Kimentünk a divatból

Visszatér

Pár hónap eltelt a könyv megjelenése óta. Daniellával nagyon szerettem együtt dolgozni és jól állt neki a siker. Ahogyan fürdött abban amit megérdemelt. Dedikálásokra jártunk, könyveseteken beszélgettünk. A múltamról meséltem ami fura volt nagyon.  Emlékszem a megjelenési hétre amikor Boldizsár hazaállított egy könyvvel. Annyit nevettem rajta mert komolyan dedikáltatta a könyvet. Nem tudom elolvasta-e. Volt róla benne szó de rákérdezni nem akartam. Túl öntelt lett volna ha mondom neki hogy olvassa el. Ha pedig már elolvasta akkor megtudja mit gondolok kettőnkről és arról hogy jó helyen vagyok.
Tíz óra felé járt az idő aznap és csak henyéltem Boldizsár mellkasán pillázva a napsütésben. Örökre zárjatok be ebbe a pillanatba. Ő a hajtincsemmel játszott.
- Annyira jó lenne így mindennap.- mondta halkan. Igen jó lett volna. De megcsörrent a telefonom hangosan összetörve a csendet.
- Faszom...vagyis manóba. - kivánszorogtam az ágyból és felvettem. - Zsolti?
- Baj van. Egyenesen VÖRÖS KÓD.
- ....hm...de miért...?
- Boldizsár ott van?
- Aha.
- Add oda neki. - én álmatagon engedelmeskedtem és Boldizsárnak adtam a telefont. - Téged akar.
- Ó. - mondta és elvette. - Szervusz Zsolt.....- és csak azt hallottam hogy Zsolt magyaráz és magyaráz. Boldizsár arcát figyeltem, néha elszörnyedt, néha meglepődött. Felkaptam a köntösöm és kimentem az erkélyre. Úgysem hallhatom hát minek egyem az ideget. - Rendben Zsolt. Szia.
Boldizsár lépteit hallottam a parkettán recsegni. Hátam mögé lépett de nem szólalt meg. Hol mély levegőt vett hol kifújta hosszan. Nem mert belekezdeni.
- Mondd csak nyugodtan.
- El kell vennem a telefonod?
- Miért? Majd máshogy nem tudom meg szerinte mit cikkez a sajtó. Lehet már a lakásom előtt vannak. Ki tudja.
- Azért jó hogy itt vagy. Velem és én megvédelek. Tudod mint a több mint testőrben. Kicsit Kevin Costneres vagyok nem? -elnevettem magam.
- De. Olyan kis sármos. - szembe fordultam vele.- Elmondod?
- Azt mondta Zsolt hogy az lenne a legjobb ha nem tudnád meg. Persze ez lehetetlen. Odaadom a telefonod de ne kapcsold be az internetet kérlek. Magad érdeke. - odaadta a telefont és 15 sms volt rajta. 6 anyától, 2 nevelőapumtól, 3 Anditól, 2 Daniellától és 2 Zsolttól.
- Ezeket megnyithatom?
- Te tudod. Figyelj most minek tiltsuk meg? Úgyis tudni fogod. Csak a médiát kerüld nagyon.
- Rendben. - mondtam és olvastam az üzeneteket. Anyáéval kezdtem és az első sorok után megremegett a kezemben a telefon és leesett a csempére. Boldizsár utána kapott de nem sikerült elkapnia. - Nem igaz. Ez nem igaz ugye? Ez nem lehet az. Ez egy...egy...kitalálció.
- Nem az. - sóhajtott egyet. - Mind a 15 szerintem erről szól de olvasd csak el mind. - kezembe nyomta újra a telefont. Remegtem most már egész testemből úgy hogy alig tudtam elolvasni az üzeneteket. De persze igaza volt, mind arról szól. Csak mind más más felfogásban.
- ...De miért....? Én...én...nem értem...
- Senki sem érti. Nézz rám kérlek! - ráemeltem a könnyes tekintetem. - Nem engedheted hogy visszatérjen és felkapaszkodjon rajtad.
- Hiba volt a könyv....hiba volt beszélnem a múltamról...hiba... nem kellett volna...
- Shhh, kellett erről beszélned. Te is tudod hogy jobb a lelkednek. Gyere ide.- mellkasához nyomta a fejem és simogatta a fejem. - Mindenki azert írt hogy ezt tőlük tudd meg és ne a médiából mert kifordították biztosan. Erősnek kell lenned és sajnos vagy nem de megint szembe kell menned vele. Egyenesen neki valamivel amivel ledöntheted. Egyszer sikerült most is fog. - igaza volt. Akkor sikerült de én abba az egybe beledöglöttem. És akkor én menekültem el. Most is meneküljek? Eljöttem 100 kilométert tőle és most? Hagyjam el az országot?
Csendben volt és látta hogy most ha megszólalna is az egyik fülemen be a másikon kimenne amit mond.
- Nem fog menni... ez még egyszer nem fog Boldi...
- Miért ne menne?
- Mert ő az apám azért.