Kimentünk a divatból

Találj vissza hozzá

Ma volt az év nője díjátadó és egy kísérő kellett....nem szívesen de Szilveszterre esett a választásom hisz nem ért rá senki vagy már nem volt aktuális.
Este kilenckor kezdődött az ünnepség, bíbor szőnyegen vonultam fel Szilveszterrel aki kissé lámpalázas volt, rengeteg kamera villant fel körölöttünk és én kézen fogva biztattam. Persze az újságírók rám rebbentek és már meg is akarták tudakolni ki ez a fiatal ember:
- Anasztázia ő a pasi jelölt ugye? Nagyon illetek egymáshoz.
- Csak egy nagyon drága segítőm, kitűnő art café tulajdonos.- ennél nagyobb promót nem kaphatott de mivel nem volt elég szaftos Szilveszter már más párokat vettek figyelembe. Kis asztalok sorakoztak gyönyörűen megterítve külön a sajtónak es külön a meghívottaknak. Kis macaronokat tálaltak fel és mellé pezsgőt. Hirtelen jött ez az egész. Jelöltek, interjú és fotózás majd díjátadó. Persze a szavazás és az egész folyamat egy hétig is elhúzódott. Most meg itt ülök Szilveszterrel.
- Kissé ideges.
- Tegezz nyugodtan hogy ne nézzen mindenki idiótán majd.
- Nyugodj meg  kérlek. Gyönyörű vagy és tündökölsz akkor is ha sok minden történt mostanság. Megérdemelnéd a díjat.
- Szerinted mindent megérdemelnék.- nevettem el magam.
- Pontosan. – eközben a terem megtelt a színpaddal egyetemben. Ki tették a csokrokat és az üveg trófeát. Nem idegeskedtem annyira mint amennyire vártam de ebben a pár pohárka pezsgő is segített. A színpadra fellépett az est házigazdája, a  lap igazgató.
- Jó estét mindenkinek! Az év nője szavazás két napja zárult le és egy kicsit megsürgettük az eseményeket. Sajnos Palotás Nóra nem lehet itt velünk amerikai kiküldöttsége miatt.
- Ki az?- suttogta oda Szilveszter.
- Tábornok nő. Kemény nagyon.- erre a válaszra csak bólintott.
- Kérem a jelöltek fáradjanak a színpadra! – mondta emelt hangon az igazgató és én az estélyimben fellépdeltem kissé esetlenül. Szilveszter biztatóan rám mosolygott. – A idei jelöltek sok színűek, tábornok kardvívó, influencer, festő, fotós, színésznő. Senkisem gondolta volna de rengeteg beérkező szavazatot kaptunk! De ne is húzzam igaz? A nő aki most díjazottunk lesz, készpénzt is kap amit egy általa meghatározott szervezetnek adományozhat, ezt a csodálatos trófeát és egy ajándékcsomagot is nyer még. Talán az idei évben a fiataloké volt a legfőbb szerep és a legtöbb szavazatot is ők kapták. A nyertes pedig.........Horvát Anasztázia! – mondták ki a nevem mire levegőt alig kaptam. Odabotladoztam és átvettem az ajándékaimat. – És az újdonsült nyerte s egy beszédet is mond nekünk!. – kezembe nyomták a mikrofont és én el is felejtettem szöveget írni.
- Hát...köszönöm! Azt a sok szavazatot, azt a sok belém ölt adatforgalmat. Sosem gondoltam hogy példakép lehetek és azt sem hogy én leszek az év nője  szóval szöveget sem írtam és nem tudom mit mondjak! Hálás vagyok nektek, mert ha nem itt állnék már nem tudom mi lett volna velem. – a mikrofont visszaadtam és mindenki gratulált. A buli még csak most kezdődött. Pár üveg alkohol is lecsúszott és kissé szétesve ültem az asztalnál.
- Gyere hazaviszlek!- mondta Szilveszter de már adta rám a kabátot.
- De nem akarok hazamenni!
- Figyelj, szarul vagy, és így nem láthatnak meg mert apró darabokra cincálnak vili? Hazamegyünk. – ezekre a szavakra kissé megenyhültem. Igaza volt csak támogatással tudtam haza menni. Befordulva az utcámba Szilveszter nem elégedett meg azzal hogy én megyek fel hanem ő akart felvinni. Ellenkezni nem is nagyon tudtam.
- Bo..csi a kupi miatt de életkedvem sincs nem hogy még takarítsak.- mondtam hazaérve. Ő leültetett a kanapémra és odahúzott egy széket mellém.
- Jól vagy?
- A faszt vagyok jól! Vagyis most jól vagyok most téged szeretlek.- mondtam és megcsókoltam. Meglepetésemre Szilveszter elhúzódott csaknem azonnal. – Mi van? Már neked se kellek?
- Így nem. Figyelj Anasztázia én lemondok rólad. Már nem szerethetlek többé.
- De szeretlek.
- A fenéket.
- De most miért?
- Mert nincs esélyem. Ott van Boldizsár, ő rá támaszkodhatsz. Most azt hiszed mert nincs itt én is jó leszek. De neked ő kell, most már egyre jobban. Kérlek találj hozzá vissza mert nem nézem meg hogy tönkre mész.
- A díjam?
- Ott van a konyhaasztalon. Beletettem egy zacsiba. Most aludj kérlek mert nem nézhetlek igy. – mondta halkan és puszit nyomott a homlokomra
- Köszönöm hogy hazahoztál és hogy elengedtél. Tényleg nem tudtalak volna szeretni.
- Tudom Anasztázia, tudom. – elköszönni sem köszönt el hisz hirtelen elnyomott az álom reggelig.