A gyerekkori barátság mindig is egy érdekes kérdés volt. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó kapcsolat alatt teljes mértékben megismerik egymást a felek: kívülről, belülről. MiYoung és Jimin is így gondolták. Még azután is, hogy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Why don't you come a little Closer here if you're ready for In my heart now I see a girl Dancing all day in the rain Singing for a fallen star"
───※ ·❆· ※───
A hajnal álmatagon foglalt helyet a horizonton. Lassan festette át az éjszaka pihentető sötétségét, nem sietett sehova, hisz tudta, hogy még rengeteg ideje van felébreszteni a halkan morajló várost.
Két ember kivételével.
Szívmelengető rózsaszín terült szét komótosan az égbolton, ám MiYoungon kívül senki nem tudta volna megmondani, hogy nem a hajnalpír varázsolta orcáit hasonlóra.
– Bámulsz –mondta, miközben ajkait összepréselte és próbálta elnyomni a késztetést, hogy elmosolyodjon. Szemei nem találkoztak a képernyővel, szigorúan a távolba meredtek, viszont szíve teljes egészében jelen volt a kis erkélyen, ahogy beleremegett a felcsendülő nevetésbe a vonal másik végén.
– Igen.
Hűvös szél szántott végig a városon, de MiYoung tudta, hogy nem azért borította be a testét a libabőr.
– Hagyd abba.
– Soha –dörmögte Jimin a telefonba, arcán széles mosoly csücsült. Ezzel kiérdemelte, hogy a lány végre rápillantson, arca már skarlát vörösben pompázott, szemeiben pedig ezernyi csillag tükröződött vissza.
MiYoungban égető vágy lángolt, úgy érezte, hogy felemészti lassanként, hogyha nem zárhatja karjaiba a pajkosan vigyorgó hírességet. A fiú pedig csak táplálta a tüzet az ilyen pillanatokkal.
– Nincs rajtam semmi érdekes.
Jimin halkan kuncogott, szeme egy pillanatra sem hagyta el MiYoung alakját.
– Minden porcikád az, Szépség. És minden érdekességed őrjítően hiányzik.
MiYoung alig hallotta Jimint szívének dübörgő zakatolásától. A vér felforrt ereiben és torka kiszáradt, mégsem mondhatta kellemetlennek, sőt több volt mint kellemes.
Hiába rúgta az utolsókat a tél, a fagy még kétségbeesetten kapaszkodott a földbe. Segített az égbolt dekorálásában és apró narancsságát csempészett a rózsaszínbe, hogy előkészítse a nap felbukkanását. A tűzóriás látva a jelet, azonnal útnak indult. Ahogy felbukkant a horizont alól, MiYoung szeméből eltűntek a csillagok és aranyló fényár hullámzott éjfekete szemeiben. Jimin szíve megtelt elmondhatatlan érzésekkel, ahogy ezt végignézte, majd MiYoung lassan felé fordult újra. Ajkain egy alig látható mosoly, orcája rózsás.
– Te is hiányzol –motyogta zavarban.
Jimin felsóhajtott és hagyta, hogy a földöntúli boldog érzés átjárja minden egyes apró zugát testének. Fejét két válla közé ejtette, ahogy könyökölt az ablakpárkányon. Tudta, hogy még egyetlen egy dolgot meg kell tennie, mielőtt teljesen elhinné, hogy ez mind a valóság.
