Kimentünk a divatból

Újabb vállon veregetés

Felszabadult voltam és egy kissé rémült. Ez a fajankó megfejtett, már évek óta nem történt ilyen. Senki nem mondta nekem ezeket. A lakásomba érve vettem egy forró fürdőt és leírtam az eseményeket Andinak. Ledobtam magam az ágyra és csak azon járt az agyam, hogy átlátott rajtam az a fráter. Egyre szebb szavakkal illetem. Mindegy holnap is egy megnyitó, éljen. Kikapcsoltam a telefonom ne zaklathasson Szilveszter.

Sejtelmem beigazolódott Szilveszter sms-ben kért elnézést, bár nem hiszem, hogy ezt így is gondolta, max illemből tehette. Indultam a megnyitóra, amire elkésés és kapkodás nélkül értem oda, jó ég! Megjelentem, adtam pár interjút és inkább átadtam magam a festményeknek. Megpillantottam a saját darabomat, ami előtt megálltam és elméláztam. Eszembe jutott miért és hogyan keletkezett, amit nem sokszor teszek meg a rohanás miatt. Észre sem vettem, hogy megállt mellettem valaki.

- Ugye, milyen gyönyörű?- mondta lelkesen és elmosolyodtam. A férfi nem nézett rám, amíg én bámultam és egy kicsit elemeztem. Nem ismert ez biztos volt, de szeretem ismeretlenek véleményét hallani.

- Maga szerint mi ihlethette?

- Szerintem a halál. Sokan nem ezt vágnák rá a színei miatt, de látszanak a stílus jegyek a korhadt fák és a cím is.

- Tud latinul?

- Egy kicsit.

- De igaza van a halál a téma ebben a festményben.

- Talán ismeri az alkotót?

- Jobban mint gondolná, jobban mint gondolná. - nevettem el magam. - De lenyűgözően vezette le az elemzését.

- Művtöri tanár vagyok. - nevette el magát.

- Hát akkor ez nem fair tanár úr! - nevettem el magam. - De én vagyok a kép festője, szóval tényleg köszönöm az elemzést.

- Anasztázia?

- Pontosan.

- Fhu, hát gratulálok a sikereihez és köszönöm! - mondta és tovább nézelődött. Ezt a poént többször elfogom játszani . Vidáman mentem haza és telefonozhattam ismét. Andi 4 üzenettel válaszolt és Szilveszter sms-e. Válaszra sem méltatom, remélem többet nem is hív majd soha.  Megcsörrent a telefonom és már azt hihetné az ember Szilveszter az, pedig a menedzserem.

- Helló Zsolt. Van valami baj?

- Van, drága van. Kolosi Szilveszter hívott ma.

- Mit akart?

- Hohó mi ez a harag? Tök szimpi volt meg bírt...

- Lényeget!

- Azt mondta nem akarsz vele dolgozni.

- Ezt nem mondtam! Kikérem magamnak!

- Figyelj, vele beszéld meg légyszi, egy millió dolgom van, tudod.

- Jó, majd felhívom még ma.

- Kösz, szia!

- Hello!

A kis sunyi rám uszítja a menedzserem. Kezdeti dühömet felhasználva felhívom.

- Művésznőőőőőő!

- Nekem ne művésznőzzön! Rám uszítja a saját menedzserem! Nem is mondtam, hogy nem akarok magával dolgozni!

- Jöjjön át megbeszéljük.

- Rohadtul nem megyek, hanem mondja meg a menedzseremnek, hogy nem mondtam ilyet, vagy tényleg nem akarok majd magával dolgozni! - ezzel a mondattal le is tettem. Megint vállon veregettem magam