Kimentünk a divatból

Minden hiába

《Boldizsár szemszöge》

- Szeretlek! Akkor is ha hülyének néztél amikor nem  tudtam kimondani ezt neked. Szeretem az enyhén terpentin szagú kezed amire te azt mondod büdös. Szeretem a mosolyod és ahogyan nevetsz. Beragyogtad a lakást és veled volt teljes minden. Hát kérlek bocsáss meg hogy ilyen idióta vagyok. Szeretlek, és bármennyiszer elmondom még neked ha szeretnéd mert így van. Nem tudom te hogyan érzel irántam, de én szeretlek Anasztázia. – fejeztem be a mondókámat. Megigazítottam az ingem a tükör előtt. Ma nyolcadjára próbálom el a hitelesség és a megnyerőség érdekében. – Na milyen?
- Szeretem magát Alfonz! – nevette Eszter akivel éppen videóhívásban beszéltünk. Kellett egy női vélemény és jobb kritikust keresve sem találtam volna. – Túl színpadias és túl sok a szeretlek. Anasztázia vagány lány nem egy 19. századi báróleány!
-Akkor hogy csináljam?
- Úgy ahogy a helyzet adja, ne dramatizálj. Ha szeret nem fog belekötni. Ha meg nem...akkor megmondja majd tuti.
- Ettől félek én. Drukkolj! – mondtam és kinyomtam Esztert. Pillangók a gyomorban? Ezek inkább már már bombák. Féltem és ideges voltam de nagyon. De akkor is el kellett indulnom.
Végig sétáltam az utcáján mire bátorságot vettem arra hogy felcsengetek. Válasz nem jött ami kissé lecsüggesztett. Már ötödik alkalomra sem jött válasz, de hát celeb biztos ide-oda rohangál. Hívni is próbáltam de csak a hangposta felelt. Káromkodtam egy sort és megcsörrent a telefonom, azt hittem Eszter az és be kell számolnom kudarcomról de meglepetésemre Peti volt.
- Helló?
- Te nézel újságot, esetleg telefont?
- Kellene?
- Bulvár sajtóval hogy állsz?
- Ha Anasztázia félmeztelen képeire gondolsz akkor láttam.
- Oh, nem arról beszélek! Benne vagy az újságokban, a facebookon néha még instán is.
- Hogy mondod?
- Mindjárt küldöm ha nekem nem hiszel.- ezzel kinyomta és pár másodpercen belül egy linket küldött a cikk címe is felháborító volt:
HORVÁT ANASZTÁZIA ÚJ SZERELME, REMÉLJÜK NEM LESZ AKKORA BUKÁS AMEKKORA AZ ELŐZŐ VOLT.
A titokzatos idegenről nem tudunk semmit és Anasztázia sem nyilatkozik nekünk de nagyon reméljük hogy nem olyan srác mint az előző szerelmes az alternatív rocksztár Bana.
- Ó hogy bassza meg! – visszahívtam Petit. – Most mit tegyek?
- Élvezd a hírnevet! Egy hét után úgyis más lesz a téma.
- Segíts...itt állok Anasztázia lakása előtt de nincs itt és a telefonját sem veszi fel. Most meg még a sajtó is ránk mászott.
- Nyugi, hívd a menedzserét. A weboldalán vagy valahol tuti ott a száma. Megkérdezed mi van vele ennyi. Na sok sikert Don Juan.- nevetett és megint kinyomott. Rákerestem a weboldalra és tényleg ott a száma szóval nem veszthettem semmit. Egy mogorva hang szólt bele a telefonba.
- Jó napot, itt Kósza Zsolt, menedzser. Mit akar?
- Öhm...Jó napot! Horvát Anasztáziát keresem, nincs a lakásán és elérni sem tudom.
- Nem voltam egyértelmű? Anasztázia nem ad interjút!
- Nem...nem figyeljen...ah...én vagyok a férfi a fotókról akivel Anasztázia sétál.
- Ó hát maga az! Príma. Nem tudja elérni? Ez azért van mert vidéken bujkál a fotók és a sajtó miatt.  – mondta nyájasan.
- Hol tartózkodik most?
- Azt sajna nem mondhatom meg. Meg kell várnia míg hazajön.
- Mikorra várható ez?
- Egy- két hét.
- Mi? De nekem sürgős lenne beszélnem vele!
- Rendben, majd egyeztetünk. Visszhall.
- De várjon...- és ez is rám nyomta. Én meg ott álltam az utcán és szétfagytam. Valahogy nem igy képzeltem a szerelmet.