Kimentünk a divatból

Szemérmes

Hetek teltek el az éjszaka óta és én meg sem álltam. Magamat sajnálni is elfelejtettem hisz ide-oda szaladok állandóan. Most például egy fotózásra igyekeztem ahol le kell vetkőznöm ezeket. Beléptem a kis stúdióba és nem pont úgy történt minden ahogy azt elképzeltem . Egy srác várt rám nem pont abban a nyájas hangnemben.
- Megérkezett! Gyerünk vetkőzzön!- rivallt rám és én azt sem tudtam mit mondjak. Nem pont vetkőzős képekre emlékeztem.
- Vetkőzzön!
- De én Horvát...
- Tudom ki maga, az év női fotózás.
- Igeeen de kell olyaaan kép is?
- Hogy ne kellene!- csapta össze a tenyerét idegesen.- Aztán jön  még a riporter is a riporthoz. Szóval kapkodjunk. De nem kell félni nem erotikus képeket akarok, hanem valami természeteset. Akkor felső rész meztelenre!
- H...hogy mi?
- Haladjon már!- na jó akkor irány az öltöző. Kiengedtem a hajam és hát levetkőztem. Karba tett kézzel meneteltem ki.
- Azt hiszem kész vagyok.
- Pompás! Szerény, szemérmes! Gyönyörű természetes haj! Gyerünk fiúk! – pár perc elteltével normális ruhát is kaptam. A képek tetszettek még a félmeztelenek is. – Ha ennyire szemérmes a közösségi médiát egy hétig nem ajánlom, csámcsognak majd rajta. De gyönyörű fotósorozat lett.
- Köszönöm én is így gondoltam. Akkor a riportert itt kell megvárnom?
- Igen a másik helységben várja magát.
- Köszönöm.- mondtam és battyogtam is a másik szobában ahol tényleg ült egy szőke nő. – Eszter ugye?
- Maglódi Eszter igen! Köszönöm hogy fogadott. Akkor kezdhetjük is?
- Persze.
- Ha nem baj diktafont használnék?
- Semmi baj.- mondtam és be is kapcsolta a kis szerkezetet.
- Horvát Anasztázia festőművész az év nőjei közé került! Sokakat inspirál a vidéki művészlány aki díva és példaképpé nőtte ki magát. Milyen immár 5 éve a fővárosban élni?
- Hát most már megszokom, de először három napig nem aludtam. – nevettem el magam. – Fura volt nagyon.
- A családod felköltözött veled vagy ingázol?
- Ingázok. Nem is vártam tőlük hogy feljönnek hisz nekik ott van életük nekem meg itt lett. De tartjuk a kapcsolatot telefonon és amennyit tudok hazamegyek. A nagyszüleimhez is gyakran megyek.
- Majdnem félszáz képedben gyönyörködhetünk. Hogyan kezdted?
- Először is én nem jártam képzésekre. Hetedikes koromban indult be jobban hogy nekem ez megy. Kiskoromban is imádtam rajzolni de átlagos voltam. Majd elkezdtem otthon rengeteget rajzolni, és egyszer csak felfigyeltek rám. Versenyeztem, nyertem, vesztettem. Tanultam sokat és mellette csak hobbi maradt. Aztán jött az áttörés, felkaptak a menedzserem talált rám egy kiállításon a szülőhelyemen. Aztán dőlt minden. Feljártam Pestre klubokba ahol függtek a képeim es egyre többeknek tetszett meg.
- Igazi siker történet. Mit szólsz ahhoz hogy inspirálsz embereket?
- Sosem mertem arra gondolni hogy példakép lehetek. De nagyon örülök neki és remélem tényleg példaértékű vagyok.
- Mindenki már csak egy valamire kíváncsi a villám riportban: hogy állsz a szerelemmel?
- Most...karriert választom inkább.
- Mondhatni nem talált meg Ámor nyila?- kérdezte hiéna szerűen és én nagyot nyeltem.
- Mondhatni.
- Köszönöm hogy tényleg segítette munkámat. Rohanok is tovább ha nem baj. Megbocsát?
- Persze! Viszlát!