Kimentünk a divatból

Vörös kód

Kissé másnaposan keltem fel, most egyedül a trófeámmal. Kicsomagoltam a szatyrából és feltettem a polcra, gyorsan csináltam egy tele filterezett képet vele és feltettem az instámra. Végig simítottam az üveg még mindig hideg volt. Ledobtam magam vissza a kanapéra ami szemben van a polccal. Mással nem is tudtam foglalkozni csak egy idézettel ami felébredésem óta foglalkoztat:
„A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzá bújni, ha fázik.”
A csodálatos Marilyn Monroe szavai voltak ezek, aki csodálatosan szép volt és mégis egyedül volt. Pedig az IQ-ja is lenyűgöző volt, de akkoriban és még néha most is a butuska nőket szeretik a férfiak maguk mellett tudni.
Az elmélkedésemből a telefonom ragadott ki.
- Szia Zsolti van valami baj?- kérdeztem a menedzserem.
- Vörös kód, rád cuppantak!
- Rám?
- Összeraknak fűvel-fával és a képeiden csámcsognak! Miért nem tudom hogy kivel vagy együtt?
- Mert?
- Ott az a kávézós fazon de ott van egy idős faszi is! – leesett az állam.
- Bazdmeg! Bassza meg!  Oh hogy kapják be! Most mi legyen?
- Most melyikkel vagy együtt Anna??
- Egyikkel sem! Mondd meg nekik hogy nem vagyok foglalt, nincs semmi! Mit csináljak?
- Lemész vidékre. Haza. Egy kicsit, amig leütöm ezeket a barmokat. Anyudékat már hívtam már ma mész is. – mondta és lerakta. Gyorsan egy bőröndbe pakoltam össze. Ezt már egyszer eljátszottuk, amikor befutottam. A nyakamra jártak es én összeroppantam, csak sírtam egész nap és féltem hogy megtalálnak, akkor jött létre a vörös kód és anyuék.  Anya megértette egyből hogy miért mentem, a kocsi 10 percen belül itt volt értem és 100 kilométer után otthon voltam. Most nem sírtam és nem is voltam olyan rémült. Beléptem a házba:
- - Sziasztok!- köszöntem és anya nyakába ugrottam majd nevelőapáméba.
- Hiányoztál...kár hogy így alakult. Pedig a képek szívdöglesztőek. – mondta anya lelkesen.
- Nyugi van pár kinyomtatott példány és hoztam is belőle neked ha kellene.
- Már hogy ne kellene! A félmezteleneket ha nem baj nem teszem ki...
- Semmi baj!- nevettem. Asztalhoz ültetett és rám fogta a soványságot már tömve engem előre. Meséltek a mindennapokról és én is. Be sem állt a szájuk, majd anya bekapcsolta a tévét hogy megnézze a híradót.
- Ott vagy! Jaj olyan szép vagy kincsem!
- Minden álmom volt hogy egyszer Erős Antónia mondja be a nevem, na ez is megtörtént.- nevettem fel. Az este eseménytelenül nyugisan telt. Én hamar lefeküdtem inkább és beténferegtem a szobámba. 19 évesen hagytam itt ezt a szobát de majdnem minden ugyanúgy néz ki. Ledobtam magam az ágyra és a telefonom feltettem töltőre. Kissé kinyitódott az ajtó és belépett nevelőapám halkan.
- Nem alszok még ugye?
- Még nem de közel álltam hozzá.
- Mi nyomaszt ennyire drágám?
- Semmi csak ez a sajtó vész. Majd elmúlik és mehetek vissza dolgozni.- mosolyogtam is hogy még hihetőbb legyen.
- És azok a férfiak akikkel mutogattak? -elpirultam.
- Alaptalan mindkettő... vagyis inkább az egyik vagy eh...
- Bonyolult? Egy szerelem annyira nem bonyolult.
- De én szeretem...ő meg nem tudom. Olyan mintha szeretne de nem mondja ki.
- De inkább mutassa ki mint hogy csak mondogassa nem?
- De...csak nekem kellett volna hogy kimondja. Legalább egyszer hogy tudjam tényleg így van-e. Nem régóta ismerem, már lefeküdtünk és áh...
- Melyik volt az?
- Az idősebb, szőkés barna hajú.
- Aha megvan. Különleges férfi lehet ha igy odáig vagy érte pedig te nem szoktál igy odáig lenni valakiért.
- Ugye? Csak nem tudja. Már eltelt vagy három hét mióta nem beszéltünk. Nem keres és én sem. Csak otthagytam a lakásán...- mondtam könnyes szemmel miközben ásítoztam.
- Nem baj, aludj kérlek!- mondta és megölelt. – Jó éjt!
- Te mikor mondtad ki anyának hogy szereted?
- Hm...hát kellett idő...
- De mire kell idő? Ha szereted ki tudod mondani nem?
- Nem, mert félsz és sok rossz emlék előjöhet. Fél hogy elveszít, hogy nevetséges lesz, hogy te nem érzel úgy. Nyugodj meg úgyis kimondja, szeretnie kell téged.
- Miért?
- Mert elvarázsoltátok egymást. Azonnal te sem ugrassz senki karjába mégis megtörtént. Szerintem  ő sem szeret bele senkibe első látásra vagy esetleg másodikra de megtörtént. Ezt elfogadja és annyiszor mondja ki hogy szeret amennyiszer akarod. – mondta és rám csukta az ajtót. Igaza van.