Kimentünk a divatból

Egy pohár bor

Pár órával az Astoriás véleményező után szétesve értem haza. Bőgtem a földön, megtaláltam a félre tett boros készletem szóval káosz volt de nagyon. És erre megcsörren a telefon, az isten mit adna hát nem Szilveszter?
- Mit akar?- szóltam a telefonba morcosan normalizálva a hangom.
- Öhm... rosszkor hívom ?
- Kissé igen. De essünk túl rajta.
- A képei miatt hívnám. Néhány képet le kellene szerelni mert új kiállítónk lenne és pontosan nem tudtam mit is kellene tennem.
- Aha, rendben átugrok magához és alá kell írnia egy papírt és intézzük a többit. Öt perc és ott vagyok. – mondtam és tényleg azonnal indultam is a papírral. Gyorsabban odaértem mint gondoltam de Szilveszter már várt. – Üdv! Hoztam is a papírt akkor,itt és itt kell aláírnia. Aztán a menedzseremnek szól mikor jöhetnek a képekért és pár fiú összeszedi ezek gyo...
- Jól van? – kérdezte aggódva. Elfelejtettem a mindent eltakaró sminket a fene egye meg!
- Persze persze! Nos akkor majd jönnek és leszedik gyorsan és díjmentesen. Köszönöm az együttműködést.
- Nem tetszik nekem. Ki vannak sírva a szemei.
- Allergia.
- Meg a fenét! Elcsuklik a hangja.
- Kapar a torkom.
- Hogyne! Én meg hülye vagyok. Meséljen miújság magánál? – mondta aláfirkantva a papírt és elém tolta. Leültetett egy asztalhoz és szemben helyet foglalt. – Egész este is nézem magát ha kell.
- Nincs semmi. Egy éve halt meg a macskám.
- Sosem volt macskája.
- Dehogynem!
- Minden interjújában hangoztatja hogy utálja a macskákat.
- Öhm...mindegy...mennem kell.
- Kérem meséljen!
- Jó...Boldizsár...akivel itt voltam...hát öhm nem szeret.
- Mióta ismeri?
- Úgy egy hete.
- Ahaaa... hányszor találkoztak?
- Háromszor.
- Szex?
- Öhm...azért ez elég intim kérdés!
- Azaz 3 alkalom után megszerezte magát még úgy is! Minden tiszteletem a férfié. És nem szereti magát?
- Nem. Hogy is szeretne ennyi idő után?
- De maga szereti.
- Én? Talán...vagyis nem...nem tudom.- adtam meg magam végül.
- Akkor vonzódik. Mindegy.
- Nem igazán mindegy...
- Futó kaland?
- Az lett.
- Dee nem annak indította.
- Nem igazán.
- Most elfogadja a bort?
- Igen, most el. – kitöltött egy pohárba rosét. – Honnan tudta hogy szétestem?
- A bor folton a gallérján és a bucira sírt fején kívül? Megérzés.
- Mondtam már hogy szeretem az őszinteségét?
- Még nem de reménykedtem benne hogy egyszer igen.
- Miért ostromoz még mindig? Nem szeretem magát.
- Tudom de reménykedni lehet. – felhajtottam a bort és csak bámultam.
- Mi tetszik magának ennyire bennem? De őszintén.
- A jelleme, a kisugárzása. Hogy maga a művész és el is hiszi.
- De lehet egy szörnyű oldalam is e mellett.
- De nem érdekelne. Mindenkinek van.
- Magának is.
- Pontosan. Most pedig menjen haza és aludjon. Nem szabad hogy sebezhetőnek lássák.
- Köszönöm.-mondtam halkan már az ajtóban de Szilveszter nem felelt csak elmosolyodott lágyan. Hazafelé menet a fülhallgatómból üvöltettem a zenét. Már 6 óra volt de enni sem volt kedvem csak festeni.