Isteni színjáték [Jimin ff.] - Befejezett

HARMINCÖTÖDIK

Jimin egész este simogatott. Nem akartam elaludni, mert tudtam, hogy reggel már nem lesz ott mellettem, ezért kitartottam, amíg lehetett. Neki nincs szüksége alvásra, és ezt most ki is használta. Mikor fordultam, fordult velem ő is, lágy csókokkal lepte el az ajkam, gyengéd puszikkal a nyakam, tenyere pedig hol a hátamat, hol a kezemet simogatta, néha felcsúszva a nyakamhoz.

Egy idő után képtelenség lett volna ellenállni ennek az édes érzésnek, elragadott tőle az álom. Reggel a takaró ellenére hűvös érzésre keltem, hisz már nem volt mellettem. Elment, és ki tudja, mikor jön vissza. Szemeimbe könnyek szöktek, és lehúzva nadrágom a combomra pillantottam. A jel még ott volt, erőteljesebben, mint bármikor, ezért nem féltem. Vissza fog jönni hozzám. Vissza kell jönnie, Hiszen megígérte.

Mivel Yu-nak sajnos be kellett mennie dolgozni, így egyedül maradtam a nagy házban. Kiugrottam az ablakon, és nekiálltam lelkeket keresni, ami most nehezebbnek bizonyult, mint máskor. Általában minimum hat embert át tudok egy nap segíteni a másvilágra, ám most már elmúlhatott dél is, és eddig egyet se láttam. Azonban minden mást igen. Vadászokat, árnyakat, tündéreket, és egy boszorkányt is, aki a seprűjén suhant el a fejem fölött. Gyerekes dolog az én világomban ezt gondolni, de sose voltam biztos benne, hogy léteznek. Illetve, ha léteznek is, hogy tudnak-e seprűn repülni. De ez az egy válaszolt minden kérdésemre.

Yoongiékat se találtam sehol, ezért beültem az étterembe, és amíg nem volt semmi dolga, szórakoztattam Yu-t. Nagyon érdekelte, hova tűnt Jimin, én viszont csak annyit mondtam neki, hogy sürgős dolga akadt, amit el kell intéznie a démon világban. Természetesen megint jött az összeesküvés elméleteivel, hogy biztos nem csak azért ment vissza, de én ezeket igyekeztem meg se hallani. Talán azért sem, mert amilyen gyenge vagyok most, a végén még hinnék neki.

Este behuppantam az ágyba, és bekapcsoltam a tévét. Tudtam, hogy nyolckor kezdődik az a sorozat, amit egyszerűen nem lehet fapofával végig ülni, ezért feltoltam magam törökülésbe, és vártam, hogy vége legyen a reklámnak. Yu vizes hajjal, köntösben kopogott és nyitott be a szobába, mire lehalkítottam a tévét.

- Ki az a Daniel?

- Hogy ki? - vágtam vissza értetlen fejjel. Az övé is hasonlóképp nézett ki, így végképp nem értem, miről beszél. Yu arrébb állt, és kifelé mutatott, ahonnan egy szőke, mosolygós arcú férfi lépett be a szobámba.

- Hali csajszi. Daniel vagyok. Jimin kért meg, hogy vigyázzak rád, amíg ő távol van, mert kisebb gondja akadt a dolgokkal.

- Remek, még egy démon! - kiáltott fel Yu, a homlokára csapva. - Komolyan mondom lassan kiírom erre a tetves házra, hogy démon fogadó, és szedek pénzt is az ittlétért. - pufogott, miközben elindult a szobája felé. Daniel behajtotta az ajtót, majd visszafordult felém.

- Szimpi kiscsaj - vont vállat.

- Hogy értetted, hogy gondja akadt? Hisz csak reggel ment el.

- Oh, hogy is fogalmazzak.. - intettem neki, hogy nyugodtan leülhet az ágyra, amit ő azonnal meg is tett. - Tudod, nálunk nem úgy telik az idő, mint nálatok. - bólintottam, hisz ezt én is tudtam. Ezek szerint Jimin már több ideje van ott.

- Sokáig úgyse maradhat a jel miatt.

- Ezt, hogy érted? - kérdezett vissza.

- A démon jel miatt. Ha sokáig távol van, izzani kezd, és addig nem múlik el, amíg oda nem érinti. De ezt miért is kell neked elmagyaráznom? - emeltem fel tekintetem a plafonra. Most úgy érzem magam, mintha nekem egy másik ember akarná elmondani, hogyan kell enni a müzlit. Náluk ez alap.

