A gyerekkori barátság mindig is egy érdekes kérdés volt. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó kapcsolat alatt teljes mértékben megismerik egymást a felek: kívülről, belülről. MiYoung és Jimin is így gondolták. Még azután is, hogy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"I will be there To watch you go, to let you know somebody cares I will be there To love you when nothing works and no one cares"
───※ ·❆· ※───
– Mintha ezer éve lett volna –nevetett Jimin HaRinra, ahogy megölelte.
A lány is viszonozta a jókedvet, majd helyet foglalt az asztal másik végén, szemben Jiminnel.
– Szinte annyi volt.
A híresség kissé megforgatta szemeit, de mosolya nem tűnt el arcáról. A maszk szinte azonnal lekerült róla, ahogy átlépte a küszöböt, így HaRin teljes rálátást élvezhetett minden vonására.
Jimin megfogta az itallapot és egy pillanatra lenézett rá, de ugyanolyan gyorsan vándorolt is vissza szeme HaRinéhoz.
– A rendelés szerintem várhat, előbb mesélj, hogy érzed magad a nagyvárosban?
Szívből jövő kuncogás hagyta el a lány ajkait, szemei összezsugorodtak, míg összekulcsolta ujjait maga előtt. Egy pillanatra körbenézett, megfigyelte a békésen beszélgető embereket, hagyta, hogy átjárja a gondtalnok megtévesztő érzése. De csak egyetlen pillanatra.
– Szokatlan. Többször is voltam már itt, de mint lakhely, nagyon furcsa. Hatalmas a nyüzsgés és mindenki rohan. Még kell egy kis idő, mire belerázódom –válaszolta. Platinum íriszei visszavándoroltak Jimin mogyoróbarna szemeihez, amiben csillogott a kíváncsiság és a megnyugtató szeretet. Olyan volt, akár egy hús-vér "Isten Hozott Közöttünk!" köszöntő lap. Semmi újdonság, mégis felmelegíti a szívet.
– Hamar bele fogsz és biztos vagyok benne, hogy imádni fogod.
– Úgy legyen.
A gondtalan csacsogást egy pincérnő zavarta meg, aki hamar felvette a rendeléseket és újra magára hagyta a két fiatalt. Ahogy túl lendültek HaRin költözködésének és munkahelyének részletein, Jimin tekintete ugyanolyan kíváncsisággal teli maradt, egy árnyalatnyit sem változott. Barátja pontosan tudta miért, ezért miután megkapták a várt italokat, megfogta a csészét és ajkaihoz emelte, hogy nagyot kortyoljon belőle. A forró csokoládé átmelegítette minden porcikáját.
– Kívülről egészen jól fogadta –mondta, miközben letette a porcelánt.
Jimin összeráncolta homlokát, úgy nézett HaRinra. Ám a lány csak megemelte egyik szemöldökét, nem adott bővebb információt. A szőkeség végül sóhajtott egyet és néma bocsánatkérés csillant meg szemében.
– Kívülről?
– Persze, tudod milyen. Úgy csinált, mint akinek tökéletesen megfelel, hogy elmegyek. De természetesen azóta szinte alig mozdult ki, csak Joonnal punnyad a lakásában.
