Kimentünk a divatból

Talpig nővel

《Boldizsár szemszöge》

Ma reggel hamar felkeltem bementem tanítani, könnyű napom volt és hamar végeztem. Amikor éppen nem órát tartottam Anasztázia járt a fejemben. Mennyire félre lehet ismerni egy embert ha csak a kamerák mutatják! A kamerák előtt egy kicsit öntelt, kimért nő tegnap pedig egy aranyos húsz éves lány volt. Meghökkentem hogy van korkülönbség mégis milyen érett művész, mert számomra az. Megtiszteltetés volt vele beszélni és meg egy randira is elhívni? Sosem gondoltam volna, főleg hogy még igent is mond! Egy szimpla művtöri tanárnak aki nem híres és nem fetreng a pénzben. Érdekes volt hogy nem is tartja magát hírességnek és majdnem hogy művésznek sem. 
Ezt a gondolatspirált magamba tartani is szörnyű volt szóval mire is való az ember legjobb barátja ha nem arra hogy összegezze nekem ezt a zavart:
- …És ezek történtek velem a héten…
- Az a Horvát Anasztázia…és te randiztál vele…?! Ember egy fiatal kiscsajt szedtél fel magadnak, gratula és híres is és pénze is van!
- Nem szedtem fel… csak egy randi szerű akármi. A másik nem a pénze miatt éreztem vele jól magam és eleve is egy támaszpontot keres az életébe és nem egy aranyásót!
- És még szereted is?
- Hogy mondod?
- Már szereted is? Úgy véded, pedig csak egyszer beszéltél vele, nem ismered.
- Nem mondtam hogy szeretem…fura lenne ha szeretném. Egy 24 éves lány és én. Képzeld csak el. És híres, rohangálna utánunk a sajtó vagy mit tudom én. Meg kellene néznem a Sztárom a páromat hogy képben legyek?
- Ez nem Amerika. Szerintem nem lenne furi miért lenne az? Csak te félsz, megint.  Pedig mit rágok a szádba? Hm? Hogy erős vagy, nem kell félned, szerinted megesz vagy mi?  Kicsit mutatkozol vele és megpróbálod.
- De nem akarom…nem érted? Elmondta hogy neki egy társra van szüksége amikor kikerül a reflektor fényből és akkor is vele lesz. Én nem tudom tudnék-e igazi társa lenni.
- TE SZERETED EMBER!
- NEM SZERETEM! Egy alkalom után nem leszel szerelmes, nincs szerelem első látásra értsd meg.
- Beszéltél már vele azóta?
- Nem, kellett volna?
- Jaj te balga, írj neki valamit, chatelj mert azt hiszi lepattintod!
- Hm, most meg már mennyire érdekel Anasztázia lelkivilága. – mondtam gúnyosan elmosolyodva. Peti gyerekkori barátom és melegszívű még akkor is amikor játszaná a bunkót.
- Inkább az érdekel hogy egyedül rohadsz meg ha ilyen hülye vagy.
- De nem írt azóta nekem. – mondtam átnézve a telefonom.
- Jaj ember! Talpig nő, nem fog írni megvárja hogy te érdeklődj. Ha nem teszed úgy veszi hogy neked nem kell és keres majd valaki mást helyetted.
- Mit írjak neki? Várj hol írjak neki??
- Öhm… sms?
- Nem kértem el a számát.
- Akkor messenger.
- Csak hivatalos oldala van.
- Akkor hol is írtál neki először?
- Társkereső.
- Na akkor ott.
- És mit?
- Hogy Hello meg tudnád adni a számod?
- És  utána?
- Ne mutassam meg hogy hogyan csinálj gyereket?! Felhívod vagy sms-eztek mit érdekel már engem csak ne legyél ilyen szerencsétlen!
Így tudtam meg Anasztázia számát és habozok a hívás gomb felett mire Peti megnyomta helyettem.