Reggel erős fájdalomra ébredtem, ami a kezeimbe nyilallt. Szemeim kipattantak, de nem tudtam behatárolni, hogy mi történik. Jimin határozott markai összefogta a csuklóimat, és a fejem fölé feszítette, amitől felszisszentem, és megpróbáltam kiszabadítani. Semmi haszna nem volt, inkább csak még jobban megszorított.
- Jimin! - szólítottam meg, és próbáltam felvenni vele a szemkontaktust. Azonban úgy tűnt, mintha nem lenne magánál, szemei le voltak csukva. Ajkait el-elnyitotta egymástól, amitől észrevettem, hogy a foga megnőtt. Ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor a képzeletbeli vámpírokat mondanám, hiszen azoknak van ilyen agyara. De Jimin démon, nem vámpír! - Jimin, mi a baj? - emelkedtem feljebb. Szabad kezével a pólómra ragadt, és úgy, ahogy volt letépte rólam. Nagyot kiáltottam, mikor fedetlenné vált a mellkasom, hiszen estére sosem húzok melltartót, és mivel eddig nem próbálkozott, egy ideje már magabiztosan cselekszem így. Most azonban itt fekszem előtte kiszolgáltatottan, miközben azt érzem, hogy engem figyel, pedig nem rám néz.
Jimin nagy levegőt vett, miközben eltátotta száját. Éles fogai láttán kicsordultak a könnyeim, nem tudtam, mit tegyek. Üvöltsek, szólítgassam, vagy próbáljak meg elmenekülni. Az utolsóra kevés esély volt, és mikor agyara találkozott a nyakam bőrével, a másik két lehetőség is megszűnt. Ajkaimba harapva próbáltam meg elviselni a fájdalmat, ahogy ő egyre jobban tolja beljebb a fogait. Mintha egy villát szépen lassan belemélyesztenének a bőrömbe, és addig tolnák, amíg már nincs fogható része.
Rettenetesen égetett, pláne akkor, mikor ajkait fogaihoz zárva szívni kezdte. Nem a véremet, inkább valami mást. Valami olyat, amitől megszédültem, és hirtelen hányingerem lett. Fázni kezdtem, a kezeim pedig annyira elgyengültek, hogy már nem is éreztem őket. Jimin ahogy mozdulatlanul hevert fölöttem, egyre jobban kezdett megnyugodni. Éreztem, hogy a zihálása alább hagy, és a fogai is mintha szépen lassan eltűnnének. Fájt, mikor kihúzta, és nagyot nyelve vörös tekintetével lenézett rám.
- YonAh.. - nyögte nevem, mintha neki is fájna, és végignézett rajtam. Mivel elvette kezemről az övét, remegve húztam magam elé, hogy legalább annyi takarásom legyen. Arcomat folyamatosan áztatta a riadalmamból származó könny, amit nem tudtam elapasztani. Jimin szeme még mindig izzott, és fogalmam sem volt, mi történt az imént. - Sajnálom - suttogta ajkamra, mielőtt megcsókolhatott volna. Fogával rögtön beharapta alsó ajkam, hogy kicsit meghúzhassa, ezáltal nyelvét betolhassa a számba. Vad tempóját nem bírtam követni, kezeimet pedig még mindig a mellkasomhoz szorítottam, ami neki feltűnően nem tetszett.
Csókjával ellentétben ujjai lágyan kúsztak be kezem alá, és fogtak rá csuklómra, hogy könnyed ellenkezésemet felülmúlva eltávolítsa onnan a kezem. Fejével rögtön lehajolt, és apró csókot hintett két mellem közé, miközben kezem lenyomta a matracba, ezzel ösztönözve arra, hogy hagyjam is ott.
Lágyan kúsztatta be ujjait a nadrágom alá, és simított végig nőiességemen. Halk nyögés szaladt ki a számon, aminek ő nagyon megörült, mert ez zöld utat jelentett neki. Ajkaival megtalálta a fülem mögötti érzékeny pontot, és miközben minden egyes puszijával egy apró szívásfoltot hagyott lefelé menet, ujját elmerítette bennem. Nem tudnám ezt a dolgot bármihez kötni. Nagyon sok ingert váltott ki belőlem, amik itt-ott ütötték egymást. Nem fájt, nem is feszített, inkább zavart, hogy ott van valami, ami körül lüktetek. Az érzékeim felerősödtek, éreztem Jimin ujjának minden négyzetcentijét, ahogy bennem jár, és felfedez. Ajka már a kulcscsontomon ékeskedett, mikor hirtelen eltűnt, és lecsapott a mellemre. Fogával karistolta az érzékeny kis csúcsot, lágyan szívogatta, míg a másikat ujjaival csavargatta. Éreztem a hasamban készülődő kellemes érzést, amitől minden izmom megfeszült, mégis vártam még valamire. Valami olyanra, amire nem szabadna gondolnom. Ujjától előtörtek belőlem az emlékek, mikor a nyelvével csinálta ugyan ezt. Arcomat pír öntötte el, ahogy elképzeltem azt a szituációt.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Isteni színjáték [Jimin ff.] - Befejezett
FanficAz istenek egy ördögi tervet eszeltek ki: Engem. Azt hittem, hogy a hazugság távol áll azoktól az emberektől, akik körülvettek engem. A tudatlanság, amiben éltem megrendezett volt. Egy előre megírt történet, aminek én lettem a főszereplője. Semmi s...