Kimentünk a divatból

Lázadsz

Boldizsár lazán elmosolyodott és csak ingatta a fejét. Nem nevetett csak nézett:

- Komolyan gondolod?

- Komolyabban nem is lehetne. Boldizsár, engem már nem izgat a sajtó, rólam már mondtak mindent én csak miattad nem akartam. Nem akartam hogy leszóljanak, hogy aranyásónak nevezzenek. Ezért tiszteletben tartom hogy nem akarsz a nyilvánosság elé nagyon lépni...de én nem akarok veled titokban találkozni, arcunkat eltakarva csókolózni, vagy eljátszani hogy nem is együtt sétálunk. Nekem ez gyerekes és már nincs kedvem ehhez. Nem kérhetem azt hogy már pedig legyél ott minden egyes eseményen ahol én, hogy legyél a támaszom. Persze, akarnám hogy ott légy, de nem akarom hogy miattam változtass magadon és a napjaidon...

- Pedig változtatni fogsz, be fogsz épülni a napjaimba.- megfogta a kezem és szépen elrejtette őket két tenyerében. Sosem volt kicsi a kezem de az övéi mellett egészen aprónak éreztem. - Lázadsz, te lány. De mondjuk itt az ideje. Most ne nézz bociszemekkel! Mit mondjak? Néha kiléphetek a nyilvánosságra ha a menedzsered megengedi. - repestem örömömben. 

- Tuti megengedi! Köszönöm! - mondtam lelkesen és apró csókokkal halmoztam el az arcát amit láthatóan élvezett. - És most mit akarsz csinálni? Láttam untatott a film is.

- Nem tudom. Fura hogy csak kérdezgetni akarlak a múltad minden egyes pillanatáról hogy jobban megismerjelek?

- Szerintem nem... de had halljuk! Kérdezz! Mire vagy kíváncsi?

- Amikor megjelentél rengeteget cikkeztek rólad hogy rengeteget keresel, na jó ez nagyon aranyásós lett. - nevette el magát.- De mire költötted el az első fizetésed? Vagy hogy kell ezt mondani?

- Nevezzük fizetésnek, hát...az első felét befektettem részvényekbe, és más csekélységekbe, milyen jó hogy közgazdász vagyok alapesetben.

- Mi csoda?!

- Igen! Közgazdász vagyok, elvégeztem a szakmát és csak utána vágtam bele a művész iparba. Néha ki is emelem hogy nem jártam semmilyen külön iskolába, semmilyen művész suliba. Szóval négyesre szakvizsgáztam. Ezt a sajtó sosem fogja meg...De hékás! Nem is meséltem, az estélyen megkeresett egy lány aki egy életrajzi könyvet akar kiadni az életemről mivel sok embert inspirálok. 

- Ez fantasztikus! Akkor lehet ki sem kell faggatnom csak elolvasom a könyvet. Szerinted az gáz ha megveszem a csajom önéletrajzi könyvét?

- Csajom? De nem tudom, lehet. De még akkor vedd meg amikor nem mutatkozol sehogyan sem a sajtóban, akkor talán nem néznek majd hülyének!

- Ez csúnya volt dee térjünk vissza az eredeti kérdésre.

- Jójó. Akkor befektettem ugye majd elvittem  anyukámat egy Depeche Mode koncertre. Hatalmas rajongójuk de sosem szánta rá magát hogy elmenjen egy koncertre. Én pedig elvittem. A másodikból pedig a nagyszüleimnek fizettem egy wellness hétvégét és megvettem egy lakást, nem ezt sajna az akkori kisebb volt és jelentéktelenebb helyen volt. 

- Szóval te amikor meggazdagodtál akkor ténylegesen kis jótét lélek maradtál. Ez nagyon dicséretes amúgy. Kérdezhetek vagy váltsunk?

- Ha akarsz kérdezz még és aztán váltunk.

- Fura kérdés de neked az első nagy szerelmes volt Bana?

- Hm....Mondhatni. Inkább azt mondanám hogy mellette nőttem fel. Mind a ketten rohadt fiatalok voltunk még ahhoz a média áradathoz ami minket körbevett és azt sem tudtuk hogy hogyan legyünk együtt mint egy pár nem még azt hogy hogy viseljük a nyomást. Ám Bana tudta, a napilapok tele voltak a nőivel, azt hiszem majdnem hogy egyik sem volt koholt vád. Bana velük feledett és én? Én pusztítottam önmagam. Amíg Zsolt nem segített. Neked milyen volt az első nagy szerelmed?

- Nekem...fhu...egy gimibe jártunk a lánnyal és pár fakton összetalálkoztunk. Megfogott hogy nagyon okos volt és művelt. Aztán mit ne mondjak megszerettem és mondhatni ő is engem. Utolsó hónapokban új barátnőjei lettek és nem is jelentkezett egyetemre, az iskola legokosabb lánya... Én haragudtam rá hogy elcseszi az életét és próbáltam ösztönözni de mindhiába. Mint kiderült naiv és befolyásolható. Most van túl a második válásán három gyerekkel. 

- Az igen... Minek ellenség ha ilyen jó barátjai vannak az embernek?

- Neked amúgy sok barátod van? Biztosan megsokszorozódtak mióta híres vagy. - erre a kérdésre lehorgasztottam a fejem.

- Nincsenek. De nem is voltak, inkább magányos farkas vagyok.Most is csak egy barátnőm van aki sajna száz kilométerre él innen. Régen hiányzott hogy nincs mellettem senki, de kezdem megszokni hogy magamra számíthatok.

- Számíthattál. Most már itt vagyok neked.

- Igen...ma is itt maradsz még?

- Szeretnéd?

- Igen...

- Éjszakára is?

- Mindenképpen...