A gyerekkori barátság mindig is egy érdekes kérdés volt. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó kapcsolat alatt teljes mértékben megismerik egymást a felek: kívülről, belülről. MiYoung és Jimin is így gondolták. Még azután is, hogy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"But if you wanna free your body tonight It's our secret, it's our secret"
───※ ·❆· ※───
Gyötrő fejfájás ébresztette a fiút, szemein kárörvendően táncolt a napsugár. Elégedetlen morgással fordult az oldalára és lassan masszírozta homlokát. Szemhéja ólomsúlyú volt, de nagy nehézség árán, összeszorított fogakkal kinyitotta őket. Tüdejében rekedt a levegő és nem tudta, hogy a rosszullét avagy a sokk miatt forog vele a világ.
MiYoung aludt mellette.
Csendesen, békésen szuszogott, mit sem sejtve a pánikról, ami percről-percre beette magát a fiú szívébe. Végignézett a lányon; kisimult arcán, kócos haján, míg végül szeme pőre bőrén állapodott meg, mit nem takart semmi más csak a vastag paplan. Nem kellett benéznie az anyag alá, hogy tudja mind a ketten ruhátlanok.
Gyomra apróra zsugorodott és úgy kavargott, akár a zavaros tenger egy viharos éjszakán.
Jimin lehunyta szemeit egy pillanatra, hogy lecsendesítse háborgó bensőjét és óvatosan, lassan visszafordult a hátára. Egyik kezét hullámzó homlokán pihentette, míg elméjében kutakodott válaszok után, amiket egyenként meg is lelt.
❅☯❅
–Egészen szilveszterig vártam, hogy végre velem gyere, szóval ne húzd tovább az időt. –MiYoung összefonta karjait mellei előtt és láthatóan türelmetlenül várt Jiminre, míg ő felvette cipőjét.
–Nem kérek bocsánatot, mert a családommal voltam. Na mehetünk.
A lány láthatóan összepréselte ajkait, látszott a halvány megbánás arcán.
Ahogy kiléptek a hidegbe, újra minden olyan volt akár pár nappal azelőtt. Szaporán lépkedtek, egy ideig csendben, míg Jimin már nem bírta tovább.
–Na jó, most már igazán elmondhatnád hova viszel –mondta és zsebredugta fagyoskodó kezeit. MiYoung halkan kuncogott.
–Majd meglátod.
A fiú szólásra nyitotta száját, de ugyanazzal a lendülettel be is csukta; tudta, hogy barátja úgysem fogja elárulni. Egy ideig hagyta is, hogy tudatlanul vezesse tovább, de hamar megunta, így az út hátralévő részében különböző technikákkal próbálta kiszedni MiYoungból az információt. Egészen addig, míg végre megérkeztek egy takaros emeletes házhoz. Az épület egyértelműen a közelmúltban volt felújítva, vidám színekkel és hívogató, apró parkkal előtte.
Mielőtt Jimin újabb kérdésekkel bombázhatta volna a lányt, az kézen fogta, kinyitotta a kaput és behúzta rajta.
