A gyerekkori barátság mindig is egy érdekes kérdés volt. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hosszú ideig tartó kapcsolat alatt teljes mértékben megismerik egymást a felek: kívülről, belülről. MiYoung és Jimin is így gondolták. Még azután is, hogy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Now you got me tangled up I just can't get enough... of you"
───※ ·❆· ※───
Óvatos cirógatás ébresztgette MiYoungot. Érezte a melengető nap sugarait, ám az érintés nem hozzájuk tartozott. Lassanként arcáról orra felé vándorolt, olyan gyengéden érintve bőrét, hogy csiklandozó érzést keltett. Kissé összehúzta orrát, mikor valami végül benne landolt és felismerte a folyamatos, hangtalan szimatolást.
– Még öt perc, Ryung. Csak öt –morogta, ki sem nyitotta szemeit.
– Nem, Kwon MiYoung. Ki az ágyból, különben Hayant is rád uszítom.
Ryung vékonyka hangján felnyávogott és egy puha mancsot tett MiYoung arcára, mint aki alátámasztja HaRin fenyegetését.
MiYoung ciccegett egyet, ahogy végre felnyitotta szemeit.
– Mindenki összefog ellenem ebben a háztartásban? –Kérdésére barátnője játékosan bólintott. Arca frissességről árulkodott, mozdulatai élettelteliek voltak, ahogy megigazította haját a tükör előtt.
– Már megetettem őket, de holnap te jössz.
– Értettem, anyu.
MiYoung egy féloldalas mosolyt kapott csak cserébe a megjegyzésért. Kezei megtalálták a puha, tarka bundát és azonnali cirógatásba kezdtek, míg a lány ásított egyet. Szemeivel figyelte a készülődő HaRint, ahogy körbe járja tükörképét és kissé megrázza hajkoronáját. Ruhája hétköznapi volt, mégis feldobta kinézetét, ragyogott tőle, akár egy igazi csillag és közben mégis megbújt kiállásában a tiszteletet parancsoló attitűd is.
– Gyönyörű vagy –mondta mosolyogva. HaRin szeme sarkából MiYoungra pillantott és a másik megesküdött volna rá, hogy látott egy fakó rózsát kivirágozni barátnője orcáin. Ám mosolya hamar elüldözte a gyengéd színt.
– Tőled tanultam, Szépség.
Mondata szemforgatást idézett elő a másikból, Ryung pedig halk nyávogással csatlakozott a beszélgetésbe.
– Jól van, flört bajnok, indulj inkább, nehogy elkéss. Ja és vigyél esernyőt, sokkal furcsább itt az időjárás.
HaRin már magára is aggatta a hideg ellen védelmet nyújtó ruhadarabokat, majd csintalan mosollyal arcán kocogott oda MiYounghoz, hogy egy puszit nyomjon homlokára.
– "Értettem, anyu." –mondta vidáman, majd megsimogatta Ryung füle mögött is és már kint is volt a szobából. MiYoung felnevetett, míg hallgatta, ahogy barátnője kint is elköszön kiskedvenceitől és végül elhagyja közös apartmanjukat.
A nap már teljesen benyomult az ablakon és hozta magával a tél lassanként halványuló illatát. MiYoung kinyújtóztatta izmait, mielőtt kikelt volna az ágyból, köszöntötte az ebet és a két csicsergő kanárit, majd komótosan bevette magát a konyhába. Huncut hűvös kísérte a reggeli procedúrát, míg a nap melege igyekezett túlnőni rajta, de nem sikerült.
