki, vagy sem.

- Kaori JiWon menyasszonya volt. Apánk akarta így, és kiharcolta, hogy megjelenjen rajtuk a jel. Mikor meghalt.. A szellemével ez is átszállt rám. Azóta Kaori megrögzötten rám van akadva. Megígérte, hogy amint betölti a száztizennyolcat, megkeres, hogy egybekeljünk. De JiWon érzelmei, már ha voltak neki olyanok a lány iránt nem szálltak át belém. Nem szeretem, és nem is akarom őt.

- Jimin, én..

- Nem kell mondanod semmit - emelte fel a kezét, ezzel csendre intve. - Tudom, hogy szarul jött ki. Pont akkor nyitottál be, mikor megérkezett, és rám vetette magát. Jogos volt a haragod.

- Nem haragudtam. Inkább féltem. Már megszoktalak, és ha elmentél volna vele..

- Nem akarlak elhagyni - teljes testével felém fordult. Lágyan megfogta a kezem, és az ölébe vont. Úgy ölelt magához, mint aki soha többé nem akarna elereszteni. Ruhájába kapaszkodva próbáltam nem elsírni magam, de ezt már akkor bebuktam, mikor megfogta a kezem. Könnyeim folyni kezdtek az arcomon, a férfi pólóját áztatva. Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? - Szeretnék neked bizonyítani. Megoldani, ezt az egészet.

- Hogyan?

- El fogok menni - kijelentésére elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. Halvány és bizalomgerjesztő mosoly jelent meg az arcán, miközben letörölte a könnyeimet. - Visszamegyek a démon világba, és feloldom a pecsétet.

- Azt mondtad, arra nincs lehetőség.

- Közöttünk nincs, mert nem démon vagy. Kaori viszont az.

- De ugye nem fog bajod esni?

- Érted teszem. Mindegy, min kell keresztül mennem. De ígérd meg, hogy addig vigyázol magadra.

- Nem vagyok egyedül. Yu és Yoongi itt vannak velem. Taehyung hamarosan hazajön, és Shio is gyakran meglátogat. Elleszek - tenyerei közé vette az arcom, és egy lágy puszit hintett a homlokomra.

- Sietni fogok. Holnap reggel indulok. - bólintottam egyet, és visszaejtettem fejem a mellkasába. Hallottam szívének ütemes, és nyugodt dobogását, ami némileg engem is lenyugtatott.

- Ígérd meg, Jimin. Ígérd meg, hogy visszajössz.

- Hogy is ne jönnék? Tartozol nekem egy zuhannyal - hallottam hangjában, hogy elvigyorodott. Rácsaptam a mellkasára, de nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el én is. Ha ő ilyen könnyedén veszi, akkor talán nem is lesz olyan nagy ügy, mint amilyennek én azt elképzelem. Elvégre Jimin démon.

- Hülye.