Kimentünk a divatból

Voluptatem

Nyájas fogadtatás és a kedvenc kávém, még készültek is! Beleszagoltam a kávéba, bár még égetett lehörpintettem, hisz két perc van hátra és azt sem tudom mit mondjak, nem baj legalább a Blikknek lesz miről írni... Jön a szervezőember irány a pódium!
Mindenki kezében egy kis csésze kávé, stíl szerűen. Köhintettem, bár nem azért, hogy felhívjam a figyelmet, hanem azért, hogy a szétégetett torkom hangszínt váltson, de se baj.
- Jó napot kedves vendégek! Örömmel vettem a felkérést, hogy Budapest új art caféjában az én festményeim kerülnek ki és felváltva több kortárs művészé. A kávézók és a festészet szerintem ugyanúgy összefügg, mint a kávéházak és az irodalom szóval nagyon megtetszett az ötlete ennek az egésznek. A becses feladat is nekem jutott, hogy leleplezhetem a kávézó nevét. Szóval induljon is a visszaszámlálás!- Igen le kellett rántanom egy ponyvát a kávéház névtáblájáról. -3...2...1... és a neve......Voluptatem.....Na neee! – a közönség nem nagyon értette a kiakadásom tárgyát. Ez az egyik festményem címe, amit még kezdő koromban festettem. Erre fellépett a kávéház tulaja a pódiumra.
- De igeeeen! Akik nem tudják ez a drága Anasztázia művésznő első munkáinak egyikének címe. Egy gyöngyöt ábrázol ami visszatükrözi a gyöngyhalász örömteli arcát. Szerintem mesteri munka lett!
- Köszönöm, nem is tudom mit mondjak, ugye nem miattam lett a neve?
- De de! Nagy tisztelőjeként szerettem volna egy ilyen kávézót és szeretném, ha sok művét itt ki is állíthatnánk! Most kérem nézzék meg a művésznő alkotásait egy kis kávét fogyasztva! – mondta és felém fordult a mikrofontól kissé eltávolodva. – Remélem nem haragszik meg ezért.
- Haragudni! Jézusom hogy is tehetném, inkább én köszönöm! El sem hiszem kedves...
- Szilveszter, Kolosi Szilveszter! – mondta kissé meglepődve, hogy nem ismerem, nagy befolyású látszik rajta, hisz kinek legyen kávézója, ha nem az ilyeneknek? Jó képű volt és magabiztos. Biztosan rajta volt a neve a papíron vagy meghívón, de egy az nem érdekel, a másik, hogy iszonyat rossz a név memóriám.
- Köszönöm, majd egyeztet a menedzseremmel a további együttműködésünkről! – mondtam és kezet rázva vele indultam is a kijárat felé.
- Anasztázia! Kérem várjon!
- Igen?
- Magával egyeztetnék inkább ezekről, hisz személyesen csak jobb!
- Jaj, elnézést persze, ha ön úgy kívánja, itt a számom. Hívjon, ha bármi van.
- Hová megy?
- Öhm... sietnem kell elnézést sok dolgom van.
- Rendben, fel sem tartom tovább, köszönöm, hogy megtisztelt minket, majd értesítem!
- Rendben, viszlát! – mondtam és robogtam ki az ajtón. Nem maradhattam itt ekkora giccs partiban, mit hisznek, hogy majd nagy pofájúan bámulom a saját képeim, hát nem! Hazamenet beugrottam a művészellátóba és otthon sorozatot néztem. Ez volt a rengeteg dolgom.