Kimentünk a divatból

Ármin

Reggel persze késésben voltunk, őt is megrontottam ezzel. Nevetve szaladtunk együtt, én a villamosig, ő pedig munkába. Átolvastam a jegyzeteimet gyorsan és próbáltam higgadt maradni, lecsekkoltam Ármint is. Egy tipikus beképzelt macsó, velem egyidős kb. de nem mondanám biztosra. Sok nőügye volt azt látni, de semmi személyesebb. 

Gyorsan odaértem, fogadtak és lefutottuk a papír munkás köröket. Egy ingpólóban folyton idegeskedő lány volt a főszervező és a telefonja hozza ragadt a füléhez persze.

- Ármin? Aha, hogy itt leszel. BASZOD itt várlak ember!- kelt ki magából, amin én is meglepődtem, de már 5 perc késésben voltunk. 

- Ne kezdjük el? Addig majd én darálok valamiről, de elfognak innen szivárogni ha nem lesz valami...- mondtam nyugtatgatva. Még mindig ideges volt, de egy picit már fáradt is. 

- Leszarom, isten bizony ha ez a dög nem jön, akkor nem jön. Ismerem, már régóta, mondom meghívom ide és erre nem elkésik?! Számíthattam volna rá. 

- Jó akkor fenn tartom kicsit a vendégeket hátha befut...

- Ajánlom is neki! - kiabált és már el is viharzott. Én azért csak kimentem a kis pódiumra és a kis székemmel le is ültem a közönség elé. Már kezdtem volna, amikor megérkezett Ármin.

- Itt is volnék, emberek! Anasztázia, minden nap egyre gyönyörűbb vagy, de megvárhattatok volna. - kezdte el hangját egyre halkítva.

- Késtél, én meg nem érek rá egész nap...- válaszoltam mire hozott ő is egy széket és mellém ült. - Arra gondoltunk, mesélünk egy kicsit  a terveinkről és a múltunkról a festészettel....

- Neked felesleges is lenne ez amúgy, akit ezek nagyon érdekelnének ott a könyved a Librinél...De, nézzük sokkal jobban érdekel itt mindenkit a jövő nem? Tudják mit? Csináljunk csak itt csak most egy nyílt beszélgetést. Mi, Annával először találkoztunk itt és most egy nyílt beszélgetés kereteiben, két nagyszerű művész ismeri meg egymást.

- Nem ez volt a terv...

- És? Nem érdekli őket.- mondta halkan és igaza volt a tömeg csüngött szavain és irányítani tudta őket.

- Jó, hát kezdd te, Ármin! 

- Rendben, magánéleted milyen?- belevágott a közepébe, amiről nem is akartam mesélni.

- Elmegy.

- Mindenki olvashatta, hogy édesapád babérjaidra tör. 

- Inkább csak tönkre szeretne tenni.

- Párkapcsolatod? Azt rebesgették két fővel is kavartál.

- Megvagyunk szépen, csendesen. És a te barátnőd? Hanyadik is az évben? Sajna nem jegyeztem meg a számot, de 10 vagy 30, nem is fárasztom magam ezekkel.

-  Nem bírta a kiképzést.

- Lehet nem jó a technikád.

- Meglehet. - válaszolta és ez a gyerekes piszkálódás ment végig a fél órában. Majd a főszervező lezárta az eseményt és én felszabadultam hagytam ott. A backstagenek nevezhető kis sarokban még megvártam a lezáró kis koccintást. Ármint persze nem tudtam levakarni.

- Megtaníthatnál egy jó technikát...

- Van pasim.

- Nem kell mindenről mindenkinek tudni...

- Nem is kell majd semmiről sem tudnia.- mondtam határozottan, ő pedig csak közelített, gyorsan kiléptem előle és odaköszönve mindenkinek elmentem. Gyorsan hazaértem és ledobtam magam az ágyra, Boldi nem volt még itthon persze. Aztán Zsolt rám csörgött.

- Szia, drága.

- Hali.

- A pasid mennyire féltékeny típus? - kérdezte komolyan.

- Miért?

- Csak válaszolj!

- Nem tudom, miért?

- Rólatok cikkeznek Árminnal...

- Mi?! Nem lehet! Miket?

- Idézem "új pár van itt készülőben vagy csak mi éreztük a kémiát?". 

- Csak egy cikk.

- Ha csak egy darab cikk lenne nem hívtalak volna.

- Mennyi?

- Tele van vele a Facebook. 

- Szivatsz! Még mondtam is hogy van egy tökéletes pár kapcsolatom!

- Az csak kis részlet, senkit sem érdekel, tudod. 

- Boldi....oh istenem! Leteszlek!- és így is tettem. Csak imádkoztam, hogy tőlem hallja majd a jó formáját a dolognak...