Kimentünk a divatból

Más társaság

Nem siettünk annyira de mégis a megbeszélteknél hamarabb értünk  oda. Boldizsárt küldtem előre hogy menjen be a kis lakásba. Modern berendezésű volt, minimalista de egészen szép ízlésre vall, bár látszott rajta hogy legénylakás. Egy köpcös alak pattant fel az asztal mellől.
- Sziasztok! Végre itt. Boldizsár.
- Mi van?
- Útban vagy!
- Ja. -erre Boldizsár ellépett előlem és szembe találhattam magam a barátjával. Felnevettem azon milyen kis esetlen Boldi.
- Asztalos Péter művészetelmélet tanár.
- Horváth Anasztázia. Bár biztosan felismertél.- mosolyogtam rá melegen.
- Alapvető! Ez a kis szerencsés is rengeteget mesélt rólad. Gyertek beljebb. - mondta és én lekaptam magamról a szövetkabátom. Boldizsár rám meredt ismét így halkan suttogtam neki:- Mi van??
- Csak nagyon szexi vagy ebben és muszáj ebben lenned Peti előtt?
- Mi? Persze hogy muszáj hát ez van rajtam én meg kabátban biztosan nem üldögélek. Boldi ne őríts meg!
- Ohó milyen jól nézel ki ebben a ruhában Anna. Ugye szólíthatlak Annának? -kérdezte Peti kissé végig stírölve de nem érdekelt csak hátra dobtam a hajam hogy ingereljem Boldit.
- Köszönöm. És persze nyugodtan.
-  A vacsival még várunk hogy megérkezzen szívem hölgye. - aha akkor nem is legénylakás ez annyira már és akkor Peti sem szingli.
- Semmi akadálya. - uraltam a helyzetet míg Boldizsár meg sem szólalt pedig az ő legjobb haverjánál vagyunk. - Addig is...ugye nem haragszol meg ha egy kicsit faggatlak? - mosolyodtam el.
- Dehogyis!- hajolt kissé közelebb Peti. Nem tudtam benne van-e a játékomban de úgy éreztem igen. Csak meg akartam várni Boldi reakcióit.
- Mióta ismeritek egymást az én kis drágámmal?- Boldizsár erre a mondatra majdnem összerezzent. Sosem hívtam még drágámnak senki előtt sem.
- Kiskölyök korunk óta. Tudod hogy megy ez, egy suli aztán egy gimi majd egy egyetem és egy munkahely. Gondolom a hatalmas Anasztáziának is vannak régi barátai.
- Hah, barátaim persze. Akik régen ismertek valahogy mindegyik megismerte a nevemet az újságokból, de csak onnan. Tele voltam mindig is pénzhajhászokkal.
- Sajnálattal hallom. Bort?
- Persze.
- Boldi?
- Nem...nem köszi...
- Baj van?
- Dehogyis! - válaszolta gyorsan de nem hittem neki. Nem tudtam mi lehetett az ami ennyire bosszantja vagy ingerlékennyé teszi. Reméltem nem az hogy itt kacérkodok Petivel azért mert nyíltan végig bámult szóval abba is hagytam ezt és Boldival foglalkoztam volna egy kicsit jobban de megszólalt a csengő.
- Szívem hölgye itt is van. - mondta Peti és beinvitálta a nőt. Meglepetésemre Eszter volt a riporter aki annyira kedves volt.
- Eszter? Milyen kellemes meglepetés!
- Annám! Jaj de szép kis pár vagytok. Szia Boldi! - micsoda? Ismerik egymást?
- Ti ismeritek is egymást Annával?- kérdezte Peti.
- Persze én csináltam a riportot vele a díjátadó előtt.
- Gyere ülj csak le!- terelgette Peti a szót és én nem mertem megkérdezni honnan ismerik egymást. Biztosan Peti miatt és már én is kezdek féltékenykedni? Gyorsan el kell hessegetnem a gondolataim. Leültünk az asztalhoz ahol már megterítve várt minket a vacsora. Peti oldalast sütött és mellé különböző köreteket. Mindenki szedett szépen és el is kezdtünk enni mire az egész nagy csendet Eszter törte meg.
- Hallottam Annám apud riportját. Hát mit is mondjak szörnyű miket mondott....- vártam hogy kinyögje mik voltak a cikkben mert a mai napig nem néztem meg és erőm sem lett volna.
- Igen...erre nem lehet sok mindent mondani. Sosem volt apa.
- Szerintem vissza kellene vágnia. - szólalt meg hirtelen Boldizsár és csak oldalról ránéztem. Nem akartam hogy ezt pont itt beszéljük meg és olyanokkal akiket alig ismerek.
- Talán majd egyszer megteszem. Most még nem megy.
- Miért? - kérdezte Peti tele szájjal. Gratulálok Boldizsár de tényleg...- Ha ilyen apám lenne simán tönkre tenném.
- Mert...már nem érzem azt a gyűlöletet amivel ezt megtehetném. Már semmit sem érzek miatta. - válaszoltam és elcsendesedtek. Mint régen ha mondtam valamit mindig ez lett a vége. Ezért sem szólaltam meg soha, nem akartam megölni a hangulatot.
- Én segítenék.-törte meg a csendet ismét Eszter. - Ezt az egészet máshogy nem tudod elintézni minthogy adsz te is egy interjút és cáfolod az egészet. Vissza kell ütnöd kislány mert a földre fog leszorítani és lehet nem fogsz onnan feljönni jól. - lehet ez kellene hogy a saját apám miatt menjek ki a divatból. - Meg kell tenned magad miatt hogy nyilatkozol ellene. A könyved maga az őszinteség és az erő.
- Olvastad?- kérdeztem félénken.
- Igen. Azért is rendít meg apád. Ezért tartom undorító féregnek akit már most el kell taposnod hogy ennél nagyobb média figyelmet ne kapjon. - csak figyeltem ahogyan magyarázza ezt nekem. Gyengének éreztem magam vele szemben.
- Köszönöm ha segítesz nekem...igazából azt éreztem hogy kicsit elárult engem mindenki azzal hogy neki hisznek...
- Nem hisznek ezek senkiben csak a médiafogásban kislány. Se benned se benne nem hisznek. Ezt meg kell jegyezned.
- Rendben...Ha beszélsz Zsoltival és ő is jónak tartja...felőlem mehet...- kicsit bíztam Eszterben. Boldizsár az asztal alatt elkapta a kezem és rám nézett.
-  Ez lesz a legjobb hidd el.
- Tudom. Más megoldás úgy sincs.