Daniel nevetni, majd szabályosan kacagni kezdett. Könnyei kicsordultak a szeméből, amit azonnal le is törölt. Nem tudom, mi forgott le ennyi idő alatt a fejében, de biztos nagyot üthetett.

- Jimin aztán tud. Csajszi, téged alaposan felültetett. Semmi ilyesmi nincs előírva. A jel arra szolgál, hogy a többiek tudják, kihez tartozunk.

- De hiszen nekem.. - kezdtem bele, hangom azonban elcsuklott.

- Nekem a lábfejemen van, az asszonynak pedig a lába között, ha érted - kacsintott - Mit gondolsz, ezzel a logikával nekünk hogyan kéne ezt megoldanunk? Rúgjam picsán? - obszcén szavára én is felnevettem, sőt, még el is képzeltem a dolgot. - Sőt, ha jól emlékszem, Jimin direkt kérte, hogy a nyelvén legyen. Már akkoriban is igazi kéjenc volt.

- Várj. Állj meg - fogtam vállára. - Szóval ez nem csak úgy lesz rajtatok?

- Látom keveset tudsz rólunk. Meg se merem kérdezni, mit csináltok ti ebben a szobában, ha nem erről beszélgettek. - húzta pimasz mosolyra ajkait, mire nekem beugrott két kép is, ahogy Jimin közelebbről bemutatja nekem a nyelvét. Daniel jót nevetett azon, hogy kezdek hasonlítani egy paradicsomra, de nem tette szóvá. - De ez így van. Kérhetjük oda, ahova akarjuk, ha pedig mindegy, akkor kijelölnek egy helyet.

- És a párotokét? Akin mondjuk csak úgy megjelent?

- Nos, erről nem tudok. Nálunk minden démonnak van, még akkor is, ha nincs párja. - ezek szerint Jimin hazudott. Először akkor, mikor azt mondta, hogy a jel választott ki engem, aztán pedig akkor, mikor azt bizonygatta, hogy nem ő akarta a nyelvére, illetve a combomra. - Most összetörtem benned egy világot?

- Nem - ráztam meg a fejem. - Inkább felépítettél egyet. Mesélj még, ha már a nyakamba varrtak.

- Inkább fordítva. De szívesen. - bólintott. Amint Jimin visszajön, keresztre feszítem, és levágom a nyelvét. Szeretnék hinni benne, hogy nyomós oka volt a hazugságra, de nem tudok. Erre mégis mit akar majd kitalálni?

------------

Daniel felbukkanása után eltelt három nap. Három roppant unalmas, eseménytelen nap. Szinte mindenhova követett, kivéve a fürdőt. Sok dolgot kellett neki elmagyaráznom magamról, őt is roppant mód érdekelte, hogy ,,miért dolgozom a halálnak". Idő volt, mire felfogta, mi az én feladatom, és miben különbözik a kaszásétól.

Bár Daniel nagyon jó fejnek bizonyult, nem tudta elfeledtetni velem Jimin hiányát. Féltem, hogy azok, amiket hazudott nekem tönkre fogják tenni a kapcsolatunkat, mert magamat ismerve rá fogok kérdezni. Nem szeretem, ha hazudnak nekem, utána pedig további hazugsággal akarják elfedni az igazat. Nem érdekel, mennyire fáj. Tudni akarom.

Teljes egy hétig voltam egyedül. Yu nem jött a közelembe Daniel miatt, Daniel pedig nem tágított mellőlem. Biztos jó haverok Jiminnel, ha ilyen becsületesen betartja a barátja kérését, miszerint vigyázzon rám.

Épp elköszöntem tőle, mikor hűvös szellőt éreztem meg magam körül. Furcsa volt, ugyanis az ablak és az ajtó is be volt csukva, tehát nem értettem honnan jön. Hirtelen Jimin jelent meg előttem, egyenesen a levegőből rám zuhanva, minek hatására beestünk az ágyba. Nem mozgott, még csak nem is mondott semmit, mintha nem is élne. Nagy nehezen felültem, és letoltam magamról, hogy meg bírjam fordítani. Ekkor vettem észre, hogy a férfi tele van sérülésekkel, amik nem akarnak gyógyulni.