A gyerekkori barátság mindig is egy érdekes kérdés volt. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó kapcsolat alatt teljes mértékben megismerik egymást a felek: kívülről, belülről. MiYoung és Jimin is így gondolták. Még azután is, hogy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Head above water Gotta fight from going under Even when it feels useless to wish You're gonna get through this"
───※ ·❆· ※───
– Szépség, ne csináld –dorombolta Jimin. Mandulavágású, macska szemei ravaszul csillogtak. –Ő csak Jeongguk menyasszonya, nem harap.
– Ne kezelj úgy, mint egy gyereket.
MiYoung felfújta arcát kissé és elfordult Jimintől, amit a másik egy elfojtott kuncogással díjazott.
– Akkor ne viselkedj úgy.
– Én nem... –kezdte a lány sértődött hangon, de megakadt, ahogy felfogta mire is készült –, jó. De akkor sem értem miért az az első dolog, mikor elmondom, hogy anyám felhívott, hogy be akarsz mutatni Jeongguk menyasszonyának.
Jimin megforgatta szemeit és kezével összeborzolta MiYoung haját, amit a lány hadonászással próbált lesöpörni magáról. Nagy küzdelem árán sikerült is, ám az eredménye nevetésre ingerelte az elkövetőt.
– Mi az isten van veled? Azóta szekírozol, hogy megérkeztünk. Miben sántikálsz?
MiYoung számonkérő hangja nem törte meg a híresség jó kedvét, ám szemeiben hirtelen pajkos láng lobbant. Nevetése visszahúzódott egy mosollyá, ahogy közelebb csúszott MiYounghoz a padon. Egyik kezét a háttámlán pihentette a lány mögött, másikkal pedig az asztalon könyökölt.
MiYoung felvont szemöldökkel figyelte szeme sarkából, ahogy Jimin közelebb hajol hozzá, telt ajkai szinte súrolták fülét.
– Semmiben, de ezek szerint te szeretnéd, ha készülnék valamire.
Egy váratlan csók landolt a lány állkapcsa alatt. MiYoung testén végig szántott a kellemes bizsergés, gyomra apróra zsugorodott, de a kellemetlenség zavaró mellékhatása nélkül. Meglepettségében odakapott nyakához egyik kezével és azonnal Jimin felé fordult.
A fiú karján támasztotta fejét, elégedett mosoly pihent ajkain.
– Megőrültél? Neked annyi, ha valaki meglát –fakadt ki halkan a lány, de ez láthatóan csak mulattatta a fiút.
– Senki nincs körülöttünk és nem is igazán lesznek, alig pár ember ismeri ezt a helyet. De ha tele lenne, sem érdekelne. Ha bárkinek bármi baja van velünk, akkor teszek róla, hogy megváltozzon a véleménye. Ha pedig attól félsz, hogy bántani fognak, akkor biztosíthatlak róla, hogy az nem fog megtörténni, ha rajtam múlik. És bizony rajtam múlik.
Jimin szemei mélyen MiYoung lelkébe bámultak, míg beszélt. A lány biztos volt, benne, hogy reszketeg, meghatottságban fürdő szívét is látja, ahogy igyekszik befogadni mindazt amit közöl vele. A gyengéd szenvedély örvénye, mi a fiú szemében kavargott, lassan felismerésre késztette MiYoungot. A fiú nem csak a lehetséges botránytól és az elvetemült rajongóktól védi meg. Mondata sokkal tovább terjedt az egyértelmű üzeneténél. A lány elméje csak most fedezte fel, hogy mióta elmondta Jiminnek a telefonhívást, a fiú folyamatosan azon dolgozott, hogy ne legyen ideje agyalni. Hogy ne jussanak eszébe az emlékek, amik könnyeket hoznak obszidián szemeibe, hogy ne örlődjön magában. Már az első mozzanata, ami ahhoz vezetett, hogy be akarta mutatni valakinek, arra irányult, hogy ne hagyja MiYoung agyát feleslegesen kattogni.
